GK BH 1989/282
GK BH 1989/282
1989.07.01.
I. Ha a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért – a jogszabály rendelkezése szerint – fuvarozó módjára felel, nincs jelentősége a magatartása jogellenességének; felelősségét a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt bekövetkezett árukárosodás önmagában megalapozza [Ptk. 501. §, 503. § (1) bek., 520. § (1) bek.].
II. Ha a küldemény átfejtésre, átrakásra kerül, a tűrt veszteség mértéke, 0,3 % [114 058/1966. (I. 8.) E. Kk. 25. sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 23. cikk 1. § 5. pont; MÁV Hirdetmény (Közl. 1987. évi VI/5. sz.).
III. Az elveszett, megsemmisült áru értékének megállapítása során – ha annak belföldön hatósági ára van – a hatósági árat, egyébként annak közönséges értékét kell figyelembe venni [3/1960. (V. 13.) KPM r.1-tel kiadott Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 55. cikk 1. §].
A felperes külkereskedelmi szerződés alapján benzint importál a Szovjetunióból, melyet Záhonyban a vasút a széles nyomtávú vagonokban mérlegel, ezt követően önsúlyozást végez, majd belföldi normál nyomtávú vagonokba fejti át az árut, és ismételt mérlegelést követően a megadott diszpozíciók szerint a belföldi felhasználókhoz továbbítja.
1981. március, április, május, június és július hónapokban az A/76-os autóbenzin küldeményben a széles nyomtávú vagonokban mért és a belföldi vagonokba átfejtett mennyiséghez képest a 0,3 %-os átfejtési veszteséget figyelembe véve, a felperes számításai szerint 2 135 271 kg-os hiány keletkezett, melynek ellenértékét az alperes a peren kívüli eljárásban nem utalta át. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján 13 504 401 Ft és annak 1981. december 1. napjától a kifizetés napjáig járó kamata, valamint az eljárási illeték megfizetésére kérte az alperest kötelezni, szállítmányozási tevékenységi körében elkövetett mulasztás címén.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta a jogalapot és vitatta az összegszerűséget. Védekezése szerint a felperes az átfejtési veszteséget magára vállalta azzal, hogy a korábbi szerződéseiben is a belföldi megbízókkal szemben 2,5 %-os árrést számított fel. Tagadta, hogy szállítmányozási szerződést kötött a felperessel, a jogviszony elbírálásánál a fuvarozásra irányadó jogszabályok alkalmazását kérte. Állította, hogy a felperest ténylegesen nem érte kár, ezért igénye megalapozatlan.
A felperes pernyertessége érdekében az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt beavatkozóként vett részt az eljárásban és a felperessel egyezően az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A felek szakértői bizonyítás elrendelését indítványozták.
Az elsőfokú bíróság az Igazságügyi Könyvszakértői Intézetet bízta meg a szakvélemény elkészítésével. A szakértői vélemény benyújtását követően a felperes keresetét leszállította 9 012 611 Ft-ra és járulékaira. Előadta, hogy a szakértői véleményben megállapított súlyhiány után a beavatkozó igazoltan 5 317 334 Ft forgalmi adót fizetett be, a kereseti összeg ezt is tartalmazza.
Az alperes vitatta a szakértői vélemény megállapításait, további szakértői bizonyítást kért a veszteség pontos mértékének megállapítására, mert álláspontja szerint az eljáró szakértő nem vette figyelembe a perbeli időszak hőmérsékleti viszonyait, mely jelentős tényező a párolgás mértékénél. Nem fogadta el a felperes és a beavatkozó termelői forgalmi adóval kapcsolatos álláspontját sem.
Az elsőfokú bíróság az alperest 9 012 611 Ft és annak 1981. december 2. napjától a kifizetés napjáig járó kamata, 3000 Ft szakértői költség és 18 038 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes az átfejtési tevékenységet szállítmányozási jogkörben végezte, felelőssége elbírálásánál a szállítmányozásra irányadó szabályok érvényesülnek. A bíróság a súlyveszteséget a szakértői vélemény alapján állapította meg, a marasztalási összegnél figyelembe vette a forgalmi adót is.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával vagy a kereset elutasítását vagy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Fenntartotta azt a védekezését, hogy az adott időben – a hőmérsékleti viszonyok miatt – az átfejtési veszteség lényegesen meghaladta a perbeli szakértői véleményben foglaltakat, ezt alátámasztja hasonló tárgyú más ügyben beszerzett szakértői vélemény is. Megismételte a forgalmi adóra vonatkozó álláspontját is.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által alapul vett tényállást elfogadta és megállapította, hogy az abból levont következtetések is helyesek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
A Fővárosi Bíróság a 27. G. 43 808/1985. számú ügyben részletes szakértői vizsgálatot folytatott le annak megállapítása céljából, hogy a 0,3 %-os veszteség megfelel-e a realitásoknak. E szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy az egyébként az SZMGSZ-ben is szereplő %-os mérték kellő védelmet nyújt a fuvarozónak és analógiaként a szállítmányozónak az átfejtés, átrakás során előadódó árufogyatkozások kompenzálására. A Legfelsőbb Bíróság az említett ügyben hozott határozatot a Gf. III. 31 424/1986/9. sz. ítéletével helybenhagyta. Az alperes azonban továbbra is a jelen perben és a jelen perhez hasonló tényállású perekben vitatja a 0,3 %-os mérték megalapozottságát. Függetlenül attól, hogy ezt a százalékos arányt az SZMGSZ mint nemzetközileg elfogadott Megállapodás tartalmazza, a Legfelsőbb Bíróság utal a Közlekedési Közlöny 1937. évi július 5-i számában a Magyar Államvasutak által közzétett Hirdetményre, mint általános szerződési feltételekre. Ebben a Magyar Állam-vasutak a SZMGSZ-hez hasonlóan az átrakási veszteséget 0,3 %-ban határozza meg, ezt a mértéket gyakorlatilag kivételes esetre sem vitatja. Mindebből következik, hogy az alperes jogi képviselete és az alperes – mint szervezet – hivatalos álláspontja közt eltérés mutatkozik.
A korábbi hasonló perekkel azonosan jelen perben is megállapítható volt, hogy az alperes szállítmányozóként járt el a záhonyi átrakások során, tehát az elveszett árumennyiségért szállítmányozóként tartozik felelősséggel. A szállítmányozó a Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése értelmében szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett károkért a fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel.
Jelen kereseti követelés lényege az, hogy az alperes tevékenységi körében az áru egy része elveszett, tehát a kár a küldeményben következett be. A fuvarozó felelősségét a Ptk. 501. §-a határozza meg. Kimondja, hogy a fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett... E felelősségi szabály nem azonos és nem is azonosítható a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános kártérítési felelősséggel, mert itt a kár okozása jut jelentőséghez, a Ptk. 501. §-ában pedig a kár keletkezése a feladás és a kiszolgáltatás közötti időben, tehát az alatt, amíg a küldemény a fuvarozó birtokában, rendelkezése alatt állott. Ennek folytán nincs relevanciája a fuvarozói felelősség szempontjából a jogellenességnek, amit az alperes jogi képviselője a fellebbezési tárgyaláson hangsúlyozott. A fuvarozó felelősségét pusztán az említett időtartam alatti árukárosodás elvileg megalapozza, és ez alól a felelősség alól csak akkor szabadul, ha az 501. §-ban felsorolt valamelyik kimentő feltétel fennáll, összefüggésben az 502. §-ban felsorolt bizonyítási kérdésekkel is.
A fuvarozó a Ptk. 503. §-ának (1) bekezdése szerint a küldemény teljes vagy részleges elvesztése, illetőleg megsemmisülése esetében köteles megtéríteni az elveszett dolog értékét. Amikor a Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése utal arra, hogy a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel, akkor elsősorban a most felhívott rendelkezés lép előtérbe, azaz a szállítmányozó is az elveszett dolog értékét olyan körben és mértékben tartozik megtéríteni, ahogy az a fuvarozót is terhelné.
Az érték meghatározására minden fuvarozási szabályzat részletes előírásokat tartalmaz. Ha azonban a fuvarozói felelősség meghatározására a Ptk.-t kell alkalmazni, úgy az értéket illetően további részletező rendelkezések nincsenek. Erre még a Ptk. 503. §-ához fűzött miniszteri indokolás is utal. A bírói gyakorlat azonban egységes abban, hogy értéken az elveszett dolog gyakorlati, közönséges értékét kell számítani, ami gazdálkodó szervezetek körében, különösen a perbelihez hasonló alapvető fontosságú terméknél a hatósági árral egyenértékű. Erre egyébként másodlagosan a VÁSZ 55. cikke is utal, a hatósági árat az érték meghatározásánál alapvető jelentőséggel ruházza fel. A perbeli árumennyiség az SZMGSZ fuvarozás hatályát követően belföldön belföldi gazdálkodó szervezet tevékenysége során veszett el. Ebből következik, hogy az érték meghatározásánál a hatósági ár a döntő.
A felperes módosított kárigényének meghatározásakor az elveszett áru értékét egyrészt Rubelben határozta meg az importszámla szerint, alkalmazva annak a károsodás idején érvényes árfolyamszorzóját, de ezen kívül forgalmi adót is követelt 5 317 344 Ft összegben azon az alapon, hogy a forgalmi adót pusztán az import révén, tehát annak alapján, hogy az áru Magyarországra beérkezett, vállalatának be kellett fizetni a Pénzügyminisztérium részére. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes forgalmi adóval kapcsolatos előadása helytálló.
A fuvarjogi gyakorlat azonban az áru értékének meghatározásánál általában nem veszi figyelembe ezeket a szempontokat, hanem a részletektől függetlenítve a hatósági árat tekinti döntőnek, a fuvarozó felelőssége szempontjából meghatározónak. Ezt alapul véve az elsőfokú bíróság által megítélt 9 012 611 Ft megfelel annak az összegnek, melyet az alperes kártérítésként tartozik a felperesnek fizetni, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatát, ami keresetfelemelésnek is tekinthető lenne, és amely összességében 9 151 787 Ft-os követelést mutatott, nem fogadta el, és az alperest az elsőfokú bíróság által meghatározott mértéken felül kártérítésre már nem kötelezte.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 574/1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 153/1996. (X. 15.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás