GK BH 1989/26
GK BH 1989/26
1989.01.01.
A bíróság nem rendelheti el a hibás építmény rendeltetésszerű célra nem vezető kijavítását, hanem, figyelmeztetnie kell a felperest szavatos sági jogainak helyes gyakorlására [Ptk 305. §; Pp. 146. § (3) bek.].
A felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen az üzeme területén az I. r. alperes által tervezett és megvalósított 50 m magas szellőzőkémény kijavítása iránt. Keresetlevelében előadta, hogy az I. r. alperes a kéményt a megadott határidőre megépítette, az üzemelés 1982. szeptemberében kezdődött, majd 1985. júliusában meghibásodást észlelt a kémény falán. Ezt követően az I. r. alperestől szakvéleményt kért, 1986. májusában azt tapasztalta, hogy a korábbi felületi hibák jelentős mértékben kiterjedtek. Kérte az I. r. alperes kötelezését kijavítási tervek készítésére, a kijavítás elvégzésére szavatossági kötelezettsége alapján.
Az I. r. alperes előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy a felperes követelése idő előtti, mivel időközben már megkezdték a kémény „korróziós” hibáinak feltárását. Ennek keretében mintavételt, majd anyagvizsgálatot végeztetett, valamint szakvéleményt rendelt meg.
Az elsőfokú bíróság a feleket egyeztetés megtartására kötelezte, majd szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vizsgálat során megállapítható volt, hogy a kéményoszlop teljes külső felületén mintegy 30 méter hosszan elszíneződés és felületi károsodás látható a téglaréteg különböző mélységű lehámlásával. A szakértői megállapítások szerint a hiba „megrendelési”, tervezési, kivitelezési, valamint gyártási hiányosságokra egyaránt visszavezethető. A megrendelő részéről a mulasztás abban jelentkezett, hogy a per tárgyát képező kéményt, a korábban megépített és tönkrement kémény terveinek adaptálásával kérte megvalósítani. Tervezési hibaként jelölhető meg, hogy az alkalmazott kettősfalú megoldásnál nem gondoskodtak a hézag kiszellőztetéséről, továbbá a lemezcsatorna bekötésénél nem alkalmaztak ún. átmeneti idomot. A kivitelező a kémény fedőkövét nem a terv szerint valósította meg, nem tömítette megfelelően a téglák hézagait, elmaradt a belső vakolat, továbbá nem készült el a Katesil bevonatrendszer. A szakértő szerint gyártási hibának minősül, hogy a beépített téglák fagyállósága nem felel meg a szabványnak. A hiba kialakulásában a szakértő szerint a megrendelő 20%-os, a tervező szintén 20%-os, a kivitelező 30%-os, a téglák gyártója pedig ugyancsak 30%-os arányban tehető felelőssé.
A szakvéleményre az I. r. alperes észrevételeket tett, és arra hivatkozott, hogy szerinte a hiba kizárólag rosszminőségű téglák következménye, továbbá hogy a Katesil bevonat készítése a felperes utasítása alapján maradt el. Keresetet indított a téglákat szállító közreműködője, a II. r. alperes ellen, és közvetlen marasztalását kérte.
A felperes a szakvéleményre adott észrevételében vitatta a felelősségére vonatkozó szakértői megállapításokat, majd indítványozta, hogy a sürgősségre tekintettel a bíróság közbenső ítélettel rendelkezzen a kijavításról.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes keresetével indult ügyet a jelen ügyhöz egyesítette.
A II. r. alperes előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a per tárgyát képező kéményt nem megfelelő anyagból tervezték, mert az égetett agyagtéglával szemben savállósági követelményt a szabványok nem írnak elő.
Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson a felperes azt adta elő, hogy az I. r. alperes nem figyelmeztette arra, hogy a tervezett kéményanyag nem lenne megfelelő. A II. r. alperes pedig bejelentette; hogy nem bizonyított a beépített téglák alkalmatlansága, és kifejtette, hogy a vizsgálati mintavétel nem volt megfelelő. A tárgyaláson a szakértő bejelentette, hogy szakvéleményét fenntartja, megjegyezve, hogy a beépített tégla fagyállóság szempontjából nem megfelelő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy a per tárgyát képező kémény kijavításához készítsen terveket, és végezze el a kijavítást. Megállapította, hogy a kijavítási költség 90%-át az I. r. alperes, 10%-át pedig a II. r. alperes köteles viselni.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy az I. r. alperes mind a hibás terv szolgáltatásaiért, mind pedig a kémény hibás kivitelezéséért a Ptk 305. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében szavatossági felelősséggel tartozik. Megállapítást nyert, hogy a Katesil védőbevonat előírását az I. r. alperes a felperes utasítására mellőzte, mint szakvállalatot azonban ez a körülmény a felelősség alól nem mentesíti. Ugyancsak a szakvélemény alapján állapította meg a bíróság, hogy a megvalósítás során felhasznált téglák rossz minősége hozzájárult a kémény meghibásodásához. Nem volt elfogadható a II. r. alperesnek az a hivatkozása, hogy a hibás gyártás és a kémény meghibásodása között nem lenne okozati összefüggés. A szóbelileg kiegészített szakvéleményben foglaltak alapján állapította meg a bíróság a hibásan teljesítő alperesek költségviselésének arányát.
Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával a költségviselés alóli mentesítését. Véleménye szerint csak feltételezésen alapul az a megállapítás, hogy a nem megfelelő tégla hozzájárult volna a kémény hibájának kialakulásához. Utalt a szakértő megállapításaira, különös tekintettel arra, hogy az agresszív folyadékok, a keletkezett kénsav károsan hat a kémény falazatára. Szerinte ez a hatás idézte elő a meghibásodást. Hangsúlyozta, hogy teljesítése a szabványnak megfelelő volt.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Nem bizonyított az a tény, hogy a per tárgyát képező kémény megépítéséhez felhasznált téglák fagyállósága nem megfelelő, illetőleg hogy a fagyállóság tekintetében esetleg fennálló fogyatékosság a hiba kialakulásával okozati összefüggésbe hozható. A fellebbezési tárgyaláson ezzel kapcsolatban a szakértő előadta, hogy a szakvélemény kialakítása során más szakértők által korábban végzett vizsgálatok eredményét vette figyelembe, a vizsgált minták fagyállósági mutatóit pedig befolyásolta a kéményben keletkező agresszív folyadék. Hozzátette, hogy a mintavétel tekintetében véleménye szerint is bizonytalanság tapasztalható.
A fellebbezési eljárás keretében felmerült peradatok alapján az is megállapítható volt, hogy az elsőfokú ítélet a kijavításra való kötelezés tekintetében is megalapozatlan. A szakértő már az írásos szakvéleményében is kifejtette, hogy a kijavítás csak a „jelenlegi állapot konzerválását” eredményezné, és véleménye szerint felmerül „az üzemvitel körülményeinek megfelelő anyagból és szerkezetből” készítendő új kémény megépítésének igénye. Mindezekhez a fellebbezési tárgyaláson a szakértő azt a véleményét fűzte hozzá, hogy a kémény kijavítása célszerűtlen. Megjegyzendő, hogy maga az I. r. alperes is tett olyan előadást a fellebbezési tárgyaláson, hogy a kémény javítása véleménye szerint sem vezetne megfelelő eredményre.
A fentiekre tekintettel az ügyben hozandó megalapozott döntés előkészítése érdekében további terjedelmes bizonyítás lefolytatása szükséges. Ennek keretében tisztázni kell, hogy kijavítással megfelelően orvosolható-e a hibás teljesítés, vagy a jogosult egyéb szavatossági jogait kívánja-e érvényesíteni. Az elsőfokú ítéletet ezért a Pp. 389. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében teljes egészében hatályon kívül kellett helyezni, azt is figyelembe véve, hogy a szavatossági igény tekintetében hozandó megalapozott, a hiba orvoslására alkalmas döntést a népgazdaság érdekei is indokolják.
Mivel a megfelelő reparáció elhúzódása üzemzavart és balesetveszélyt idézhet elő, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 156. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján ideiglenes intézkedéssel kötelezte az I. r. alperest a szükséges beavatkozás elvégzésére. (Legf. Bír. Gf. V. 30 156/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás