BK BH 1989/263
BK BH 1989/263
1989.07.01.
I. Az erőszakos közösülés bűntettének és a személyi szabadság megsértése bűntettének bűnhalmazatban megállapítása [Btk. 175. § (2) bek. a) pont, 197. §, 12. § (1) bek.].
II. A fellebbezéssel nem érintett vádlott törvénysértő felmentése a másodfokú eljárás során a fellebbező vádlott felmentése esetén [Be 237. § (2) bek].
A városi bíróság az I. r. terheltet 2 rb. folytatólagosan elkövetett garázdaság vétsége, garázdaság vétsége, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének vétsége, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és erőszakos közösülés bűntette miatt 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és a közügyek gyakorlásától 6 évi eltiltásra ítélte; a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért 10 hónapi börtönbüntetésre és 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az I. r. terhelt többször volt büntetve, a II. r. terhelt büntetlen előéletű.
A törvényességi óvás szempontjából jelentőséggel bíró tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek a vádbeli napon este a helyi vendéglőben italoztak. Itt dolgozott felszolgálóként az 1969. szeptember 30. napján született sértett, aki 20 órakor autóbusszal a lakására utazott. Amikor a buszról leszállt, az időközben személygépkocsival odaérkezett terheltek közül a II. r. terhelt odament hozzá, majd „Ne haragudj, nem tudok érted tenni semmit” szavak kíséretében bal karját megragadva megakadályozta őt az eltávozásban.
Ekkor lépett hozzájuk az I. r. terhelt, aki a sértett jobb csuklóját megragadta, és azt visszafeszítve közölte, hogy a sértettnek vele kell mennie. Ezt követően a terheltek a sértettet közrefogták és arra kényszerítették, hogy az I. r. terhelt lakása felé menjen. Útközben az I. r. terhelt a vonakodó sértettet többször megütötte, s amikor kiabálni próbált, a száját befogta. A bántalmazás következtében a sértett egy ízben a földre került, és ekkor az I. r. terhelt meg is rúgta.
Amikor az I. r. terhelt lakásának közelébe értek, a II. r. terhelt a társa felhívására eltávozott. Az I. r. terhelt ekkor azzal fenyegette meg a sértettet, hogy amennyiben nem engedelmeskedik neki, az arcát örök életre elcsúfítja. A sértett erre a terhelt lakására ment, és ott az I. r. terhelttel akarata ellenére közösült.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta: az I. r. terheltnek a sértett sérelmére elkövetett cselekményét erőszakos közösülés bűntettének minősítette és őt, valamint a II. r. terheltet a személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az említett határozatok ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az I. r. terheltnek a sértett sérelmére elkövetett bűncselekményét csupán erőszakos közösülés bűntettének minősítette, és az ellene személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Kétségtelen, hogy a terheltek a közösülés megvalósítása végett fosztották meg a sértettet tartózkodási helye szabadon történő megválasztásának a lehetőségétől, ezt a cselekményüket azonban a község utcáján mintegy 350 métert megtéve valósították meg, míg a közösülésre az I. r. terhelt lakásán került sor.
Ezekből az adatokból helyesen az következik, hogy a terheltek a sértettet személyi szabadságában nem közvetlenül a közösülés végrehajtása érdekében korlátozták, tehát a két cselekmény térben és időben is elkülönült. Következésképpen az I. r. terheltnek a sértett sérelmére megvalósított bűncselekményei nem látszólagos, hanem valóságos anyagi halmazatot alkotnak.
Az I. r. terhelttel szemben e vonatkozásban külön felmentő rendelkezés meghozatalára egyébként sem volt szükség. Amennyiben látszólagos halmazat forog fenn, ez nem felmentésben, hanem a bűnösség megállapításának a mellőzésében jut kifejezésre.
Tévedett a megyei bíróság akkor is, amikor a II. r. terheltet felmentette a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének vádja alól.
Sem a megállapított tényállás, sem az iratok arra adatot nem tartalmaznak, hogy az I. r. terhelt a Btk. 138. §-ában meghatározott súlyos hátrányt helyezett kilátásba a II. r. terhelttel szemben arra az esetre, ha nem cselekszik az akaratának megfelelően. Tény az is, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt ráhatására azért vett részt a sértett személyi szabadságának korlátozásában, mert félt tőle, ez azonban még nem alapozza meg a Btk. 26. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok javára történő alkalmazását.
A megyei bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a II. r. terhelt a cselekmény elkövetése alatt, illetve az eljárás során komolyan félt az I. terhelttől, többek között a nyomozás során történt szembesítésük alkalmával tett vallomása is cáfolja, ekkor ugyanis kimondottan terhelően nyilatkozott az I. r. terheltre nézve.
A megyei bíróság a saját álláspontjához képest is törvénysértően döntött, amikor a II. r. terhelttel szemben hozott felmentő rendelkezését a Be. 237. §-ának (2) bekezdésére alapította.
A törvény helyes értelmezése szerint a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentésére csakis abból az okból kerülhet sor, amely alapján a másodfokú bíróság azt a vádlottat, akivel szemben az ítélet első fokon nem emelkedett jogerőre, felmenti. A megyei bíróság pedig az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában, a II. r. terheltet pedig büntethetőséget kizáró okból mentette fel az ellenük emelt vád alól. A felmentés oka tehát eltérő.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte; a terhelteket bűnösnek mondta ki a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. [B. törv. III. 1319/1988. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás