MK BH 1989/327
MK BH 1989/327
1989.08.01.
I. Megrovás (szigorú megrovás) fegyelmi büntetés más fegyelmi büntetéssel együtt nem szabható ki [Mt1 (1967: II. tv.) 55. § (2) bek.].
II. Olyan magatartást, amelyet a munkáltató nem értékelt fegyelmi vétségként, a fegyelmi határozat elbírálása során a munkaügyi bíróság sem tekinthet vétkes kötelezettségszegésnek [Mt (1967: II. tv.) 55. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazottja, testnevelő tanár. Az alperes igazgatója fegyelmi eljárás mellőzésével hozott fegyelmi határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és az 1988. évi prémiumának 100 %-át megvonta. Azt rótta a terhére, hogy figyelmeztette a helyettesítéssel kapcsolatos feladataira, amit nem tartott helyénvalónak. Igazgatóhelyettes munkatársát pedagógushoz méltatlan módon sértette meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette, mert 1988. február 24-én a kiírással ellentétben nem helyettesítette a távollévő munkatársnőjét a tanítási órán, és a szóban történt felelősségre vonásakor sértő kifejezést használt az igazgatóhelyettesre.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes fegyelmi eljárás mellőzésével szabott ki fegyelmi büntetést a felperessel szemben. Megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, egyúttal megvonta az 1988. évi prémiumát. A két fegyelmi büntetés együttes alkalmazását az Mt. 55. §-ának (2) bekezdése nem teszi lehetővé. Erre tekintettel a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felperes terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette-e, és azzal arányban áll-e az éves prémium megvonását kiszabó fegyelmi büntetés.
A bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás után arra a következtetésre jutott, hogy a felperes 1988. február 23-án délután a tanári szobában elhelyezett táblán a helyettesítő nevét nem nézte meg, a másnapi helyettesítést elmulasztotta, ezzel fegyelmi vétséget valósított meg. A mulasztásért történt szóbeli felelősségre vonás után a két igazgatóhelyettest felkereste, akikkel szemben nem pedagógushoz méltó magatartást tanúsított.
A fegyelmi határozatból megállapítható, hogy az alperes a helyettesítés elmulasztását nem értékelte fegyelmi vétségként, ezért a bíróság e körben tényállást vagy vétkes kötelezettségszegést sem állapíthat meg.
A pedagógushoz nem méltó magatartás tanúsítását az igazgatóhelyettesekkel szemben vizsgálta ugyan, elmulasztotta azonban K. L. és Cs. L.-né tanúkénti kihallgatását. Ez azért elengedhetetlen, mert a felperes állítása szerint csak azt mondta a helyettesítésekről gondoskodó igazgatóhelyettesnek, hogy „van ugyan két igazgatóhelyettesünk, de minek”. Ezt egyébként a helyettesítésre történő figyelmeztetés elmulasztására alapította. A tanúk hallották a kijelentést. Ezzel szemben G. A.-né és Sch. L.-né igazgatóhelyettesek tanúvallomásukban azt állították, hogy a felperes a szobájukba benyitva, „aljas szemeteknek” nevezte őket.
Ha ez a sértő kifejezés valóban elhangzott, a felperes megsértette a feletteseit, és vele szemben a fegyelmi büntetés alkalmazása jogszerű.
(M. törv. II. 10 277/1988. sz.)
1
A régi MT-t az 1992: XXII. törvény hatályon kívül helyezte, és a tárgykört újra szabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás