PK BH 1989/276
PK BH 1989/276
1989.07.01.
A bírósági meghagyás kézbesítésének szabályai [Pp 99. § (1) és (3) bek., 136/A. § (1) bek., 260. § (1) bek.; 43/1953. (VIII. 20.) MT r. 2. § (2) bek., 4. § (1) bek.].
A perbeni tanácsi bérlakás kezelője a felperes, bérlője az alperes. Az alperes lakbér és közüzemi-díj fizetési kötelezettségének 1985. július 1-jétől 1985. november 30-ig nem tett eleget, ezt követően azonban a díjakat a házfelügyelő útján személyesen vagy csekken befizette.
Az elmaradt díjakat a felperes az alperes munkabéréből folyamatosan letiltotta.
A letiltást követően, azzal párhuzamosan a felperes 1986. június 16-án felszólítást küldött az alperesnek, amelyben az elmaradt díjhátralék 8 napon belüli megfizetésére hívta fel, felmondás kilátásba helyezése mellett. A felhívás eredménytelensége folytán 1986. június 27-i keltezéssel a bérleti jogviszonyt felmondta. A felmondást az alperes kiskorú gyermeke vette át, így az nem tekinthető szabályszerűen kézbesítettnek.
A felperes 1986. augusztus 29-én az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében a teljes lakbér és közüzemi díjhátralék megfizetésére kérte az alperes kötelezését, továbbá a felmondás érvényességének megállapítását kérte s azt, hogy a bíróság kötelezze az alperest a lakás kiürítésére azzal, hogy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A bíróság az 1986. szeptember 23-án megtartott első tárgyaláson az alperes távollétében a tényállás további tisztázása nélkül bírósági meghagyást bocsátott ki a keresetnek megfelelő tartalommal.
A bírósági meghagyást ugyancsak az alperes kiskorú gyermeke vette át, annak az alperes részére történő hatályos kézbesítése nem történt meg.
Az alperes a bírósági meghagyást ellentmondással nem támadta meg.
Ezt követően az elsőfokú bíróság végrehajtást rendelt el, mind a lakás kiürítése, mind a hátralékos lakbér megfizetése tárgyában.
Az alperes a végrehajtást elrendelő végzést 1987. március 13-án vette át, és 1987. március 19-én a bírósági meghagyás ellen perújítási kérelmet terjesztett elő. Kérelmében előadta, hogy a felperesnek nem tartozik, mert a díjhátralékot részben levonás útján, részben önkéntes befizetéssel teljesítette. A tárgyaláson történt távolmaradását kimentette, és előadta, hogy a felperes dolgozója úgy tájékoztatta: a folyamatban levő letiltásra tekintettel nem kell a hátralékot egy összegben befizetnie, és az eljárás folytatását a teljesítésre tekintettel nem fogják kérni.
A későbbiekben az alperes azt kérte, hogy a perújítási kérelmet a bírósági meghagyás elleni ellentmondásként fogadja el a bíróság, s az előadottakat másodlagosan kérte csak perújítási kérelemként elbírálni.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás után meghozott ítéletével a bírósági meghagyásnak az alperest 9264 forint megfizetésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyebekben, hatályában fenntartotta. Kimondta, hogy mindkét fél viseli a saját költségét.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek a bírósági meghagyás kibocsátásakor csak 3049 forint tartozása volt, amit időközben rendezett, így a bírósági meghagyásnak a hátralékos lakbér és közüzemi díj fizetésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte. Miután az alperes a felmondás érvényessége tekintetében perújítási kérelmet nem terjesztett elő, így azzal a bíróság nem foglalkozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Pp. 260. §-ának (4) bekezdése szerint a lakásbérlet felmondásának érvényességét megállapító ítélet ellen a per főtárgya tekintetében perújításnak nincs helye, így a perújítás csakis arra vonatkozott, hogy az alperes időközben lakbérhátralék tartozását teljesítette. Ezt a felperes is elismerte, ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a bírósági meghagyást az alperes 9264 forint megfizetésére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, egyebekben, hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 136/A. §-ának (1) bekezdése szerint a bírósági meghagyás ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a bírósági meghagyást az alperes részére mind ez ideig hatályosan nem kézbesítették. A Pp. 99. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a bírósági iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. A (3) bekezdés szerint a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön szabályok szerint történik.
A 43/1953. (VIII. 20.) MT számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint tértivevényes levélben kell azokat az iratokat kézbesíteni, amelyek kézbesítésének megtörténtéről és annak idejéről a hatóságnak tudomást kell szereznie. A 4. § (1) bekezdése szerint pedig a tértivevényes vagy közönséges ajánlott levél a címzetten kívül a címzett felnőtt családtagjának, alkalmazottjának, szállásadójának vagy a címzett által a postai üzletszabályzat szerint meghatalmazott személynek – postafiók bérlete esetén a fiókot kiürítő meghatalmazottnak – is kézbesíthető.
Mindezekből kitűnően a kiskorú részére történő kézbesítés hatályos kézbesítésnek nem tekinthető, ezért a bírósági meghagyás kézbesítésének megtörténte hiányában azt jogerősnek sem lehet tekinteni.
A bírósági meghagyás kézbesítésének hiányában pedig a Pp. 136/A. §-ának (1) bekezdése szerinti ellentmondás előterjesztésének határideje sem nyílt meg.
Tévedtek tehát a bíróságok, amikor az alperes beadványait perújítási kérelemnek, illetve azt ellentmondás elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelemnek tekintették. A bíróságoknak észlelniük kellett volna, hogy a bírósági meghagyás kézbesítése nem történt meg, ennek megfelelően gondoskodni kellett volna a bírósági meghagyás szabályszerű kézbesítéséről, és a Pp. 3. §-a alapján az akkor jogi képviselő nélkül eljáró alperest tájékoztatni kellett volna jogai helyes gyakorlására, nevezetesen arra, hogy kérheti a bírósági meghagyás hatályos kézbesítését, amelynek megtörténte esetén nyílik csak meg az ellentmondás előterjesztésének határideje.
Figyelemmel arra, hogy perújítási eljárásnak a Pp. 260. §-ának (1) bekezdés alapján csak jogerős határozat ellen van helye, a perújítási eljárás lefolytatása törvénysértő volt.
A bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha az alperes kérelmeit a bírósági meghagyás kézbesítése iránti kérelmének tekintve elrendelik a bírósági meghagyás kézbesítését, és annak hatályos megtörténte után vizsgálják, hogy az alperes kellő időben ellentmondást nyújtott-e be, vagy a bírósági meghagyás jogerőre emelkedett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét eljáró bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 817/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás