BK BH 1989/257
BK BH 1989/257
1989.07.01.
Az elmebetegséggel egyenértékű kóros személyiségzavar esetén a vádlott felmentése az emberölés kísérletének és a magánlaksértésnek a vádja alól, valamint kényszergyógykezelésének elrendelése [Btk. 24. §, 74. §].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete és magánlaksértés bűntette miatt halmazati büntetésül 6 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a kényszergyógyítását.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A büntetett előéletű, az idült alkoholizmus jeleit magán viselő vádlott elvonó kezelése szükséges, büntetőjogi beszámítási képessége egyébként teljes.
A vádlott a családjában családfői szerepet igyekezett betölteni. A húgát – a sértettet – valósággal terrorizálta. Ha a háznál megjelent egy udvarlója, azt elzavarta, és a sértettet bántalmazta.
A vádbeli napon este az ittas vádlott meglátta, hogy a sértett az autóbusz megállóban tartózkodik egy férfival. Miután hazaérkezett és meggyőződött arról, hogy valóban a sértettet látta az autóbusz megállóban, oda visszament, és a még ott várakozó Sz. L.-t megkérdezte, hogy ő udvarol-e a testvérének. Amikor Sz. L. ezt elismerte, a vádlott megütötte és megrúgta őt, majd hazament, és a sértettet arcul ütötte úgy, hogy az a fejét a falba verte. A sértett ekkor félelmében eltávozott testvéréhez. A tovább italozó vádlott ekkor magához vett egy kisbaltát, elment testvérének lakására, és kérte, hogy nyissák ki az ajtót. Mivel nem engedték be, kifeszítette az ajtót, és úgy jutott be a lakásba. Miután megtalálta a heverő ágyneműtartójában rejtőző sértettet, a vádlott a baltával kilenc ütést mért a fejére, és a fejéhez emelt karjára. Ezután abbahagyta a sértett bántalmazását, és elment telefonálni a rendőrségre.
A sértett a vádlott bántalmazásának eredményeként hét vágott sérülést szenvedett, közülük kettőt a koponyatetőn, s az egyik alatt nyílt benyomódással járó koponyatörés és kisfokú keményburki sérülés keletkezett, koponyaűri vérzés nélkül. A nyílt benyomatos törés és a keményburok-sérülés közvetett életveszélyes eredménnyel járt. A sértett agyrázkódást is szenvedett, a sérülések átmenetileg súlyos egészségromlást eredményeztek.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben foganatosított hosszabb megfigyelés adataira is alapítottan adott elmeorvos-szakértői vélemény alapján a következők szerint helyesbítette:
a vádlottnál jelenleg és a cselekmény elkövetésének időpontjában is elmebetegséggel egyenértékű kóros személyiségzavar állott fenn, amely teljesen képtelenné tette őt arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje, vagy hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Személyiségzavarának előterében ún. paranoid-epileptoid tünetképződés áll, kóros mértékű indulati labilitással, indulattorlódási készséggel és az indulatok feletti akarati kontroll gyakorlatilag teljes hiányával. Személyiségzavarát jellemzi a nagyfokú jelentéktelen vagy túlértékelt sérelmek által provokálható ún. „dekompenzációs” hajlam. A „dekompenzáció” időszakában a pszichés egyensúly gyakorlatilag teljesen felborult, a magatartást kóros észlelésekre (vonatkoztatások stb.) épülő kóros ítéletek és ezek által provokált féktelen indulatkisülések jellemzik. A jelenlegi teljes dekompenzáció 1985-ben kezdődött, 1986 novemberétől kezdve rohamosan fokozódott, míg végül a cselekménybe torkollott. Az ekkor kezdett és mértéktelenné vált alkoholizálás az elmebetegséggel egyenértékű, gyakorlatilag paranoid pszichózisnak megfelelő kóros elmeállapot másodlagos tünete.
Tekintettel a vádlott elmebetegségére, illetve azzal egyenértékű kóros elmeállapotára – a továbbiakban is tartani lehet attól, hogy elmekórtani tünetekből adódóan valamely agresszív cselekményt követ el, ezért a kényszergyógykezelés elrendelése szükséges. Az elmeosztályi kezelését az IMEI is szükségesnek tartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben részletezett meggyőző és megalapozott szakértői véleményeket elfogadva megállapította, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor a Btk. 24. §-ában foglalt elmebetegséggel egyenértékű kóros személyiségzavarban szenvedett és jelenleg is szenved.
Ezért a vádlottat az emberölés bűntettének kísérlete és magánlaksértés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette, egyben a Btk. 74. §-ának alkalmazásával elrendelte a kényszergyógykezelését. (Legf. Bír. Bf. I. 1482/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás