BK BH 1989/338
KK BH 1989/338
1989.08.01.
Bűnhalmazat annak a katonának a cselekménye, aki készenléti szolgálatának ideje alatt, erre vonatkozó engedély nélkül a szolgálati helyét és alakulatát is elhagyja [Btk. 345. § (1) bek., 348. § (1) bek., 12. §].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége és más bűncselekmény miatt, halmazati büntetésként katonai fogdában végrehajtandó fogházbüntetésre ítélte, s előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. Ugyanakkor az önkényes eltávozás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a felmentő rendelkezése miatt, a vádlott bűnösségének – a terhére megállapított bűncselekmények mellett – önkényes eltávozás vétségében történő kimondása érdekében fellebbezett.
Az e körben irányadó tényállás lényege szerint a vádlott szeptember 29-én 15 órától 24 órás telephely-ügyeletesi szolgálatot teljesített. A szolgálata alatt, szeptember 30-án 05.30 órakor engedély nélkül elhagyta a laktanyát és lakóhelyére utazott, ahonnan október 1-én 20 óra körül tért vissza az alakulatához.
A felmentés miatt bejelentett fellebbezés alapos.
A katonai bíróság a helyesen megállapított tényállásból tévesen következtetett arra, hogy a vádlottnak az a cselekménye, amely szerint szeptember 30-án, mint telephely-ügyeletes a laktanyát engedély nélkül elhagyta, s attól több mint huszonnégy órát távol volt, csupán a szolgálatban kötelességszegés vétségének megállapítására alkalmas. Helytelen ugyanis az az álláspont, hogy e bűncselekmény olyan speciális törvényi tényállás, amelynek egyik elkövetési formája lehet a konkrét szolgálat helyének önkényes elhagyása is.
A helyes jogi álláspont szerint az önkényes eltávozást megvalósító elkövető – konkrét szolgálat szabályait nem sértve – vonja ki magát a szolgálati feladatok teljesítése alól. Ha pedig a rendeltetési helyét engedély nélkül elhagyó elkövető konkrét szolgálati feladatot lát el, és ez alatt vonja ki magát a szolgálat alól, ezzel a konkrét szolgálat előírásait is megszegi, és cselekménye valóságos anyagi halmazatot képez.
A vádlott az önkényes eltávozása során telephely-ügyeletesi szolgálatot látott el, s eltávozásával az e szolgálati időre meghatározott kötelező tartózkodási helyét is elhagyva a reá háruló teendőket nem végezte el. Így tehát megszegte a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának 368. és 373. pontjában foglalt előírásokat. Ezzel pedig megvalósította – amint azt a katonai bíróság is helyesen értékelte – a szolgálatban kötelességszegés vétségét.
Ugyanakkor a vádlott nem csupán a telephely-ügyeletesi szolgálati időre előírt tartózkodási helyét és szolgálat idejére hagyta el, hanem az elhelyezési körletét is, ahonnan a Szolgálati Szabályzat 206. pontjában írtak értelmében csak az elöljárója engedélyével távozhatott volna. Ezzel pedig az elöljárói rendelkezés alól is kivonta magát. Ily módon magatartásával az önkényes eltávozás vétségét is megvalósította.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – az ügyészi fellebbezésnek helyt adva – a vádlottnak a cselekményét a Btk. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a Btk. 345. §-ának (1) bekezdésében meghatározott önkényes eltávozás vétségének és a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette, az ítélet felmentő rendelkezését pedig mellőzte. (Katf. I. 40/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás