GK BH 1989/317
GK BH 1989/317
1989.08.01.
I. Export célú szerződésekre nézve huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és kereskedelmi kapcsolat megszakítása esetén a bírói út igénybevétele előtt nem szükséges az illetékes ágazati miniszter (felügyeleti szerv) utasításának kérése [Ptk. 206. § (3) bek.; 1984. évi 23. tvr. 1. § (1) bek.; 1053/1974. (X. 17.) Mt. 15. és 16. pont; GK 15. sz.].
II. Ha a kötelezetti kifogásolt magatartás nem ismételten fordult elő, az adott esetben a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tényállása nem állapítható meg [1984. évi IV. tv. 16. § b) pont].
A II. r. beavatkozó által gyártott autóbuszokat – melyekbe a felperes gyártotta motorok és futóművek kerülnek beépítésre – szocialista relációban a felperes, míg tőkés viszonylatban az I. r. beavatkozó értékesíti. Az eladott járművekhez szükséges pótalkatrészeket évtizedek óta a felperes szállítja, így az alperes által gyártott aggregátok alkatrészeit is. A felperes, mint a magyar járműipar pótalkatrész ellátásának felelőse, jelentős beruházással korszerű alkatrészraktárt létesített. A folyamatos alkatrészellátás biztosítására az alperessel bizományi és szállítási keretszerződést kötött, ez utóbbit ugyan a felek megszüntették, de ennek ellenére a tartós gazdasági kapcsolat fennmaradt, és az alperes évről-évre eleget tett a felperes megrendeléseinek. A felperes a kialakult gyakorlatnak megfelelően az 1988. évre is több alkatrészrendelést küldött az alperesnek, aki arra hivatkozva, hogy az IKARUS autóbuszokba épített RÁBA aggregátok pótalkatrész utánpótlását maga kívánja ellátni, elzárkózott a szerződés megkötésétől. Ilyen előzmények után a felperes módosított keresetében, melyet a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése alapított, a szerződés létrehozását kérte. Arra is hivatkozott, hogy a szerződés létrehozását a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma is megalapozza.
Az alperes ellenkérelme a per megszüntetésére, illetve a kereset elutasítására irányult. Vitatta a bírói út igénybevételének lehetőségét, illetve a bírói beavatkozás feltételeinek meglétét.
A per során a felperes a Külkereskedelmi Minisztériumhoz fordult, és az alperest a pótalkatrészek szállítására kérte kötelezni, ahonnan elutasító választ kapott. Miután az alperesnek a motor és futómű alkatrészek kizárólagos export jogának megszerzésére irányuló kérelmét a kereskedelmi miniszter 1988. január 25-én elutasította, az alperes hajlandónak mutatkozott – bizonyos pénzügyi feltételek tisztázása után – a szerződéskötésre.
A beavatkozók az alperes kereset szerinti marasztalását kérték, annak részletes előadása mellett, hogy az alperes magatartása milyen fennakadásokat és zavarokat idézett elő a külföldi szerződéses kapcsolatokban.
Az elsőfokú bíróság a peres felek között a felperes megrendeléseinek megfelelően – a RÁBA tehergépkocsi alkatrészek kivételével – az 1988. évre a szerződést létrehozta, és az alperest 300 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletében megállapította, hogy az alperes kellően át nem gondolt gazdasági döntésével súlyosan sértette a külgazdasági érdekeket. A megszakított tartós gazdasági kapcsolat helyreállítását a felperes mind a GK 15. sz. állásfoglalás, mind pedig az 1984. évi IV. törvény alapján joggal igényelte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint törvényt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésére alapított keresettel megindított pert a Pp. 157. §-ának alkalmazásával nem szüntette meg. A bírói út igénybevételének ugyanis előfeltétele az 1974. évi III. törvény, valamint annak végrehajtására kiadott 1053/1974. (X. 17.) Mt. határozat 15. és 16. pontján alapuló eljárás lefolytatása. A külkereskedelmi miniszter válasza után a szerződés megkötésétől már nem zárkózott el, így a per oka-fogyottá vált. Ugyanakkor hiányoztak az 1984. évi IV. törvény 16. §-ának b) pontjában írt előfeltételek. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában nem hivatkozott azokra a szabályokra, amelyekre döntését alapította, és az ítélet rendelkező részében azok a rendelésszámok is szerepelnek, amelyekre a bíróság a szerződést nem hozta létre. Végül előadta, hogy a felek a számukra nem megfelelő ítéleti rendelkezésektől azóta közös megegyezéssel eltértek.
A felperes és a beavatkozók ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Előadták, hogy a komplett autóbuszokat pótalkatrész-ellátási kötelezettség nélkül nem lehet eladni. A KGST alkatrész-szállítási elvei és a nemzetközi gyakorlat az alkatrészek szállítására az eladót kötelezik. Az alperes, mint belföldi szállító a 27/1983. (VIII. 18.) MT rendelet alapján is köteles lenne az általa gyártott termékek pótalkatrész-ellátásáról gondoskodni. Az alperes az ítélethozatal után csak 1988. I. félévére kötött szerződést, a II. félévre vonatkozó megállapodástól elzárkózott.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és döntése is megfelel a jogszabályoknak. Az ítélet indokolása azonban valóban hiányos annyiban, hogy a hangsúly a döntés gazdasági indokai irányába tolódott el, és az alkalmazott jogszabály pontos felhívása részben elmaradt, illetve az alkalmazás indoka nem került kielégítően kifejtésre.
A felek között a szerződés létrehozására a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése ad törvényes lehetőséget. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés miatt a bírói út igénybevételére nem volt lehetőség, s hogy a pert más eljárásnak meg kellett előznie. Az alperes által felhívott 1028/1985. (IV. 13.) Mt. határozattal módosított 1053/1974. (X. 17.) Mt. határozat a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében említett kivételnek nem tekinthető. A gazdálkodó szervezetek meghatározott gazdasági tevékenységre történő utasítása (1984. évi 23. tvr.) a vállalati gazdasági irányítás egyedi jellegű hatósági eszköze. A Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése viszont az egymásnak mellérendelt, huzamosabb ideje piaci kapcsolatban álló gazdálkodó szervezeteknek a kölcsönös együttműködésre, egymás érdekeinek figyelembevételére, összességében a tisztességes gazdasági tevékenységre való rászorításnak egyik polgári jogi eszköze. Az említett két jogintézmény nem zárja ki és nem feltételezi egymást. A perbeli esetben a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek, mint ahogyan az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette, megvalósultak. A felek között a tartós gazdasági kapcsolat huzamosabb ideje fennáll, annak megszakítása a felperes tevékenységében, de a népgazdaságra nézve is súlyos hátrányokkal fenyegetett. Ez a termelési akadály – tekintettel az alperes monopol helyzetére – más módon, mint a szerződés bírói úton való létrehozásával nem volt elhárítható (GK 15. sz. állásfoglalás a) pont). Az alperes egyébként a kellő kíméleti idő betartása nélkül szakította meg a felek közötti szerződéses kapcsolatot, és mindaddig elzárkózott a további együttműködéstől, amíg el nem dőlt export joga kiterjesztésére irányuló kérelmének a sorsa. Azt követően sem tanúsított egyértelmű szerződéskötési szándékot, további pénzügyi részletek tisztázását szabta a szerződéskötés feltételéül. Ilyen körülmények között helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a szerződést a peres felek között létrehozta.
Az 1984. évi IV. törvény 16. §-ának b) pontja és 19. §-a – valamennyi konjuktív feltétel hiányában – nem volt alkalmazható, ugyanis a jogszabályi tilalomba ütköző alperesi magatartás „ismételtsége” hiányzott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy két megrendelésszámot a rendelkező részből mellőzött, mert azok – a felek egyező előadása szerint – kizárólag RÁBA tehergépkocsi alkatrészeket tartalmaztak. (Legf. Bír. Gf. I. 30 344/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás