GK BH 1989/239
GK BH 1989/239
1989.06.01.
Ha a szállítmányozó küldemény átvételére kap megbízást, maga köteles gondoskodni arról, hogy a megbízójának – az áru (küldemény) sérüléséből vagy elveszéséből származó – igényei a fuvarozóval szemben érvényesíthetők legyenek. E kötetezettség elmulasztása esetén a megbízójával szemben kártérítési felelőssége fennáll [Ptk. 521. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT r.1 14. §; 3/1960. (V. 13.) KPM r.-tel kiadott Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 62. cikk 3. és 6. §-a, 63. cikk 1. és 3. §-a].
A felperes vagylagos keresetében 2987 Ft és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, mert a Záhonyban 1986. július 26-án a 11-20-1901508-3 számú vasúti kocsiban feladott 49 500 kg bevallott súlyú, 1100 zsák portlandcementet tartalmazó küldeményben a rendeltetési állomáson 38 zsák (17,10 mázsa) hiányát állapították meg, és az alperesek a peren kívüli eljárásban elzárkóztak a kártérítési igény kielégítése elől.
Az I. r. alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy a perbeli küldemény kiszolgáltatására 1986. augusztus 1-jén 14 órakor került sor, a 115/86. sz. kárjegyzőkönyv szerint ép kocsi-zárakkal és hiányra utaló körülmények nélkül. Az átvevő megbízottja a kirakást augusztus 4-én 6 órakor kezdte meg, a tanácsi megbízott ugyanezen a napon 7 órától 14 óráig működött közre, tehát a folyamatos felügyelet nem valósult meg, ezért a II. r. alperes által beszerzett okmányok nem alkalmasak a kiszolgáltatás-kori állapot bizonyítására, arra, hogy a hiány a fuvarozás alatt keletkezett.
A II. r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a Szovjetunióból importált cementküldeményt a vasút Záhonyban a széles nyomtávú vasúti kocsiból belföldi nyomtávú vasúti kocsiba rakta át, és a külkereskedelmi vállalat kérelme ellenére az átrakás során sem darabszámlálást, sem súlymegállapítást nem végzett. A belföldi formátumú fuvarlevél 46. rovatában foglaltak szerint a vagonba már eleve 40 zsákot szakadt állapotban raktak be, melyek a fuvarozás alatt – a fuvarozással rendszerint együtt járó mozgás következtében – további károsodást szenvedtek. Állította, hogy a fuvarozónak az eset körülményeire figyelemmel a kiszolgáltatáskor hivatalból kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet kellett volna felvennie (VÁSZ 62. cikk 3. §-a) a hiány okának és pontos mértékének megállapítására, különös tekintettel arra is, hogy a perbeli vasúti kocsi zárhiánnyal, és idegen ólomzárakkal érkezett meg
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a Záhonyban felvett kereskedelmi jegyzőkönyv becsatolására kötelezte, majd – a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott – ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy a vasút hivatalos súlymegállapítást Záhonyban nem végzett, a perbeli vasúti kocsiba már eleve 40 db zsákot szakadt állapotban rakott be, a 38 zsák hiány e szakadt zsákokkal áll okozati összefüggésben, mérlegelési adatok hiányában pedig a tényleges súlyhiányra nem lehet következtetni. A zsákok szakadása miatt a szóródás a belföldi fuvarozási szakaszon csak növekedhetett, de annak pontos mértékét nem lehet megállapítani.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával az alperesek vagylagos marasztalását kérte, lényegében megismételve az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját. Hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes Záhonyban átrakást végzett, a II. r. alperesnek pedig a szállítmányozási szerződés alapján olyan okmányokat kellett volna beszereznie, amelyek alapján igényét a fuvarozóval szemben érvényesítheti.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozás szabályait kell alkalmazni többek között akkor is, ha a szállítmányozó küldemény átvételére kap megbízást. Ez esetben felel azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
A perbeli esetben a II. r. alperes a fentiek szerinti értelemben végzett szállítmányozási tevékenységet, következésképpen a kiszolgáltatás alkalmával akként kellett volna eljárnia, hogy a küldeményben fennálló hiányról megfelelő bizonylatokat szerezzen be [7/1978. (II. 1.) MT r. 14. §-ának (1)-(2) bek.]. A II. r. alperes e kötelezettségét az alábbiak szerint megszegte.
Az iratok közt van az értesítő- és vétlevél fotókópiája, amelyből kitűnik, hogy a II. r. alperes a küldeményt 1986. augusztus 1-jén 12 órakor vette át a vasúttól minden megjegyzés és kifogás nélkül. Ha ugyanis a küldeményt kifogással vette volna át, ezt az értesítő- és vétlevélre fel kellett volna jegyeznie (VÁSZ 63. cikk 3. §-a). Ugyanez a megállapítás szerepel a kiszolgáltatás után felvett kárjegyzőkönyv I/1 alatti rovatában is. A II. r. alperes viszont a küldemény kirakását csak 1986. augusztus 4-én kezdte meg a reggeli órákban, és a tanácsi kiküldött is csak ekkor érkezett a helyszínre. Ez utóbbi adat egyrészt a kiszolgáltatás utáni vasúti jegyzőkönyvből, másrészt magából a tanácsi jegyzőkönyvből tűnik ki. Ilyenformán a küldemény mintegy három napig a II. r. alperes felügyelete alatt állott, amely körülmény mellett az utóbb általa felfedezett, de valójában csak állított hiány miatt a vasúttal szemben már nem lehet eredményesen fellépni (VÁSZ 63. cikk 1. §-a), arra is tekintettel, hogy a II. r. alperes a rendeltetési állomástól a darabszámlálást csak augusztus 4-én reggel 7 órakor kérte (VÁSZ 62. cikk 6. §-a).
A II. r. alperes védekező iratában azt is állította, hogy a vasúti kocsi részlegesen nem az eredeti záhonyi ólomzárakkal érkezett meg a rendeltetési állomásra. Ezt a körülményt azonban a vasútnak nem jelezte, nem gondoskodott arról, hogy ez a rendellenesség a vasúti kárjegyzőkönyvbe felvételre kerüljön. Az a tény azonban, hogy a II. r. alperes az értesítő- és vétlevelet megjegyzés nélkül írta alá, ezt az állítását aggályossá teszi, és inkább arra mutat, hogy a rendellenesség a II. r. alperes tevékenységi körében keletkezett a küldemény fuvarjogi értelemben történt átvétele és a kirakás befejezése közti időben.
A fentiek alapján megállapítható volt tehát, hogy a II. r. alperes szállítmányozói kötelezettségeinek nem tett eleget, megsértette a Ptk. fent hivatkozott rendelkezésében foglaltakat, ezáltal a felperest, mint megbízóját kár érte, amit a II. r. alperes viselni illetve megtéríteni tartozik.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a II. r. alperest kötelezte a kereseti követelés és járulékai megfizetésére, míg az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 384/1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet az 1993: XCII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás