GK BH 1989/322
GK BH 1989/322
1989.08.01.
Büntetőeljárásban megállapított – ittas vezetéssel okozott – kár miatt a biztosítási szerződés alapján kifizetett kárösszeget a biztosító – a kötelező felelősségbiztosítás kedvezményezettjétől – visszakövetelheti [Ptk. 345. § (1) bek.; 42/1970. (X. 27.) Korm. r.1 13. § (1) bek. d) pont; Pp. 9. § (1) bek.].
A felperes G. L. nevű volt dolgozója 1985. május 31-én éjszaka ittasan vezette kb. 70 km/óra sebességgel a felperes tulajdonát képező BD 99-09 típusú személygépkocsit és a kerékpárja mellett álló G. N. I. erősen ittas gyalogost elsodorta, aki sérüléseibe belehalt. Ezért G. L. ellen büntetőeljárás indult.
Az alperes az elhunyt hozzátartozóinak 23 038 Ft-ot fizetett ki, s ennek megfizetése iránt pert indított a felperessel szemben. A felperes az elsőfokú büntető ítélet ismeretében – amely G. L. bűnösségét ittas járművezetés vétségében megállapította, de a halált okozó ittas járművezetés vádja alól felmentette – az alperesnek a 23 038 Ft-ot kifizette, és közösen kérték a per megszüntetését. Később a büntető ügyben eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú büntető ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a halált okozó ittas járművezetés vádja alóli felmentést mellőzte.
A másodfokú büntető ítélet alapján a felperes felszólította az alperest, hogy a már kifizetett 23 038 Ft-ot fizesse vissza, mert a kár bekövetkezte és a volt dolgozója ittas vezetése között az okozati összefüggés nem állapítható meg. Mivel az alperes a visszafizetés elől elzárkózott, ezért a felperes a keresetében 23 038 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felelőssége jogalapját. Arra hivatkozott, az ittas vezetés tényét a büntető bíróság megállapította, az a körülmény viszont, hogy a halálos baleset okozásában kétséget kizáró módon G. L. bűnössége nem volt megállapítható, a javára nem szolgálhat a perbeli kártérítési kötelezettsége szempontjából.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az ittas vezetés tényét a felperes sem vitatta és a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 13. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a biztosító a biztosított személytől a kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti, ha a biztosított vagy alkalmazottja a gépjárművet szeszes ital hatása alatt vezette. Ezért a felperes a perbeli összeget jogszerűen nem követelheti vissza.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezésében ismét kifejtette azt az álláspontját, hogy az ittas vezetés és a káresemény bekövetkezte között az okozati összefüggés nem állapítható meg.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetése, ítéleti döntése és jogi minősítése is helyes. Ezért a felperes fellebbezési érvelését nem fogadta el. A rendelkezésre álló iratok alapján ugyanis kétségtelen tény – ezt a felperes sem vitatta -, hogy a káresemény azért következett be, mert a sérültet a felperes volt alkalmazottja által vezetett gépkocsi elütötte, továbbá hogy az adott időben a gépkocsi vezetője ittas volt [Pp 9. § (1) bek.]. Ezért a felperes felelősségére a jelen perben a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a perbeli kárt olyan elháríthatatlan ok idézte-e elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik, továbbá azt, hogy az ittas vezetés és a baleset közötti okozati összefüggés kizárható-e.
A baleset körülményei a B.-i Járásbíróságnál folyamatban volt büntetőeljárás adatai alapján megállapíthatók. A büntető iratoknál levő helyszínrajz alapján egyértelmű, hogy a perbeli útszakaszon az adott útviszonyok mellett az oldaltávolság növelésére volt lehetőség, nagyobb oldaltávolság tartásával és a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedve pedig a gépkocsivezető a balesetet el tudta volna hárítani. Azt, hogy nem hárította el, okozhatta a szeszes ital hatása is, tehát a baleset és az ittasság közötti okozati összefüggés hiányát a felperes nem tudta bizonyítani. A baleset a felperesi gépkocsivezető részéről nem volt elháríthatatlan, ezért az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési felelősségét a 42 1970. (X. 27.) Korm. rendelet 13. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján helyesen állapította meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 353/1988. sz.)
1
Utóbb a rendeletet az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás