BK BH 1989/260
BK BH 1989/260
1989.07.01.
I. Hivatali vesztegetés vétsége miatt megrovás törvénysértő alkalmazása [Btk. 71. §, 72. §, 253. § (1) bek.].
II. Az adott vagyoni előny tárgyának visszaadása esetén elkobzás helyett az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés [Btk. 77. § (4) bek., 258. § (2) bek.].
A városi bíróság a terhelttel szemben a hivatali vesztegetés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A Be. 221. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával készült határozat rövidített tényállása szerint az ápolónő foglalkozású, családos, egy kiskorú gyermekes, büntetlen előéletű terhelt – mint a városi bíróság előtt folyamatban levő polgári ügy felperese – a vádbeli napon az üggyel kapcsolatosan tájékoztatást kért és kapott a bírótól, majd távozásakor egy 500 forintost tett a bíró zakójának zsebébe. A bíró a cselekményt észlelve a terheltet rendre utasította, és a pénzt visszaadta.
A büntetőeljárást megszüntető és megrovást alkalmazó rendelkezés ellen, továbbá az előny értékének megfizetésére kötelezés elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratok tartalma alapján a büntetéskiszabási tényezők az alábbiakban határozhatók meg.
Súlyosító körülményként a terhelt terhére rovandó, hogy bírót, tehát fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott személyt igyekezett befolyásolni. Másfelől azonban büntetést csökkentő hatású tényezőként értékelendők: a terhelt beismerése, amely megbánással is párosult, az eddigi büntetlen előélete, valamint az egy kiskorú gyermekes családos állapota.
A hivatkozott büntetéskiszabási tényezők mellett rá kell mutatni arra is, hogy a terhelt és családja együtt élnek a szülőkkel, ez utóbbiak családi házában. A család szerény jövedelmi viszonyai folytán lakásgondjuk megoldását nem remélhetik. Az adott helyzetükből keresve a megoldást, a terhelt szüleivel kötöttek tartási szerződést, és éppen ennek a szerződésnek a felbontása vált szükségessé. Ezek a körülmények a terhelt felelősségét nem csökkentik, de a cselekmény motívumának emberileg menthető oldalát megmagyarázzák.
Kórházi viszonyok között a betegek gyakran fejezik ki hálájukat – anyagi juttatás formájában – az egészségügyi személyzet irányában. Ezért az ápolónő foglalkozású terhelt számára az ilyen cselekmény erkölcsileg is enyhébb megítélésűnek tűnhetett.
A jellegénél fogva súlyosabban megítélendő bűncselekmény (így pl. a közélet tisztaságát veszélyeztető bűncselekmény) elkövetője javára is alkalmazható a Btk. 72. §-ában szabályozott próbára bocsátás intézménye, ha a cselekményt alkalomszerűen, menthető indítékból követték el. Az összes körülményeket értékelve ennek az intézkedésnek a feltételei az adott esetben fennállnak.
A Btk. 258. §-ának (1) bekezdése értelmében el kell kobozni azt a dolgot, amely a vagyoni előny tárgya volt. A BJD 4932. szám alatt közzétett eseti döntés szerint az adott vagyoni előny tárgya akkor is elkobzás alá esik, ha azt időközben visszaadták, mert a törvény nem különböztet a tekintetben, hogy az adott vagyoni előny kinél van. Az adott esetben a vagyoni előny tárgya, az 500 forint lefoglalásra nem került, ezért a Btk. 77. §-ának (4) bekezdése értelmében elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye.
Az elmondottakra figyelemmel a városi bíróság törvényt sértett azáltal is, hogy a terheltet nem kötelezte az elkobzás alá eső érték – az 500 forint – megfizetésére.
A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a terheltet az általa elkövetett hivatali vesztegetés vétsége miatt egy évre, próbára bocsátotta, és kötelezte a terheltet az 500 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. (B. törv. II. 534/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás