GK BH 1989/280
GK BH 1989/280
1989.07.01.
A kazánok üzemeltetésével kapcsolatos hatósági előírások betartásának elmulasztása olyan súlyos biztosítotti közrehatásnak minősül, amely – a biztosítási esemény bekövetkezte ellenére – kizárja a biztosító helytállási kötelezettségét [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 556. § (1) bek. d) pont; 8/1978. (XI. 29.) NIM r.1].
A felperes keresetében előadta, hogy m.-i telephelyén 3 db kazánt üzemeltet, és a kazánokra szerelt olajégők rendszeres karbantartására, valamint a tűztéri oldal vegyszeres tisztítására a II. r. alperessel szerződött, az I. r. alperessel pedig vagyonbiztosítási szerződést kötött vagyontárgyaiban – többek között – robbanás és hőnyomás okozta károk megtérítésére. A kazánjai közül kettő 1986-ban három alkalommal hőnyomás, illetve robbanás következtében meghibásodott. Emiatt 1 444 358 Ft kára keletkezett, melyből az I. r. alperes 92 475 Ft-ot megtérített. Módosított keresetében elsődlegesen az I. r. alperest további 976 114 Ft, a II. r. alperest pedig 204 397 Ft és ennek 1986. április 1-jétől évi 20 % kamata megfizetésére, másodlagosan 1 180 511 Ft kára és annak kamatai megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni. Az I. r. alperessel szembeni keresetét a vagyonbiztosítási szerződésre, a II. r. alperessel szemben pedig a karbantartási megállapodás megszegésére alapította.
Mindkét alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes vitatta, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett, de arra is hivatkozott, hogy fizetési kötelezettsége alól a vagyonbiztosítási szerződésben kikötött feltételek szerint mentesül, mivel a kárt a felperes, illetve alkalmazottja súlyos gondatlansággal okozta [Ptk. 556. § (1) bek. d) pont].
A II. r. alperes tagadta, hogy szerződésszegést követett el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperest pedig 590 255 Ft-ban és ennek 1986. április 1-jétől számított évi 20 % kamatában marasztalta. A perköltség viselésére a felperest és a II. r. alperest kötelezte. Széles körű tanú és szakértői bizonyítás alapján tényként állapította meg, hogy a 4155 gyártási számú kazán 1986. március 4-én és a 4227 gyártási számú kazán 1986. április 24-én bekövetkezett meghibásodása robbanásnak minősül, míg a 4227 gyártási számú kazán 1986. február 28-i sérülése biztosítási eseménynek nem tekinthető. Mindhárom esetben a kazánok meghibásodását, illetve robbanását elsősorban a reteszfeltételek – mindenekelőtt a vízállás szabályozó és a villamos termosztát – működésképtelensége, valamint a kazánok, és a rajtuk elhelyezett szerelvények vízkövesedése okozta. Ezen okok kialakulásában és így a kazánok meghibásodásában mind a felperes, mind a II. r. alperes mulasztása megállapítható, mert a számukra kötelező előírásokat megszegték, és a kár ezen előírások megszegésének következménye. Az I. r. alperes azonban – a vagyonbiztosítási szerződés alapján – fizetési kötelezettsége alól mentesül, mert a bekövetkezett két robbanás a felperes súlyosan gondatlan magatartásának a következménye. A kár bekövetkeztében a II. r. alperes mulasztása is közrehatott, aki szerződéses kötelezettsége ellenére nem ellenőrizte a reteszfeltételeket. A keletkezett kárt – mivel a közrehatás aránya pontosan nem állapítható meg – a felperes és a II. r. alperes fele-fele arányban kötelesek viselni.
Az ítélet ellen a felperes, a II. r. alperes és a megyei főügyészség fellebbezett.
A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és elsődlegesen a biztosítási eseménnyel összefüggésben keletkezett 976 114 Ft kára és ennek 1986. április 1-jétől évi 20 % kamata megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni, másodlagosan pedig a II. r. alperest kérte marasztalni. Álláspontja szerint az 1986. március 4-i kazánrobbanás elsődlegesen műszaki okra vezethető vissza, abban üzemeltetői mulasztások nem hatottak közre. Az április 24-i robbanás okai között üzemviteli hiányosságok is szerepet játszottak, de ennek súlyos gondatlansággá történő minősítése téves. Álláspontja szerint az I. r. alperes felelősségének kizárását csak konkrét személyre, munkakörre, illetve eseményre vonatkoztatható súlyos gondatlanság alapozhatja meg, de csak olyan mértékben, ahogyan ez a kár keletkezésében is közrehatott.
A II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását kérte. Tagadta, hogy a reteszfeltételek ellenőrzése kötelezettségei közé tartoznék. Álláspontja szerint a meghibásodások kizárólag a súlyosan gondatlan felperesi magatartással hozhatók összefüggésbe.
A megyei főügyészség – fellebbezését a Legfőbb Ügyészség fenntartotta – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a II. r. alperessel szemben a kereset elutasítását és az I. r. alperesnek 40 799 Ft és kamatai megfizetésére történő kötelezését indítványozta.
Az I. r. alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezések részben alaposak.
Az elsőfokú bíróság csak általánosságban vizsgálta a felperes üzembentartói tevékenységét és a II. r. alperes szerződésszegő magatartását, és nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy egyes esetekben a mulasztások ténylegesen közrehatottak-e, s ha igen, milyen mértékben a káresemények bekövetkeztében. Közvetlenül a kazánsérülések után K. J. szakértő készített szakvéleményt, amelynek megállapításait minden vonatkozásban megerősítette az elsőfokú bíróság által kirendelt BME szakértőinek véleménye. Az aggálytalan és kellően megindokolt egybehangzó szakvélemények alapján megnyugtatóan tisztázott, hogy a 4155 gysz. kazán 1986. március 4-én és a 4227 gysz. kazán 1986. április 24-én bekövetkezett meghibásodása robbanásnak minősül, tehát e két esetben, a vagyonbiztosítási szerződésben megjelölt biztosítási esemény bekövetkezett. A 4227 gysz. kazán 1986. február 28-i meghibásodása viszont csak sérülésnek tekintendő, ezért az I. r. alperes fizetési kötelezettsége – a vagyonbiztosítási szerződés alapján – ezen káresemény miatt nem állott be.
K. J. szakvéleményéből kitűnően a 4227 gysz. kazán 1986. február 28-án a mellső fordítókamra sérülése miatt állt le. A meghibásodás közvetlen oka az volt, hogy a vízoldali felületek vízkövesedése és az alsó-víztéri összekötő cső eliszaposodása miatt a vízáramlás lecsökkent. A fordítókamra védelmére az olajégők fölé termosztát volt beépítve, annak elektromos csatlakozását azonban – ismeretlen körülmények között – kikötötték, ezért az az olajégőket nem tudta leállítani. A vizsgálatnál a szakértő azt is tapasztalta, hogy a fordítókamra a vizsgáló nyílás felső széléig iszappal, illetve vízkővel volt tele.
Az 1986. február 28-i sérüléssel kapcsolatban – mivel itt az I. r. alperes felelőssége a biztosítási esemény bekövetkeztének hiánya miatt szóba sem jöhet -, figyelemmel a Ptk. 318. §-ának (1), illetve 339. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 340. §-ának (1) bekezdésére azt kellett vizsgálni, hogy a meghibásodás a felperes vagy a II. r. alperes magatartásával, illetve mulasztásával okozati összefüggésben volt-e, ha igen, milyen mértékig. A szakértő által tapasztalt eliszaposodás és vízkövesedés már önmagában is azt bizonyítja, hogy a felperes nem tett eleget a kazánok üzemeltetésével és vegyi kezelésével kapcsolatos kötelező előírásoknak, melyeket a 8/1978. (XI. 29.) NIM rendelettel hatályba léptetett kazánbiztonsági szabályzat tartalmaz. A nagymértékű iszaplerakódást a betáplált víz nem megfelelő minőségén kívül az is okozta, hogy a fűtők elmulasztották a kazán rendszeres iszapolását és a víztéri részek mosását. Mindezek a mulasztások a felperes terhére írhatók.
A kazán sérülését azonban elháríthatta volna a fordítókamra védelmére beépített termosztát. Valamennyi szakértő egybehangzó és kellően megindokolt véleménye szerint a II. r. alperes által vállalt – havonta végzendő – karbantartási munkákba szükségképpen beletartozott a termosztát reteszkapcsolatának ellenőrzése is. A II. r. alperes volt kirendeltség-vezetője, R. J. tanúként maga is azt vallotta, hogy az égők helyes működésének ellenőrzéséhez a reteszfeltételek vizsgálata is hozzátartozik. A II. r. alperes ezt a feladatot saját előadása szerint nem végezte el, mivel nem tekintette szerződéses kötelezettségének. Eseti szerződés alapján 1985. nyarán a II. r. alperes végezte a kazánok vegyszeres vízkőoldását. A szakértői vélemény szerint a tapasztalt vízkőlerakódás mértéke – a vízlágyító nem kielégítő kezelésén túlmenően – arra enged következtetni, hogy a savazást kellő szakértelem nélkül végezték.
A felsorolt tényekből megállapítható, hogy mind a felperes, mind a II. r. alperes mulasztása közrehatott az 1986. február 28-i káresemény bekövetkeztében. A közrehatás mértékét utólag pontosan megállapítani nem lehetett, ezért a Legfelsőbb Bíróság az érintettek egyenlő arányú kárviselésének megállapítását találta indokoltnak. A keletkezett kár felét tehát a Ptk. 318. §-ának (1), illetve 339. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. alperes köteles viselni, míg másik felének megtérítésére a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes nem tarthat igényt.
Az I. r. alperes fizetési kötelezettsége azonban a vagyonbiztosítási szerződés alapján a 4155 gysz. kazán 1986. március 4-i robbanása miatt beállt. Az I. r. alperes csak akkor mentesülhetne fizetési kötelezettség alól, ha bizonyítaná, hogy a vagyonbiztosítási szerződés részét képező szabályzat 9. §-ában írt feltételek a felperes terhére megállapíthatók. K. J. szakvéleményéből kitűnően e kazánsérülést elsődlegesen a vízszintszabályozó meghibásodása okozta. A hiba oka a membrán elöregedésére vagy anyaghibájára vezethető vissza. A vízszint-szabályozó meghibásodása üzemeltetői mulasztással nem hozható összefüggésbe. A meghibásodást azonban a fűtőnek észlelnie kellett volna. A fűtő feladata, hogy megfelelő időközönként ellenőrizze a vízszint-szabályozó működését is. A szakértői vélemény szerint kb. 30 percig tartó mulasztás elegendő volt ahhoz, hogy a robbanás bekövetkezzék. A fűtő tehát munkaköri kötelességét nyilvánvalóan elmulasztotta. A munkaügyi vitában véleményt adó K. I. szakvéleménye szerint azonban a fűtő csak szerencsés esetben – ha éppen a vízszint-ellenőrző meghibásodása és a sérülést előidéző hőfok kialakulása közti időszakban fuvatja le a vízállás-mutatót – képes érzékelni a vízhiányt és megakadályozni a kazánsérülést. A Sz.-i Munkaügyi Bíróság a fűtők fegyelmi büntetését szigorú megrovásra mérsékelte, melynél az iszapolás elmaradását is figyelembe vette. Kétségtelen tény, hogy a fűtő gondatlanul járt el és mulasztott, amikor nem vagy nem kellő figyelemmel ellenőrizte a vízszint-szabályozó működését. Ez a figyelmetlenség azonban az ismertetett körülményekre figyelemmel csak hanyagságnak minősíthető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látta bizonyítottnak a felperes részéről a súlyos gondatlanság megvalósulását, tehát az I. r. alperes – a vagyonbiztosítási szerződés alapján fennálló – fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet.
A termosztát, amely ez alkalommal is kikötött állapotban volt, megakadályozhatta volna a robbanást. Működésképtelensége azonban nem róható a felperes terhére, egyrészt, mert nem volt adat arra, hogy azt az ő dolgozói kötötték ki, másrészt annak ellenőrzésére a II. r. alperessel szerződött.
A március 4-i robbanás következtében a felperesnek az I. r. alperes által sem vitatottan 460 799 Ft kára keletkezett. Ebből az I. r. alperes már megfizetett összesen 92 475 Ft-ot, tehát a biztosítási szerződés alapján még 368 324 Ft-ot köteles viselni.
A harmadik káresemény, amely 1986. április 24-én történt, ugyancsak biztosítási eseménynek minősül. Ez alkalommal ismételten ugyanaz a 4227 gysz. kazán hibásodott meg, amely már február 28-án is megsérült. Nyilvánvalóan súlyos kezelői mulasztás miatt fordulhatott csak elő a március 25-i üzembe-helyezést követő egy hónap alatt olyan mértékű iszaplerakódás, hogy azon a vízszint-szabályozó úszója fennakadhatott. A felperes a február 28-i káreseménynél már meggyőződhetett arról, hogy nem megfelelő a vízlágyítás, és elmarad a rendszeres iszapolás. Ennek ellenére – a tényekből következtetve – megfelelő intézkedéseket nem tett. Az előzetes káreseményekből okulva mind a felperesnek, mind alkalmazottainak nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárniuk a kazánok üzemeltetése terén.
Az előzmények tükrében a Legfelsőbb Bíróság a felperes mulasztásait, a káreseményt illetően súlyos gondatlanságnak tekintette, ezért az I. r. alperes a keletkezett kár megfizetése alól a vagyonbiztosítási szerződés 9. pontjában szereplő kikötésre tekintettel mentesül.
A szakérői vélemény szerint a működőképes termosztát ez esetben is akadályozta volna a robbanást. A korábban kikötött termosztátot a II. r. alperes visszaépítette, és az március 25-én rendeltetésszerűen működött. A kazánnapló szerint április 10-én a szolgálatban levő fűtő jelezte, hogy a II. sz. kazán hőfokszabályozója és vízjelzője rossz. Ezt követően semmi adat nem volt arra nézve, hogy a javítás megtörtént. A II. r. alperes esetleges mulasztása a bekövetkezett kárral okozati összefüggésbe nem hozható, ezért a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére tekintettel e kazánrobbanás miatt bekövetkezett kárt a felperes a II. r. alperesre sem háríthatja át.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a II. r. alperes marasztalását megfelelően leszállította, míg a kár egy részének viselésére az I. r. alperest kötelezte. Az alperesek kamatfizetési kötelezettsége a felperes által megjelölt időponttól kezdődően a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Gf. I. 30 295/1988. 1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 63/2004. (IV. 27.) GKM rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás