PK BH 1989/269
PK BH 1989/269
1989.07.01.
A kereskedelmi forgalomban nem kapható termék beszerzésére tett javaslat – egyéb feltételek hiányában – nem minősül újításnak [10/1983. (V. 12.) MT r.1 2. §, 20. § b) pont, 21. §].
A kereskedelmi csoportvezető munkakörben dolgozó felperes 1985. november 29-én a „H-Gyáregység export teljesítéséhez a Magyar Néphadsereg inkurrens anyagai felhasználása” tárgyú újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez. A javaslat lényege: a vállalat az 1985. évi exportkötelezettségének teljesítéséhez szükséges és a javaslatban megjelölt alkatrészeket – legyártásuk helyett – a Magyar Néphadseregtől vásárolja meg. A felperes a javaslat előnyeit a gyártási idő és a gyártásnál felmerülő munka megtakarításában jelölte meg.
Az alperes a javaslat szerint egyes alkatrészeket 1985. decemberében a Magyar Néphadseregtől átvett, és azokat exportkötelezettségének teljesítése keretében értékesítette. A felperes javaslatáról ugyanakkor megállapította, hogy nem felel meg az újítás követelményeinek, ezért azt elutasította.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a javaslata újítás, melynek hasznosítása folytán az alperesnél 800 000 Ft hasznos eredmény keletkezett. Újítási díj iránti igényét, 5 %-os díjkulcs alkalmazásával, 40 000 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a kérdéses termékek beszerzésére tett javaslat független attól, hogy a termék speciális jellegéből következően a beszerzés nem kereskedelmi forgalomból történt, sikeres kereskedelmi tevékenységnek tekinthető, nem elégíti ki azonban az újítás fogalmi elemeit. A javaslat ugyanis nem tartalmaz műszaki vagy szervezési megoldást.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes által benyújtott javaslat: újítás. Ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy az újításokról szóló 10/1983. (V. 12.) MT rendelet 2. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltak, valamint az alperes újítási szabályzata 5. §-ának (2) bekezdése és a 49. §-ának (3) bekezdése egybevetése alapján a felperes javaslata újításnak minősül. A felperest megillető újítási díj összegének megállapítása érdekében az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az újításokról szóló 10/1983. (V. 12.) MT rendelet (R) 2. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében újítás az a viszonylag új, műszaki, illetőleg szervezési megoldás, amely hasznos eredménnyel jár, és amelynek hasznosítása nem ütközik jogszabályba. Nem műszaki, illetőleg szervezési a megoldás különösen, ha kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére, eladására, ezek feltételeire és a termék rendeltetésszerű felhasználására, illetőleg különböző kiadványokban meglevő adatok egybefoglalására vonatkozik.
Az R 2. §-ának (3) bekezdésében alkalmazott „különösen” kitételből következően azonban nemcsak a kereskedelmi forgalomban kapható termék beszerzésére tett javaslat nem minősül műszaki és szervezési megoldásnak, hanem – egyéb feltételek hiányában – a termék kereskedelmi forgalmon kívüli beszerzésére tett javaslat sem. Az alperes által korábban is gyártott terméknek a Magyar Néphadsereg készleteiből való beszerzésére tett javaslat nem műszaki, illetőleg szervezési megoldás, ezért nem felel meg az újítás fogalmi követelményeinek.
Az R 20. §-ának b) pontja lehetőséget biztosít a gazdálkodó szervezetek számára, hogy újítási szabályzatot készítsenek. Az újítási szabályzat tartalmáról pedig az R 21. §-ának a)-d) pontja ad példálózó felsorolást. Az említett rendelkezések azonban a gazdálkodó szervezetek számára nem teszik lehetővé, hogy az újítás jogi ismérveit az R 2. §-ában foglaltaktól eltérően, azzal ellentétesen határozzák meg.
Az alperes újítási szabályzata 5. §-ának (2) bekezdése az R 2. §-ában megfogalmazott ismérvekkel összhangban a javasolt megoldást akkor ismeri el műszaki jellegűnek, ha a „tág értelemben vett termelés folyamatában használt munkaeszközökben, álló- és fogyóeszközökben, az alkalmazott technológiában, illetve magában a gyártott termékben változást jelent, vagy új termék előállítására vonatkozik”.
Az újítási szabályzat 49. §-ának (3) bekezdése pedig az újítások gazdasági eredményének mérése és számítása összefüggésében mondja ki, hogy „saját előállítású félkész-termék felhasználása vásárolt helyett vagy vásárolt termék felhasználása saját előállítás helyett – esetén – a hasznos eredmény megállapításának alapja a saját előállítású félkész-termék szűkített önköltségének összevetése a vásárolt termék beszerzési árával”.
A hasznos eredmény számításának ez a módja azonban értelemszerűen csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha a hasznos újítás folytán keletkezett. A kifejtettek alapján azonban a felperes javaslata nem felel meg az újítás fogalmi követelményeinek, ezért a vállalati újítási szabályzat alapján sem volt lehetőség a javaslatot újításnak minősíteni.
A vállalat akkor jár el helyesen, ha a számára nyilvánvalóan előnyös, újításnak azonban nem minősülő javaslatot tevő dolgozókat megfelelően díjazza; ez azonban nem tartozik a peres eljárásra.
A másodfokú bíróság törvénysértő ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére. (P. törv. IV. 21 063/1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 78/1989. (VII. 10.) MT rendelet, utóbbit a 63/1998. (III. 31.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, és a tárgykört újra szabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás