PK BH 1989/268
PK BH 1989/268
1989.07.01.
Díjszabás hiányában a mű szerzőjét megillető díj meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme, amelynek hiányában a szerződés nem jön létre – jogosulatlan felhasználás esetén a szerzőt megillető díj [Ptk. 205. § (2) bek., 207. § (1) bek.; Szjt. (1969: III. törvény1) 53. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I. r. felperes részére 4500 Ft, a II. r. felperes részére 4600 Ft, a III. r. felperes részére 1600 Ft, a IV. r. felperes részére pedig 3000 Ft és a felperesek javára együttesen 822 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A felperesek ezt meghaladó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Az Sz.-i Városi Bíróság – idő közben hatályon kívül helyezett – ítélete alapján az alperes által kifizetett összegeket, az alperest terhelő marasztalás összegébe beszámította, és az ezáltal keletkezett túlfizetés miatt a felpereseket a különbözet visszatérítésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperesek által írt és szerkesztett műsorlap 8-15. számával összefüggően a felperesek – a felek módosított szerződése értelmében – a lap értékesítéséből befolyt árbevételhez igazodó díjazásra jogosultak. A „H. Magazin” kiadásával összefüggő engedélyezési eljárás lebonyolítására és a magazin megírására, valamint a nyomdai munkák megrendelésére kötött megbízási szerződés tekintetében pedig megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a teljesítés lehetetlenné válása az alperesnek felróható, ezért az I-III. r. felperesek a kikötött szerzői díjnak megfelelő összegű kártérítésre jogosultak. A IV. r. felperes e címen előterjesztett díjigényét – a teljesítés lehetetlenné válásában való közrehatására tekintettel – elutasította. Miután azonban álláspontja szerint a IV. r. felperes megbízottként eljárva nem követett el olyan mulasztást, amely kártérítési felelősségét megalapozná, a magazin borítólapjának az alperes által fedezett nyomdai költsége megfizetésére irányuló viszontkeresetet ugyancsak elutasította.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása és a viszontkeresetnek való helyt adás érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint a műsorlap elkészítésével kapcsolatban a felpereseket megillető szerzői díj tekintetében a szerződésmódosításra azért került sor, hogy a kiadó a további veszteséget elkerülje. Az elsőfokú bíróság a szerződéses nyilatkozatokat tévesen értelmezte, és megalapozatlanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes – függetlenül a műsorlap kiadásával kapcsolatos veszteségétől – az árbevételhez igazodó díjazásban köteles a felpereseket részesíteni. Vitatta azt is, hogy a műsorlap 15. száma – a kinyomtatáson túl – értékesítésre is került. A „H. Magazin” tekintetében pedig úgy vélte, hogy a IV. r. felperessel kötött szerződésre nem a megbízás, hanem a vállalkozási szerződés szabályai az irányadók. A magazin megjelentetéséhez szükséges engedély beszerzésének elmulasztásával a IV. r. felperes jogosulatlanul rendelte meg a magazin borítólapjának nyomdai munkálatait, ezért az ezzel okozott költségeket köteles az alperesnek megtéríteni.
A IV. r. felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan.
A műsorlap elkészítésével összefüggően a felpereseket megillető díjazás tekintetében a felek az 1984. augusztus 27-én kötött szerződésüket 1985. március 15-én írásban módosították. A jogvita a szerződésmódosítás tartalmának eltérő értelmezéséből származik.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
Abból a szerződést módosító nyilatkozatból, amely szerint „a túloldali megállapodásban a honorárium összege változik, utólagos elszámolás alapján kerül megállapításra”, kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek nem kívánták a jövőre nézve fenntartani az eredeti szerződésben lapszámonként kikötött 2400 Ft szerzői díjat. A további díjazás összegét tekintve azonban a nyilatkozatok határozatlanok, és abból következően a felek nem hoztak létre módosított tartalmú szerződést. A műsorlap elkészítésére vonatkozó díjszabás hiányában a szerzőket megillető díj meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme [Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése], amelynek hiánya a szerződés létrejöttét kizárja, korábban fennállott szerződés esetén pedig ugyanez a körülmény a szerződés hatálytalanságát eredményezi.
A fentiekből következik: a feleknek az 1985. március 15-ét követő időre, a műsorlap elkészítésére vonatkozóan nem volt hatályos szerződése. Miután azonban a felperesek a 8-15. lapszámot elkészítették, és azokat az alperes felhasználta, az alperes részéről jogosulatlan felhasználás történt, és a szerzőket az 1969. évi III. tv (Szjt.) 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogszerű felhasználás fejében járó díj illeti meg. A felek szerződése a jogszerű felhasználás esetén járó díjat lapszámonként 2400 Ft-ban határozta meg. Ez az összeg magasabb, mint amit az elsőfokú bíróság a keresettel érintett 8-15. lapszámok tekintetében megítélt, ezért az elsőfokú ítéletet e részben támadó alperesi fellebbezés ezen indokok következtében alaptalan.
A „H. Magazin” megjelentetésével összefüggően helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes és a IV. r. felperes között e tekintetben megbízási szerződés jött létre. A szerződés alapján a IV. r. felperes több önálló, egymástól elkülönülő feladat ellátására vállalkozott: a magazin megjelentetéséhez szükséges hatósági engedély beszerzésére, a magazin – szerzőtársak bevonásával való – megírására, a nyomdai munkák megrendelésére stb.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a IV. r. felperes a hatósági engedély beszerzésével kapcsolatos ügyintézéstől utóbb elzárkózott, és e körülményről az alperes ügyvezető elnökét tájékoztatta. A IV. r. felperes ezen bejelentéssel lényegében a szerződést ebben a részében felmondta. Ezen ügy ellátása tekintetében tehát a felek között a megbízási szerződés megszűnt [Ptk. 481. §-ának a) pontja]. Ezt követően az alperesnek kellett szerződéses érdekeit mérlegelve állást foglalnia abban, hogy a további ügyintézés tekintetében a megbízási szerződést fenn kívánja-e tartani, ellenkező esetben ugyanis a szerződés felmondásával kapcsolatos jogait kellett volna gyakorolnia.
Az alperes azonban a szerződést nem mondta fel, a IV. r. felperes pedig a szerződéses kötelezettsége teljesítése keretében jogszerűen rendelte meg a magazin borítójának nyomdai munkálatait. Az ezzel kapcsolatos költségek ezért a IV. r. felperesre át nem háríthatók. A magazin megírásával kapcsolatban pedig a szerzők jogosultak a kikötött szerzői díjra [Szjt. 13. §-ának (3) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság ítéletét e részében támadó fellebbezés a kifejtettek miatt minősült alaptalannak.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes az alaptalan fellebbezése következtében viselni tartozik saját másodfokú perköltségét [Pp 239. §-a, 78. §-ának (1) bekezdése]. A felpereseknek másodfokú perköltsége nem merült fel. (Pf. IV. 21 007/1988. sz.)
1
Lásd az 1999: LXXVI. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás