PK BH 1989/271
PK BH 1989/271
1989.07.01.
A könyvkiadó alkalmazottja által szerkesztőségi elbírálás céljából átvett mű elvesztésével a szerzőnek okozott kárért a munkáltató felelős. Kártérítés címén megítélt kifizetéssel kapcsolatban a Művészeti Alapot járulék nem illeti meg [Ptk. 312. § (2) bek., 348. § (1) bek., 462. § (1) és (2) bek.; 43/1983. (XI. 20.) MT r.1 2. § (3) bek., 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 30 000 Ft szerzői jogdíj, 900 Ft járulék és 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg ezt meghaladóan a felperes (összesen 60 000 Ft megfizetésére irányuló) keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes alkalmazottja, B. F. újságíró által L. L. festőművésztől, a folyóiratban való megjelentetés érdekében átvett és utóbb eltűnt linó- és alumínium metszetek megőrzéséről az alperes köteles volt gondoskodni abban az esetben is, ha a metszeteket a folyóiratban nem kívánta felhasználni. A felelősségét ezzel kapcsolatban nem zárhatta ki, a metszetek elvesztésével okozott kárt ezért köteles megtéríteni [Ptk. 196. §-a, 197. §-ának (1) és 339. §-ának (1) bekezdése].
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban is kifejtett védekezését, mely szerint az újság szerkesztőségébe beküldött, előzőleg meg nem rendelt metszetekért – a fényképekhez és kéziratokhoz hasonlóan – felelősséget nem vállalnak. Az elveszett metszetek értékének megtérítésére ezért nem köteles. A felelősségén túl vitatta a marasztalás összegét is, mert a metszetek – szerinte – másolatok voltak, értékük pedig megnyugtató módon nem tisztázott.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint csak kis részben alapos.
A felperes által a 43/1983. (XI. 20.) MT számú rendelet 2. §-ának (3) bekezdése alapján a saját nevében, L. L. (a per anyagi jogi jogosultja) javára előterjesztett kereset elbírálásával összefüggő tényállást az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és azt a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezése alapjául elfogadta.
Az ügy anyagi jogi jogosultja a keresettel érintett linó- és alumínium metszeteit felhasználási szerződés megkötése céljából adta át az alperes alkalmazottjának, aki a metszeteket a hetilap szerkesztőségébe bevitte, és ott az elbírálásra illetékes személyeknek megmutatta. A metszetek azonban anélkül, hogy a felhasználási szerződés létrejött volna, ismeretlen körülmények között elvesztek.
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az alperes e jogszabály alapján felel az alkalmazottja által L. L. festőművésznek okozott kárért, és a felelőssége hiányára vonatkozó érvelése alaptalan.
Az alperes kártérítési felelősségével összefüggően a Legfelsőbb Bíróság a következőket emeli ki, és ezzel az elsőfokú ítélet jogi indokolását is részben módosítja.
Azáltal, hogy L. L. a metszeteket az alperes alkalmazottjának átadta, L. L. és az alperes között ingyenes letéti szerződés jött létre, és a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles volt a rábízott metszeteket időlegesen megőrizni. A letét időtartama – értelemszerűen – a metszetek felhasználásával kapcsolatos döntés meghozataláig terjedt. Amikor az alperes eldöntötte, hogy a metszeteket nem használja fel, köteles lett volna azokat a Ptk. 462. §-ának (2) bekezdése szerint L. L.-nak visszaadni. A művek elvesztése következtében azonban a letéti szerződés teljesítése az alperesnek felróható okból lehetetlenné vált, és a jogosult a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján kártérítést követelhet.
A kártérítés összegével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megalapozott álláspontot foglalt el. A metszetek darabszáma, és a Zichy Galéria értékelése alapján az alperes terhére megállapított 30 000 Ft marasztalási összeg nem túlzott.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság 30 000 Ft megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta azzal a módosítással, hogy mellőzi annak szerzői díjként való megjelölését.
A felperes a 43/1983. (XI. 20.) MT számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján, a szerzői díjakkal összefüggő kifizetésekkel kapcsolatban jogosult a szerzői díj három százalékát kitevő járulékra. A perben érvényesített kártérítési követelés azonban nem ilyen természetű, emiatt az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a felperes javára járulék fizetéséről. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperesnek 900 Ft járulék megfizetésére kötelezését mellőzte [Pp 253. §-ának (2) bekezdése].
Az alperes fellebbezése túlnyomó részben alaptalan volt, ezért a Pp. 239. §-a és a 81. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú részperköltségét megtéríteni. (Pf. IV. 20 905/1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 78/1989. (VII. 11.) Korm. rendelet, utóbbit a 63/1998. (III. 31.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte és a tárgykört újra szabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás