BK BH 1989/255
KK BH 1989/255
1989.06.01.
Az életfogytig tartó, illetve hosszú szabadságvesztést töltő elítéltekkel szemben a büntetés végrehajtása alatt megvalósított csekélyebb súlyú hivatali vesztegetés bűntette miatt megrovás alkalmazása [Btk. 253. § (1), (2) bek., 28. §, 71. § (1) bek.; Be. 263. §].
A katonai bíróság folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt a II. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra, a III. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra, a IV. r. vádlottat 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint az ügy I. r. vádlottja – akinek a vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett – az őrség tagjaként segédművezető volt a büntetés-végrehajtási intézetben. Felügyelete alá tartozott az a brigád, amelynek vezetője az elítélt II. r. vádlott volt, és itt dolgoztak a büntetésüket töltő III. r. és IV. r. vádlottak is.
Az I. r. vádlott 1986. tavaszán a II. r. vádlottat a szabályok megszegésével, több alkalommal, teával ajándékozta meg. Ezt követően a II. r. vádlott rávette az I. r. vádlottat, hogy tőle két alkalommal 500-500 forintot vegyen át, és számára teát vásároljon. Ezután az I. r. vádlott több részletben összesen 50 forint értékű teát csempészett be a II. r. vádlott részére, 500 forintot pedig a saját számára tartott meg.
Később a II. r. vádlott a III. r. vádlottól három alkalommal összesen 1500 forintot, míg a IV. r. vádlottól két alkalommal 500-500 forintot vett át és azt I. r. vádlottnak továbbította, aki az összesen 2500 Ft feléért teát csempészett be és adott át a II. r. vádlottnak, míg az összeg másik felét magának megtartotta.
Miután pedig a II. r. vádlottat a brigádtól elhelyezték, a III. r. vádlott vette át a teendőit, és ő lépett közvetlen kapcsolatba az I. r. vádlottal. A III. r. vádlott hat alkalommal 500-500 forintot, míg egy alkalommal 1000 forintot, összesen tehát 4000 forintot adott át I. r. vádlottnak, aki ezért 2000 forint értékben teát, rágógumit és csokoládét csempészett be számára. A 2000 forintot viszont magának tartotta meg.
A IV. r. vádlott is tudomást szerzett a fentiekről, és tíz alkalommal összesen 5000 forintot adott át az I. r. vádlottnak azért, hogy az annak feléért különböző dolgokat vigyen be nekik. Az I. r. vádlott folyamatosan feléért különböző dolgokat vigyen be neki. Az I. r. vádlott folyamatosan naptárt vitt be a IV. r. vádlottnak, míg 2500 forintot megtartott magának.
Ezek után az I. r. vádlott részére, annak kérésére a II. r. vádlott két díszdobozt készített összesen kb. ezer forint értékben, és ennek ellenében a fentiekhez hasonló élvezeti cikkeket kapott.
Helyesen következtetett a katonai bíróság arra, hogy a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak cselekményükkel megvalósították a folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettét.
Az irányadó tényállás alapján azonban e vádlottak tekintetében a bűnösség kimondása és a büntetés kiszabása szükségtelen. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a tizenöt éves, illetőleg életfogytig tartó szabadságvesztésüket töltő vádlottak csupán a mindennapi életben szokásos bizonyos fogyasztási cikkek beszerzését biztosították maguknak. Ugyanakkor a szabályok megsértését nem ők, hanem az I. r. vádlott kezdeményezte, aki az előírásokat megszegve járt el. Ezáltal bátorítóan hatott a vádlott-társai cselekményének elkövetésére. A későbbiek során is maga kezdeményezte a díszdobozok elkészítését. Kétségtelen, a büntetési célok megvalósítását szolgáló szabályok sérelmet szenvedtek, de az elítélt vádlottak cselekménye már az elkövetés idején oly csekély fokban jelentett veszélyt a társadalomra, hogy erre tekintettel a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ezért nem indokolt a bűnösségük kimondása és büntetés alkalmazása sem.
A Legfelsőbb Bíróság e vádlottakkal kapcsolatban – a fellebbezésnek helyt adva – a katonai bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s az ellenük a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt indított büntetőeljárást a Btk. 28. §-ára figyelemmel, a Be. 263. §-a alapján megszüntette, és cselekményük miatt a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésében írt kötelező törvényi rendelkezés folytán őket megrovásban részesítette. (Legf. Bír. Katf. I. 186/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás