GK BH 1989/28
GK BH 1989/28
1989.01.01.
A jogosított harmadik személy a javára kötött letéti szerződés megszegése esetén, közvetlenül érvényesítheti a szerződésszegésből származó igényét a letéteményessel szemben [Ptk. 233. § (1)–(2) bek., 462. § (1) bek., 466. § (1) és (4) bek.].
A felperes 3 389 200 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az általa kifizetett, de az alperes által le nem szállított áru vételárának visszafizetése címén. Az alperes – saját szerződésszerű teljesítését állítva – a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek 4 263 000 Ft értékű rakodólap és raklapelem szállítására kötöttek szerződést. A felperes az ellenértéket kifizette, és az ezáltal tulajdonába került árut az alperes az Ó-i Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet telepén tárolta. A kisszövetkezet díjkikötés nélkül vállalta a tárolást, s a faanyagnak a felperes diszpozíciója szerinti elszállítását.
A fentiekre tekintettel az alperes jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz a kisszövetkezet által saját céljára fordított és a felperes rendelkezése alól elvont 3 829 200 Ft áru értékével, ezért őt ezen összeg, kamatai és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli faanyagot a kisszövetkezet telepén átadta a felperesnek, s ezzel a szállítási szerződést teljesítette. A felperes a kárát a kisszövetkezettel szemben érvényesítheti.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a peres iratok alapján megállapította, hogy a felek a szállítási szerződést 1986. december 1-jén kötötték, míg az alperes 1986. december 15-én szerezte meg a faanyag tulajdonjogát a kisszövetkezettől. Ugyancsak ezen a napon a felperes az alperes székhelyén felvett jegyzőkönyvben az árut saját készletébe vette, az ellenértéket az alperesnek átutalta.
Az alperes az 1986. december 15-én kötött megállapodás szerint a felperes tulajdonát képező áru tárolására megállapodást kötött a kisszövetkezettel. A letéteményes vállalta, hogy a raklapokat és elemeket előírás szerint „E. Vállalat tulajdona” jelzésű táblákkal látja el, azok elszállítása csak a felperes rendelkezése alapján lehetséges. Díjat nem számított fel, az esetleges károk megtérítését vállalta. A felperes ezt a megállapodást legkésőbb 1987. január 7-én, a letéteményes telephelyén, a részvételével folytatott leltározás alkalmával elismerte, s a letéteményes ezt követően a felperes rendelkezése alapján 433 800 Ft árut ki is szállított. Mindezek szerint a szállítási szerződést az alperes teljesítette, amikor 1986. december 15-én az ott megjelölt terméket a felperes tulajdonába adta [Ptk. 379. § (1) bek.]. Téves ezért az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint az alperes szolgáltatás ellenértéke egy részével jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott volna.
Arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli letéti szerződést a kisszövetkezettel nem a felperes, hanem az alperes kötötte meg. Elkerülte azonban a figyelmét, hogy az alperes ezt a megállapodást nem a saját, hanem a felperes javára kötötte.
A Ptk. 233. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, a harmadik személy akkor válik közvetlenül jogosítottá, ha a felek ezt kifejezetten kikötötték. Az 1986. december 15-én kelt letéti szerződésben a szerződő felek a felperes közvetlen jogosultságát a letéteményesnél tárolt faanyagra kifejezetten kikötötték, a felperes a szerződésről kellő időben értesült, abból fakadó jogait nem utasította vissza, hanem azokkal élt [Ptk. 466. § (1) bek.]. Márpedig a Ptk. 233. §-ának (2) bekezdése szerint a harmadik személy a javára kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésről őt valamelyik fél értesítette.
A per során a felperes maga sem vitatta, hogy kára azért következett be, mert a letéteményes a kötelezettségét megszegte és 3 829 200 Ft értékű árut nem bocsátott a letevő rendelkezésére, hanem azt saját céljaira felhasználta. Követelését vele szemben egyébként a letéteményes ellen indult felszámolási eljárás miatt nem tudta behajtani. Tekintettel arra, hogy a felperessel kötött szállítási szerződést az alperes mennyiség, minőség és választék szerint teljesítette, a vele szemben szerződésszegés címén támasztott kereset alaptalan, jogalap nélküli gazdagodás címén való marasztalása pedig fogalmilag kizárt. A felperes kára a letéti szerződés megszegésének következménye [Ptk. 462. § (1) bek., 466. § (4) bek.], igényét tehát – amennyiben ennek jogszabályi előfeltételei fennállnak – a letéteményessel szemben érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság – mindezekre figyelemmel – az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetet elutasította és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezett a perköltség viseléséről. (Legf. Bír. Gf. II. 30 130/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás