GK BH 1989/24
GK BH 1989/24
1989.01.01.
Valós tényeknek közlése akkor sem valósíthatja meg a tisztességtelen versenymagatartást, ha az ilyen közlés egyébként alkalmas lehet a versenytárs jó hírnevének veszélyeztetésére [1984. évi IV. tv. 3. §, 8. §, 18. § a) és b) pont].
A felperes keresetében előadta, hogy az alperessel 1986. október 31-én szerződést kötött, mely szerint a kiadói joggal rendelkező alperes megszerzi a „J... a...” című kiadvány 100 000 példányban történő sokszorosításához és terjesztéséhez szükséges hatósági engedélyt, a kiadvány előállítását és terjesztését pedig majd a felperes végzi. A kiadói engedély alapján 60 000 példány előállítása megtörtént. Az alperes azonban az engedély további 40 000 példány kiadására történő meghosszabbításakor annak visszavonását kérte a hatóságtól, és felhívta a Magyar Postát a terjesztés beszüntetésére, a kiadvány szerzőjét pedig a szerződés felbontására szólította fel. A felperes álláspontja szerint az alperes magatartása a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló jogszabályba ütközik, ezért a jogsértés megállapítását és az alperesnek a további jogsértéstől való eltiltását kérte [1984: IV. tv. 18. §-ának a) és b) pontja].
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes – a szerződésnek megfelelően 100 000 példány kiadására szóló engedélyt szerzett be, a felperes azonban csak 60 000 példányban jelentette meg a kiadványt, majd ezt követően az alperes hozzájárulása nélkül, de annak nevében további 40 000 példány kiadására kért és kapott engedélyt. Az alperes akkor kezdeményezte az engedély visszavonását és járt el a terjesztés megakadályozása érdekében, amikor tudomást szerzett arról, hogy a felperes az ő megkerülésével és az ő nevében kérte meg a szükséges hatósági engedélyt. Az alperes tehát valós tényt közölt az érdekeltekkel, és ezért magatartása nem ütközött a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmába.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Előadta, hogy az alperessel kötött szerződés 100 000 példány kiadására vonatkozott, az engedély is erre a mennyiségre szólt. Időközben annak érvényességi ideje lejárt, ezért a még ki nem adott 40 000 példányra, mint az alperes teljesítési segédje jogszerűen kérte az engedély meghosszabbítását. Az alperes ezért nem akart hozzájárulni a további példányok megjelenéséhez, mert a szerződés feltételeit egyoldalúan saját javára kívánta módosítani, és e célból szerződéses partnereit a megállapodás felbontására igyekezett rávenni. Állításai igazolására tanúk meghallgatását kérte.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetése is helytálló. A fellebbezés elbírálása azonban szükségessé tette az indokolás kiegészítését.
A felperes a keresetét az 1984. évi IV. törvény 3. és 8. §-ára alapította. A perben tehát abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy állított-e az alperes a felperes jó hírnevét sértő valótlan tényt, vagy intézett-e tisztességtelen felhívást a felperes szerződéses partnereihez.
A felek abban állapodtak meg, hogy a perbeli mű 100 000 példányban, az alperes kiadásában, de a felperes finanszírozásával jelenik meg, és a felperes az alperes részére kikötött díjat az ellenérték bevételezésétől számított 8 nap alatt átutalja. Az alperes a kiadvány sokszorosításához és a terjesztéshez szükséges engedélyt 100 000 példányra a Kiadói Főigazgatóágtól beszerezte. A felperes azonban nem tájékoztatta az alperest arról, hogy a mű előállítása csak 60 000 példányban történt meg, és nem kereste meg az alperest annak érdekében, hogy az engedély érvényességi idejének lejárta után a további 40 000 példány megjelentetéséhez szükséges újabb engedélyt beszerezze, hanem a kérelemhez szükséges nyomtatványon engedélyt kérő szervezetként az alperest jelölte meg. Minderről az alperes a minisztérium illetékes előadójától értesült, és azt követően kérte haladéktalanul az elszámolást, és igyekezett megakadályozni a további kiadványok megjelenését.
A felperes maga sem állította, hogy az engedély érvényességének lejárta után az alperest felhívta volna annak meghosszabbítására, illetve, hogy ezt az alperes megtagadta. Nem volt bizonyíték arra nézve sem, hogy a további engedély megszerzését a szerződés egyoldalú módosításához kötötte volna. A felperes által a fellebbezési eljárásban bizonyítékként csatolt levelezésre már azt követően került sor, hogy a felperes az alperes megkerülésével járt el az engedély beszerzése érdekében. Az ismertetett körülmények között érthető volt, hogy az alperes bizalma megingott, kérdésessé válhatott előtte az is, hogy a felperes hány példányban hozta forgalomba a kiadványt, és mennyi után kíván a részére díjat fizetni. A leírt helyzetben a kérdéses levelezés nem bizonyítja, hogy az alperes eljárását a kedvezőbb szerződési feltételek kikényszerítése motiválta volna.
Az alperes az államigazgatási hatóság előtt tehát való tényt állított, amikor arra hivatkozott, hogy nem ő kérte a lejárt engedély meghosszabbítását, továbbá hogy annak beszerzésével a felperest nem bízta meg. Ebben a körben további bizonyításra nincsen szükség. A jogvita eldöntése szempontjából ugyanis nincsen jelentősége annak, hogy az alperes tett-e olyan kijelentést, amely szerint a felperes megbízhatatlan szervezet. Ez az állítás ugyanis a felperes magatartásának értékelését jelenti, amely viszont való tényállításon alapult, és nem tekinthető való tény olyan hamis színben való feltüntetésének sem, amely a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sértheti, illetőleg veszélyeztetheti (Tv 3. §-a).
A Magyar Postához, mint a felperes szerződéses partneréhez intézett felhívás pedig azért nem minősül tisztességtelennek, mert arra a felperes kifogásolható magatartása adott okot. A felperes által bizonyítékként csatolt, a kiadvány szerzőjének nyilatkozatából nem lehet arra következtetni, hogy őt az alperes a felperessel kötött szerződés felbontására tisztességtelen eszközökkel igyekezett volna rávenni (Tv 8. §-a). Annak pedig az ügy megítélése szempontjából nincsen jelentősége, hogy az alperes a felperessel kötött szerződést utóbb módosítani kívánta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 100/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás