PK BH 1989/273
PK BH 1989/273
1989.07.01.
A felperes az 1986. március 23-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyónak a gyermeke, míg az alperes az örökhagyó házastársa volt.
Az örökhagyó hagyatékához házingatlan, továbbá egy szántóingatlan, végül különböző ingóságok tartoztak. A hagyatékot a közjegyző az alperes haszonélvezeti jogával terhelten a felperesnek adta át.
A felperes a keresetében az alperest a házingatlanon megillető haszonélvezeti jognak az egészhez viszonyított 1/3 részére való korlátozását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes fele részben tulajdonosa egy másik házingatlannak, amelynek használatát korábbi férjével a házasságuk felbontásakor megosztották. Előadta továbbá, hogy az alperes, mint termelőszövetkezeti tag havi 5000 forint jövedelemmel rendelkezik, háztáji juttatásban is részesül, és özvegyi nyugdíjat kap, de jövedelme van a szántóingatlanból és a háznál levő szőlőből is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes által megörökölt ingatlanon levő épületben csak egy két szobás lakás van, amelynek használata nem osztható meg, a résztulajdonát képező házba pedig nem tud beköltözni, mert abban az elvált férje és leányuk lakik a családjával. Hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlant 1976. óta lakja, amióta az örökhagyóval életközösségre lépett, utóbb azonban – 1979. szeptember 8-án – házasságot is kötöttek. Előadta végül azt, hogy az ingatlanon az örökhagyóval együtt jelentős értékű beruházásokat végeztek.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság szerint a haszonélvezeti jog korlátozásának a feltételei nem állanak fenn, mert a haszonélvezeti jog bármilyen korlátozása nagymértékben elnehezítené a felperes helyzetét. A perbeli ingatlannak két lakásra történő megosztása esetén – amely egyébként is csak építési munkák elvégzésével lenne lehetséges – két csekély használhatóságú lakrész jönne létre, s ezen túlmenően a megosztás nem biztosítaná az alperes zavartalan használatát, és az alperesnek az örökhagyó életében megszokott körülményei jelentősen megváltoznának. Utalt végül a bíróság arra is, hogy az alperestől nem várható el az, hogy a résztulajdonát képező ingatlanba költözzék.
A másodfokú bíróság szakértő meghallgatása után hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes haszonélvezeti jogát a perbeli ingatlanon akként korlátozta, hogy az alperes használatában marad a lakóépületben egy szoba és előszoba az ahhoz tartozó bejárattal, továbbá egy nyári-konyha és egy kamra, míg a melléképületben pince, sertésól és góré, a kertből pedig 189 m2 terület. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes szükségleteit a korlátozott haszonélvezet is biztosítja arra figyelemmel, hogy az alperes egy másik ház felének a tulajdonosa, és ebben a házban megfelelő lakrész használata biztosított. Emellett az alperesnek havi 5000 forint jövedelme van, továbbá használja a hagyatéki lakásberendezést és egyéb ingóságokat.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl.
A Ptk. 616. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A korlátozásnak bármikor helye van, ez azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.
A törvénynek ezekből a rendelkezéseiből kitűnik, hogy a haszonélvezeti jog korlátozása mintegy kivételt tesz a haszonélvezetet biztosító általános szabály alól, ezért a korlátozás feltételeit minden esetben szigorúan kell vizsgálni.
A Legfelsőbb Bíróság a P. törv. II. 20 693/1980. számú határozatában (BH 1981/3., 18; PJD IX. 176.) kifejtette azt, hogy a haszonélvezeti jog biztosításának és korlátozása szűk lehetőségének helyes jogpolitikai indoka az, hogy a túlélő házastársat nem szabad – az önmagában is gyökeres változást eredményező haláleset után – korábbi környezetéből kiragadni és a kialakult szükségletei anyagi fedezetét, ideértve a saját vagyonát is, olyan mértékben csökkenteni, hogy az az örökhagyó életében megszokott életszínvonala jelentős csökkenését eredményezze.
Az életszínvonal pedig nemcsak a jövedelemre vonatkozik, hanem a hagyaték tárgyaira, különösen a lakásra is, és ezért a házingatlanon fennálló haszonélvezeti jog korlátozásánál is alapvető szempont, hogy ez a korlátozás a túlélő házastárs lakáskörülményeit lényegesen ne csorbítsa. Az alperes lakásviszonyainak vizsgálatánál tehát elsősorban a hagyatéki házingatlanra kell tekintettel lenni, és ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperes egy másik ház fele részén fennálló tulajdonjogának túlzott jelentőséget tulajdonított. Az alperes ugyanis valóban nem kényszeríthető arra, hogy a perbeli ingatlan helyett ebben az ingatlanban lakjék, mert ez egyfelől a felperes által örökölt házon fennálló haszonélvezeti jogának nem a korlátozását, hanem a megvonását eredményezné, ezt pedig a törvény nem teszi lehetővé, és adott esetben a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést is jelentené, amennyiben a felperes maga is csak egyes helyiségekre kérte a haszonélvezeti jog korlátozását. Egyébként is az alperes résztulajdonát képező ingatlant a volt férje lakja, akivel az egy épületben lakás nem kívánatos, az ottani lakás igénybevétele ezen túlmenően az alperes leányától és annak családjától vonná meg a használatot.
Az alperesnek az örökölt házingatlanban való helyzetét vizsgálva az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az abban levő lakás megosztása esetén a használhatóság szempontjából két előnytelen lakás jönne létre, és ez az alperes szempontjából egyrészt a helyiségek terjedelme, másrészt a felperessel egy épületben lakás miatt igen hátrányos és méltánytalan lenne.
Az alperes haszonélvezetének a korlátozása tehát meghiúsítaná azt a törvényi célzatot, amely a korábbi körülmények lehető fenntartását kívánja meg.
Helyesen döntött ennélfogva az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította, és tévedett a másodfokú bíróság, amikor a haszonélvezet korlátozását lehetségesnek tartotta, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben a felperest a Pp. 78. §-a alapján a fellebbezési eljárási költségek viselésére is kötelezte. (P. törv. II. 21 045,/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás