BK BH 1989/262
BK BH 1989/262
1989.07.01.
Bírósági mentesítési kérelem törvénysértő elutasítása a törvényi mentesítés kérdésében való téves álláspont folytán [Btk. 102. §, 103. §].
A C.-i Városi Bíróság az elítélt bírósági mentesítés iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint az elítélt a D.-i Járásbíróság 4 év 2 hónapi szabadságvesztést kimondó összbüntetési ítéletének alapítéletei alól kért mentesítést, mivel az addigi kilenc elítélése közül a többi büntetésre a törvényi mentesítés már bekövetkezett.
Az összbüntetés alapjául egyrészt a C.-i Járásbíróság 1973. február 20. napján jogerőre emelkedett ítélete szolgált, amely 2 rb. többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 6 hónapi fegyházbüntetést; másrészt pedig a D.-i Járásbíróság 1973. július 5. napján jogerőre emelkedett ítélete, amely többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 4 hónapi fegyházbüntetést állapított meg. Az alapügyekben elbírált cselekmények egymással ún. quasi halmazatban álltak.
A C.-i Városi Bíróság megállapította, hogy az elítélt a cselekményeket csupán különös visszaesőként követte el; az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztésből pedig 1976. december 21. napján szabadult. Mivel a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének f) pontjában előírt 10 évi várakozási idő 1986. december 20. napján eltelt, ezért a mentesítés a törvény erejénél fogva bekövetkezett, tehát a kérelmet el kellett utasítani.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló iratok és az erkölcsi bizonyítvány alapján a következők állapíthatók meg:
1. A D.-i Járásbíróság az 1957. augusztus 2. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével az elítéltet lopás, sikkasztás miatt 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
2. A P.-i Járásbíróság az 1958. szeptember 18. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1958. január 12. napján elkövetett sikkasztás és más bűncselekmény miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
3. A D.-i Járásbíróság az 1960. május 31. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1959. évben visszaesőként elkövetett csalás és más bűncselekmény miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte. Ebből a büntetéséből 1961. március 8. napján szabadult.
4. A D.-i Járásbíróság az 1962. szeptember 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1962. évben elkövetett lopás és más bűncselekmény miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A büntetést 1962. október 27. napján kitöltötte
5. A Ny.-i Járásbíróság az 1966. április 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet az 1965. szeptember 1. napján visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A büntetést 1967. január 16. napján kitöltve szabadult.
6. A M.-i Járásbíróság az 1967. május 18. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet az 1966. évben elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az utóbbi büntetést a terhelt 1968. március 13. napján töltötte ki.
7. A C.-i Járásbíróság 1973. február 20. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 2 rb. többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre; majd
8. a D.-i Járásbíróság az 1973. július 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Az utóbbi két büntetést foglalta a D.-i Járásbíróság összbüntetésbe, és állapított meg a terhelttel szemben 4 év 2 hónapi szabadságvesztést, mely büntetésből a terhelt 1976. december 21. napján szabadult.
A bírói mentesítés iránti ügyben eljáró városi bíróság a bírósági mentesítés feltételeit érdemben nem vizsgálta, mert – álláspontja szerint – a kérelmező valamennyi büntetését tekintve időközben a törvény erejénél fogva mentesült a hátrányos következmények alól. Ez az álláspont azonban téves.
Az 1961. évi V. tv (Btk.) a rehabilitáció intézményét eltérően és más feltételek mellett szabályozta. Az akkori szabályok szerint az egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztés esetén csak bírói mentesítésnek volt helye; továbbá több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhatott be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. Az utóbbi esetben a legkisebb várakozási idő 10 évben volt meghatározva. Ezért az 1961. évi V. tv szabályai alapján az elítélt mentesülése egyetlen elítélés tekintetében sem következett be 1979. július 1-jéig, vagyis a hatályos Btk. (1978. évi IV. tv) hatályba lépéséig.
A Btké. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha a mentesítés a Btk. hatályba lépéséig nem állt be, akkor a Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit a hatályba lépése előtt meghozott büntető ítéletekre is alkalmazni kell.
A kérelmezőnek a 3., 4., 5. és 6. pont alatt ismertetett elítéléseit a Btk. 137. §-a 14. pontjában foglaltakhoz képest viszont úgy kell tekinteni, mint amelyeket vele, mint többszörös visszaesővel szemben szabták ki. A Btk. 102. §-ának (3) bekezdése szerint viszont: többszörös visszaeső törvényi mentesítésben nem részesülhet az (1) bekezdés d)-f) pontja alapján.
A Btk. 103. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a bírósági mentesítéshez szükséges 10 éves várakozási idő viszont már valamennyi büntetés tekintetében eltelt. A bírósági mentesítés objektív feltételei adottak, csupán a szubjektív oldal igényel további vizsgálatot.
A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárás lefolytatása céljából a C.-i Városi Bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 577/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás