BK BH 1989/298
BK BH 1989/298
1989.08.01.
Bűnsegély helyett társtettességet kell megállapítani, ha az akarategységben levő terheltek úgy valósítják meg az emberölést, hogy az egyik terhelt mérget önt az italba, a másik pedig a mérgezett italt átadja a sértettnek [Btk. 20. § (2) bek., 21. § (2) bek., 166. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki előre kitervelt emberölés bűntettében, és ezért őt 12 évi fegyházbüntetésre, mellékbüntetésként 10 évre a közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, előre kitervelt emberölés bűntette miatt 6 évi fegyházbüntetésre, mellékbüntetésként 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 45 éves, büntetlen előéletű asszony, az I. r. vádlott élettársi kapcsolatot létesített a sértettel, akitől leánygyermeke született, és akivel egy ideig közösen nevelte az előző házasságából született három gyermekét, közöttük a II. r. vádlottat. Az I. r. vádlottnak nem csupán a gyermekeivel volt rossz a kapcsolata, hanem az élettársával is, akivel gyakori veszekedéseik tettlegességig is fajultak. Az I. r. vádlottnak az egyik leánya öngyilkossági szándékkal GRAMOXONE gyomirtó-szert ivott, és az I. r. vádlottban az orvosok közlése alapján tudatosodott, hogy az említett gyomirtó-szer rendkívül erős – a szervezetben nem bomló paraquat dicloridot tartalmazó – méreg, amellyel mérgezetteknél a halál nagy valószínűséggel bekövetkezik.
Az I. r. vádlott és a sértett házasságot kötöttek. A II. r. vádlottat a korábban öngyilkosságot megkísérelt testvérének halála és az otthon egyre jobban elmérgesedő családi helyzet annyira elkeserítette, hogy öngyilkosságot kísérelt meg.
A sértett italozásaira visszavezethetően is megoldhatatlannak tűnő családi problémák miatt az I. r. vádlott elhatározta, hogy a férjétől minden áron megszabadul, ha kell, megöli. Ezt a II. r. vádlottal is közölte, aki a terv ellen nem tiltakozott. A sértett megöléséhez az említett gyomirtó-szert akarta használni.
A 20 éves II. r. vádlott egy üveg GRAMOXONE gyomirtó-szert vásárolt, azt üvegekbe széttöltve anyjával elrejtette, majd amikor ismét családi veszekedésre került sor, a vádlottak elérkezettnek látták az időt a méreg beadására. Kávét főztek, és ebbe a II. r. vádlott egy kávéskanálnyi gyomirtó-szert öntött. A kávét az I. r. vádlott adta át a férjének, aki azt gyanútlanul megitta. A méregnek rövid idő múlva jelentkezet a hatása, majd ezután az I. r. vádlott – a sértettnél torokgyulladást diagnosztizáló orvos által felírt – toroköblítő szerbe is tett néhány csepp gyomirtó-szert. A kórházba beutalás után is egyre rosszabb állapotban levő sértettnél keringési elégtelenség tünetei léptek fel mintegy 2 hét múlva, és meghalt.
Halálát a szervezetébe bejutott – a halálos dózisnak megfelelő mennyiségű – paraquat mérgezés okozta. A méreg mennyisége folytán és a célirányos gyógykezelés elmaradása miatt, a sértett életének megmentésére csak nagyon csekély esély volt.
A II. r. vádlott még a sértett halála előtti napon szóba hozta anyja előtt, hogy nem szabadna hagyniuk a sértett halálának bekövetkezését, de édesanyja más véleményen volt, és olyan kijelentést is tett a leányának, hogy ha akarja, jelentse fel magát. Erre sor került, amikor a II. r. vádlott jelentkezett a rendőrségen és – anyja tevékenységéről ekkor még hallgatva – bejelentette, illetve felfedte, hogy milyen módon mérgezte meg a nevelőapját.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott személyi körülményeit illetően a tényállást az iratok tartalma alapján azzal egészítette ki, hogy a II. r. vádlottnak a fellebbezési tárgyaláson felmutatott születési anyakönyvi kivonat szerint az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően fiúgyermeke született.
Okszerű a vádlottak bűnösségére vont következtetés, és a cselekmény jogi minősítése körében helyesen értékelte a megyei bíróság a sértett életének a céltudatos előkészítési tevékenység nyomán történő kioltását előre kitervelten elkövetett emberölés bűntetteként. A megyei bíróság tévedett azonban, amikor a véghezvitelben való részvételt illetően a II. r. vádlott magatartását az I. r. vádlott cselekményéhez nyújtott bűnsegélyként minősítette.
Az ún. nyitott törvényi tényállások – mint pl. az emberölés – az elkövetési magatartást közelebbről nem határozzák meg, hanem csupán az eredményt jelölik meg.
Következésképpen a társ-tettesség és a bűnsegély elhatárolása szempontjából – a szándékegység megléte és az egymás tevékenységének kölcsönös tudata esetén – azt kell vizsgálni, hogy az adott cselekmény törvényi tényállási ismérvet valósít-e meg. Ahhoz pedig, hogy a törvényi tényállás teljes kimerítését vagy részbeni megvalósítását kifejező cselekményről van-e szó, annak elemzése is szükséges, hogy amennyiben a kérdéses cselekményt egyetlen önálló tettes követi el, az már kísérlet lenne-e. A cselekmény ugyanis a kísérlettel lép a törvényi tényállás keretei közé, ebből következően a társteltességet megalapozó tényállásszerű cselekmény csak az lehet, amely önmagában véve legalább kísérletet valósít meg.
Az adott esetben a II. r. vádlott – az I. r. vádlottnak a sértett megölésére irányuló közlése után – megvásárolta az általa is tudottan halálos eredményt előidézően mérgező hatású gyomirtó-szert, majd azt az anyjával közösen üvegekbe széttöltötték, és a lakásban elrejtették. Amikor pedig egy-két nap múlva elérkezettnek látták az időt a mérgező szer beadására, megfőzték a kávét, amelybe a II. r. vádlott – a halálos dózisnak megfelelő mennyiségű – kb. 1 kávéskanálnyi gyomirtó-szert öntött. A kávét ezután az I. r. vádlott adta át a férjének, aki azt gyanútlanul megitta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben a II. r. vádlottnak a gyomirtó-szer beszerzésével kapcsolatos magatartása önmagában még csak előkészületként lenne értékelhető. Ámde amikor ezen túlmenően anyjával közösen a méreg beadására szánt kávét megfőzte, és abba a gyomirtó-szert beleöntötte, már az emberölés a kísérleti szakba jutott.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján – az emberölés törvényi tényállását az I. r. vádlottal közösen megvalósító – II. r. vádlott cselekményének jogi minősítését megváltoztatva, azt a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társ-tettesi minőségben elkövetettként értékelte. Ugyanakkor az I. r. vádlott terhére rótt cselekményt is ilyen minőségben megvalósítottként jelölte meg.
A büntetés kiszabása körében a társ-tettesi minőségben véghezvitel – mint a bűnelkövetés egyik veszélyesebb formája – mindkét vádlott terhére további súlyosító körülmény.
A családi konfliktus-helyzetet a házastárs életének kioltásával megoldani kívánó I. r. vádlott esetében – a 15. számú Irányelvben kifejtettekre figyelemmel – a kiskorú gyermekes családos állapotnak nem lehet enyhítő hatást tulajdonítani. A kezdeményező magatartásával a leányát is a bűnelkövetés útjára vivő vádlott a véghezvitel során igen nagyfokú kitartást, gátlástalanságot tanúsított, következésképpen a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára tekintettel a vele szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhítésére nincs törvényes alap.
A II. r. vádlottat illetően az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott – és a törvényi minimumot alig meghaladó tartamú – börtönbüntetés enyhítésének ugyancsak nem lehet helye. Ámde a szóban levő bűnös tevékenységet, az enyhébb elbírálást nyújtó fiatalkor betöltése után mindössze néhány hónapon belül, az édesanyja kezdeményezésére véghezvivő vádlott esetében – a személyiségszerkezetének jellegére is tekintettel – a Btk. 45. §-a (2) bekezdésében írt rendelkezésnek a javára történő alkalmazása indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott esetében fegyház helyett börtön-fokozatot állapított meg. (Bf. II. 443/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás