GK BH 1989/245
GK BH 1989/245
1989.06.01.
I. Az 1985. január 1-je előtti és utáni időszakban folytatott a tisztességtelen gazdasági tevékenység miatt gazdasági bírság kiszabásánál vizsgálandó körülmények [1984. évi IV. tv.1 1. §, 9. § (2) bek. c) pont, 22. § (1) bek.; 2011973. (VII. 25.) MT r. 2. § a) és c) pont].
II. Gazdasági bírság kiszabására irányuló indítvány előterjesztésére nyitva álló, jogszabályban előírt időtartam betartását az ügyben eljáró bíróság hivatalból köteles vizsgálni. Az indítvány-tételre rendelkezésre átló 3 éves határidő akkor is a magatartás abbahagyásától veszi kezdetét, ha e magatartás befejezésére nem az eljárás alá vont elhatározásából, hanem a károsultak magatartása következtében került sor [32/1984. (X. 31.) MT r. 4. §].
Az indítványozó 46 687 000 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vonttal szemben, mert az – tevékenysége során – az 1984. évi IV. törvény (a továbbiakban: tv.) 1 §-ába, valamint a 9. §-a (2) bekezdésének c) pontjába ütköző tevékenységet fejtett ki. Az indítványban leírt tényállás szerint az eljárás alá vont közös vállalat 1984. szeptember 18-án alakult, tevékenységét ez év október 1-jén kezdte meg. A vállalat célja többek között a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazásának elősegítése, a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatot érintő bel- és külföldi eredmények felkutatása, a nagyüzemekben történő adaptálásának elősegítése, a hazai és külföldi személyek találmányai hasznosításának, eljárások alkalmazásának megszerzése útján. Az eljárás alá vont közös vállalat létrehozását megelőzően a B. Mezőgazdasági Kombinát gesztorsága alatt hasonló nevű, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság működött, amelynek tagjai többségükben azonosak voltak a gazdasági társaság 1984. szeptember 30. napján történő megszűntetése után alakított közös vállalat tagságával.
Az 1981. szeptember 4-én bejelentett „eljárás kötött és szikes talajok kálium műtrágyával való kezelésére” szabadalom tulajdonosa a B. Mezőgazdasági Kombinát. Az 1982. június 3-án bejelentett „eljárás foszfor és kálium ionok felvételét elősegítő műtrágya létesítmények előállítására” elnevezésű szabadalom tulajdonosa az eljárás alá vont. Ez utóbbi szabadalom rövidített neve TAM-I. A TAM-I. gyártási eljárás alkalmazását a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium – az előállításra és forgalmazásra kiterjedően – a T. Vegyiműveknek és a P. Vegyiműveknek kísérleti célra engedélyezte. Az eljárás alá vont, illetve jogelődje az É. Gazdasági Társaság azonban az ezen eljárással készült műtrágya elterjesztését a kísérlet lezárása előtt már megkezdte oly módon, hogy az 1981. szeptember 4-én bejelentett ún. kezelési szabadalom és a TAM-I egyidejű hasznosítását vette a szerződésbe. A gyakorlatban a kezelési eljárást nem használták, ez az eljárás a szerződésbe csak azért került be, hogy az eljárás alá vont a TAM-I mint kísérleti gyártmány után hasznosítási díjat számíthasson fel.
Az 1987. január 19-én előterjesztett indítványban az indítványozó előadta, hogy az eljárás alá vont és jogelődje 1982. és 1985. között 170 mezőgazdasági üzemmel kötött hasonló szerződést 233 437 ha területre, amely után 200 Ft/ha/év hasznosítási díjat szedett be. Az eljárás alá vont ezzel iparjogvédelmi szabályt is sértett, mert a termék előállítására vonatkozó szabadalom hasznosítására a törvény szerint csak a gyártó vállalattal köthető szerződés.
Az eljárás alá vont vitatta, hogy jogutódja lenne a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak. A közös vállalat a tevékenységét 1984. október 1-jén kezdte, csak az ezt követően végzett tevékenységéért tartozhat felelősséggel. Kétségtelen, hogy az eljárás alá vont közös vállalatot alapító, 1984. augusztus 23-án kelt szerződés 3. pontja a közös vállalatot, mint a megszűnt GT jogutódját nevezi meg, ez azonban csupán téves szóhasználat. Tagadta, hogy tisztességtelen haszonhoz jutott volna, annál is kevésbé, mert az eljárási szabadalom jogosultságának kizárólagos joga, hogy a találmányt hasznosítsa, vagy azt másnak átengedje. Az eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya ugyanis kiterjed az eljárásra közvetlenül előállított termékre is. A hasznosítási jogok pedig nemcsak egészben, de részben is átengedhetők, és éppen ezt tette a TAM-I gyártása és használata vonatkozásában az eljárás alá vont.
Az elsőfokú bíróság az indítványt elutasította. Megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalat a szabadalom tárgyát képező terméket forgalomba hozatali engedély nélkül és nem a MÉM által meghatározott gazdaságok, hanem a vele szerződő üzemek részére biztosította. A szerződéskötéskor elhallgatta, hogy a termék vizsgálata még nem fejeződött be. Az ítélet indokolása szerint az eljárás alá vont a szabadalomhasznosítási jogait sem a jogszabályok keretei között gyakorolta. Az 1969. évi II. törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalmasnak csak a jogszabályok keretei között van kizárólagos joga arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetve azt hasznosításra másnak átengedje. A TAM-I adalékos műtrágyával kapcsolatos szabadalom hasznosításának irányát és mértékét a „talaj termékenységét kedvezően befolyásoló termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről” szóló 3/1979. (III. 14.) MÉM számú rendelet korlátozza. A rendelet 2. §-a szerint ugyanis a terméket belföldi kereskedelmi forgalomba hozni csak a MÉM által kiadott forgalomba hozatali engedély alapján szabad. Ezzel az engedéllyel azonban az eljárás alá vont nem rendelkezett. Ilyen engedélyt egyébként a MÉM csak a gyártó vállalat részére adhat ki az idézett rendelet 3. és 4. §-a alapján. A rendelet szerint a forgalomba hozatal iránti kérelem benyújtása után – amelyet csak a gyártó terjeszthet elő – a MÉM meghatározza azon mezőgazdasági nagyüzemek körét, amelyek a terméket kísérleti célra felhasználhatják. Az eljárás alá vont a perbeli szabadalom hasznosítása során ezeket a rendelkezéseket megsértette, ezért a mezőgazdasági nagyüzemekkel kötött szerződései jogszabályba ütköznek, tehát semmisnek.
Az ügyben beszerzett szakvélemény adatai alapján azonban az elsőfokú bíróság mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás alá vont által kikötött díj arányban állt szolgáltatásával, ennek következtében az eljárás alá vont a szerződések semmissége ellenére történt teljesítésekből jelentős vagyoni előnyhöz nem jutott, az igénybe vehető üzemeknek jelentős kárt nem okozott.
Végül azt is megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az eljárás alá vont közös vállalat nem törvényes jogutódja a megszűnt É. Gazdasági Társaságnak. A GT tagjai ugyanis a zárómérleget elkészítették, és közöttük a végelszámolás a per során folyamatban volt.
Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, annak megváltoztatását, az eljárás alá vontra gazdasági bírság kiszabását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az 1984. szeptember 30-án megszűnt gazdasági társaságnak az eljárás alá vont a jogutódja. Ezt az álláspontját alátámasztja a közös vállalat alapító okiratának szóhasználata és az a körülmény, hogy az eljárás alá vont a gazdasági társaság által kötött szerződéseket minden változás nélkül átvette. Indokolatlanul magasnak tartotta továbbá az indítványozó az eljárás alá vont szolgáltatásaiért felszámított 200 Ft/ha/év díjat, szerinte legfeljebb 10 Ft/ha/év díj lett volna jogszerűen felszámítható. A jogtalan anyagi előny összegét vagy 28 960 126 Ft-ban vagy 26 625 756 Ft-ban javasolta megállapítani.
A legfőbb ügyész észrevételeiben csatlakozott az indítványozó fellebbezéséhez, és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő abban a részében, amelyben a gazdasági bírság kiszabását azon az alapon nem tartotta megállapíthatónak, hogy az eljárás alá vont az üzleti tisztesség szabályait sértő magatartásával nem jutott jelentős anyagi előnyhöz. Megalapozatlannak is találta ugyanakkor az elsőfokú ítéletet, mert az elsőfokú bíróság az eljárás alá vontnak a felhasználók részére nyújtott szolgáltatásait nem vizsgálta behatóan. Álláspontja szerint az eljárás alá vont jogutódja a megszűnt É. Gazdasági Társaságnak, mert az 1984. december 17-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint a GT eszközeit a gesztortól az eljárás alá vont vette át.
Az eljárás alá vont ellenkérelmében, az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját fenntartotta, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást nem derítette fel, ezért ítélete felülbírálatra nem alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban az alkalmazandó jogszabályok tekintetében kellett állást foglalnia.
Az indítvány tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatása miatt javasolta gazdasági bírság kiszabását az eljárás alá vonttal szemben. A kifogásolt tevékenységet az eljárás alá vont közös vállalat, illetőleg jogelődje, az É. Gazdasági Társaság az indítvány szerint az 1982. és az 1985. évek között folytatta. A tisztességtelen, gazdasági tevékenység miatt gazdasági bírság kiszabására az 1985. január 1-je előtti időszakra nézve a módosított 20/1973. (VII. 25.) MT rendelet (a továbbiakban: R), 1985. január 1-je után viszont a tv. előírásai az irányadóak.
A gazdasági bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokat a 32/1984. (X. 31.) MT rendelet tartalmazza. Ez a rendelet a 12. § értelmében 1985. január hó 1. napján lépett hatályba, rendelkezéseit azonban a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Erre tekintettel a gazdasági bírság megállapításával kapcsolatos eljárás során ezen rendelet előírásai alkalmazandók az 1985. január 1-je előtti cselekmény elbírálásánál is. A rendelet 4. §-a szerint a gazdasági bírság kiszabására irányuló indítványt 3 év elteltével nem lehet előterjeszteni. E határidőt a bírság alapjául szolgáló magatartás befejezésétől (abbahagyásától) kell számítani.
A per során adat merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ugyan sérelmezett magatartásával nem hagyott fel, azonban egyes mezőgazdasági nagyüzemek az eredmény elmaradása miatt a szerződéses kapcsolatot megszüntették. Ezt a körülményt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, holott e határidő betartásának vizsgálata a bíróság kötelezettsége. E tekintetben egyébként az indítvány is hiányos.
A jogutódlás kérdésében az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben rá kell mutatni arra, hogy a jogutódlás nemcsak törvény vagy alapító szerv rendelkezése folytán, hanem megállapodás alapján is keletkezhet. E tekintetben alapos a legfőbb ügyész észrevételének a közös vállalat alapító okiratára, illetve a gazdasági társaság vagyonának átadás-átvételi jegyzőkönyvére való utalása. Nincs akadálya annak például, hogy nem jogi személy a harmadik személlyel szemben fennálló követelését jogi személyre engedményezze (Ptk. 328. §). Az adott esetben az engedményezést látszik alátámasztani a perben feltárt az a körülmény is, hogy az ún. kezelési szabadalom tulajdonosa a E. Mezőgazdasági Kombinát volt, majd 1985. május 14-én a tulajdonjogot az eljárás alá vont vállalatra átruházta, és ezt a változást az OTH is átvezette. A TAM-I találmány bejelentője pedig T. M. feltaláló volt, bejelentésére a találmányt az OTH 1983. július 20-tól az „ÉLM SZOLG” szolgálati találmányaként kezelte, majd a szabadalom megadása után 1985. szeptember 23-án az eljárás alá vont vállalat a tulajdon 1/5-ét 6 000 000 Ft-ért 1986. január 1-jétől kezdődő hatállyal egy termelőeszköz-kereskedelmi vállalatra ruházta.
Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben eltérő jogi álláspontja miatt a szükséges vizsgálatot nem folytatta le.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a jelen eljárás tárgya nem a szolgálati találmány hasznosításával kapcsolatos valamely érdek védelme. Annak felderítése ezért, hogy az eljárás alá vont a perbeli szabadalmak hasznosítása körében érvényes vagy érvénytelen szerződéseket kötött, a magatartását jogilag minősíti ugyan, de nem döntő abban az alapvető kérdésben, hogy a szabadalom akár jogszerű akár jogellenes hasznosítása a jelen esetben az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik-e. Mind az 1985. január 1. előtt hatályos, mind az azt követő időszakra érvényes anyagi jog szerint az eljárás alá vont akkor vonható felelősségre, ha a kifogásolt cselekményt gazdasági tevékenysége körében folytatta, és magatartása sérti az üzleti tisztességet [R. 2. § a) pontja; tv. 1. §-a].
Gazdasági jellegű az a verseny, amelyet jövedelemszerzés céljából űznek. Az eljárás alá vont jövedelemérdekeltségű szervezet, amely jövedelmét gazdasági verseny keretei között szerzi. Az a verseny, amely nem tisztességtelen, megengedett. Ha a fél – bármilyen okból – a maga gazdasági tevékenységét – a verseny tisztességes volta tekintetében – megengedhetőnek ítélte, esetleges téves nézete nem mentesítheti a törvényben rögzített felelősség alól. Aki ugyanis a verseny eszközei között szabadon választhat, ezt a választást a saját felelősségére végzi.
Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta, hogy az eljárás alá vont az egyébként helyesen jogtalannak minősített szabadalom-hasznosítási gyakorlatával – a R., illetőleg a tv. szabályai szerint – megsértette-e az üzleti tisztesség követelményeit. Ebben a kérdésben állást kell foglalni, hogy a jogalap tekintetében megalapozott döntés szülessen.
A tv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági bírságot kell kiszabni, ha a jogi személy, illetőleg a magánszemély a törvény rendelkezéseinek megsértésével jelentős anyagi előnyre tesz szert, vagy a fogyasztóknak, illetőleg a versenytársnak jelentős kárt okoz. A R. pedig úgy rendelkezik, hogy ha a gazdálkodó szervezet rendszeres tevékenységgel sérti, vagy veszélyezteti a tisztességes gazdálkodás követelményeit, vagy tisztességtelen haszonszerzéssel jelentős anyagi előnyhöz jut, vele szemben gazdasági bírságot kell kiszabni [R. 2. § a) és c) pont].
Az indítványozó arra alapította az indítványát, hogy az eljárás alá vont gazdasági tevékenységét a fogyasztók törvényes érdekeit sértő, illetőleg az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző módon folytatta (tv. 1. §-a), valamint a fogyasztókat nem tájékoztatta arról, hogy az áru a törvényes előírásoknak nem felel meg [tv. 9. § (2) bek. c) pont].
Ha az eljárás alá vont magatartása kimeríti valamennyi, vagy bármelyik törvényi meghatározás kereteit, gazdasági bírság kiszabásának akkor van helye, ha ezt a tevékenységet – 1985. január 1. előtt – a R. 2. §-ának a) és c) pontjaiba ütköző módon végezve jelentős anyagi előnyre tett szert, az 1985. január 1. utáni tevékenységgel összefüggésben pedig akkor, ha ennek során jelentős előnyre tett szert, vagy a fogyasztóknak, illetőleg a versenytársaknak jelentős kárt okozott [tv. 22. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróságnak tehát a kifejtettek szerint állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont kifogásolt magatartása az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik-e, tevékenységét rendszeresen végezte-e és hogy annak eredményeként jelentős anyagi előnyre tett-e szert.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletet – a további széles körű bizonyítási eljárás szükségessége miatt – a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot – a megadott irányelvek szerint – a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 459/1988. sz.)
1
Utóbb a törvényt és a végrehajtási rendeletét az 1990: LXXXVI. törvény hatályon kívül helyezte. Lásd az 1996: LVII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás