GK BH 1989/318
GK BH 1989/318
1989.08.01.
A vállalkozó nem támadhatja meg sikerrel az átalányáras szegződést azon az alapon, hogy a homlokzat-javítási felület számításba vett mérete téves, ha az alapul vett költségvetést ő maga készítette [Ptk. 210. § (1) bek.].
A peres felek 1984. július 14-én szerződést kötöttek, amelyben az alperes a felperes intézete A jelű pavilonjának homlokzat- és tető-felújítási munkálatainak elvégzését 5 400 000 Ft átalányár és 1985. június 30-i befejezési határidő kikötésével elvállalta. A szerződést 1985. június 26-án módosították és 1985. szeptember 30-i befejezési határidőben állapodtak meg. Az alperes késedelmesen 1986. szeptember 15-én teljesített.
A felperes az 1987. június 29-én benyújtott keresetében az alperest a késedelmes teljesítés miatt 648 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a késedelmes teljesítést nem vitatta. Állította azonban, hogy a homlokzat a költségvetési kiírásban feltüntetettnél mintegy 800 m2-el nagyobb területű volt és ez 1 131 400 Ft ellenértékű többletmunkát jelentett. Beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes keresetével szemben, a felperes keresete teljes összege erejéig. A szerződést „tévedésre” hivatkozással megtámadta, és azt állította, hogy a felperes ezzel az összeggel jogalap nélkül gazdagodna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elévülés miatt elutasította. Az ítélet elleni fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és elrendelte a per újabb tárgyalását, valamint újabb határozat hozatalát. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes keresete nem évült el, ezért a felperes keresete, és az alperes beszámítási kifogása tárgyában a bizonyítást le kell folytatni.
A per újabb tárgyalása során az elsőfokú bíróság a szerződés létrejöttének körülményeire, továbbá az alperes által elvégzett többletmunkára tanúkat hallgatott ki, és szakvéleményt szerzett be. A szakértő megállapította, hogy az alperes által elvégzett többletmunka ellenértéke 930 858 Ft. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes 648 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte, a beszámítási kifogását pedig elutasította. A ítélet indokolása szerint a késedelem ténye nem vitás, az alperes ezért a késedelmi kötbér megfizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogásával kapcsolatban megállapította, hogy a szerződés 5 400 000 Ft átalányár kikötésével létrejött, és az alperesnek a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére, illetőleg 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjára alapított megtámadási igénye megalapozottnak nem tekinthető, mert a tévedését maga okozta, és haladéktalanul felismerhette volna, ehhez képest az egy éves megtámadási határidőt elmulasztotta.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozott a beszámítási kifogásának helytállóságára. Előadta, hogy a szerződés megkötésekor tévedésben volt akkor, amikor 3380 m2 homlokzat felújítására vállalkozott, mert az a valóságban mintegy 820 m2-rel nagyobb volt. Állította, hogy a szerződéskor nem kapott műszaki terveket, amelyet bizonyít a szerződés 2. pontja is. Ezen túlmenően a felperes 930 858 Ft-tal gazdagodott. Mindezek miatt a kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési tárgyaláson a szakértő előadta, hogy a felperes által adott műszaki tájékoztató pontatlan, abban szerepelnek a munkálatok adatai, de összegezésük eredménye valóban kevesebb a tényleges mennyiségnél. A versenytárgyalás elnyerése után azonban az alperes saját maga készítette a költségvetést felmérés alapján. A versenytárgyaláson az eredeti 5 900 500 Ft-os ajánlatát árleejtés folytán 5 400 000 Ft átalányárra módosította, amelyet a felperes elfogadott. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy az alperes készítette a költségvetést, ennek alapján tette meg az árajánlatot, engedményt tett, és végül a szolgáltatás ellenértékét 5 400 000 Ft átalányáron határozta meg. Mindezek folytán utóbb a szerződést kellő alap nélkül támadta meg. Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperes beszámítási kifogását elutasította. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai folytán – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az előbbieknek a teljesség kedvéért való megjegyzése mellett helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 31 714/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás