BK BH 1989/341
BK BH 1989/341
1989.09.01.
Halált okozó testi sértés helyett emberölés megállapításának van helye, ha a terhelt az ajtó üvege mögött álló sértettet vasvillával fejbe szúrja [Btk. 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. fordulat].
A megyei bíróság a vádlottat, halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt 6 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte, egyúttal elrendelte a vádlottra korábban lopás bűntette miatt kiszabott 1 év 1 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a háza udvarán levő istállóban ittasan dolgozott, és ebben segédkezett neki az élettársa, a sértett. A vádlott nem volt elégedett a sértett tevékenységével. Ebből eredően közöttük szóváltásra került sor, a sértett kiszaladt az istállóból, és a ház felé futott. A vádlott a nyomába eredt, és közben magához vett egy 3 ágú vasvillát. Amikor a sértett beért a házba, annak ajtaját becsukta, és belülről kifelé nyomta azért, hogy a vádlott bejutását megakadályozza.
A vádlott mindezt az ajtó üvegén keresztül látta, és az említett vasvillával kis- közepes erővel, az ablaküveget is betörve, a sértett felé szúrt. A vasvilla középső ága a sértettet a jobb szem belső zugánál érte, majd mintegy 9 cm-es mélységben a koponyaüregbe hatolt, és a sértett olyan agysérüléseket szenvedett, amelynek következtében perceken belül meghalt.
A védelem érvei szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mivel a tárgyaláson nem hallgatta meg az igazságügyi orvos-szakértőt.
A Legfelsőbb Bíróság a védő okfejtésével nem értett egyet.
Az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvos-szakértőt szabályszerűen értesítette a tárgyalás időpontjáról, majd az írásban készített szakértői véleményt a Be. 203. §-a (2) bekezdésének megfelelően a tárgyaláson felolvasta. Ez a szakértői vélemény mentes a Be. 76. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért a helyes tényállás megállapításához nem volt szükség a szakértőnek a tárgyaláson való személyes meghallgatására.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján a vádlott cselekményét tévesen minősítette halált okozó testi sértés bűntettének.
A vádlott az igen veszélyes eszközzel, irányzottan szúrt a sértett feje felé. Ez egyértelműen megállapítható az eset körülményeiből, hiszen a sértett a vádlotthoz közel, a sima, jól átlátszó üvegen keresztül, a vádlott számára is jól látható helyzetben állt. Ezért semmiféle alap nincs arra a feltételezésre, hogy a vádlott bizakodhatott a halálos eredmény elmaradásában. Az ismert körülmények között a sértett halála csak véletlenszerűen maradhatott volna el. Az elsőfokú bíróság tehát annak helyes megállapítása mellett, hogy a vádlott tudatában a halál bekövetkezésének a lehetősége felmerült, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott könnyelműen bizakodott abban, hogy a sértett halála nem következik be.
Helyesen az állapítható meg, hogy a vádlott a halál bekövetkezésének a lehetőségét felismerve és e lehetséges eredmény bekövetkezésébe belenyugodva, eshetőleges ölési szándékkal cselekedett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekményt minősítő rendelkezését megváltoztatta, és a cselekményt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének minősítette.
A cselekmény eltérő értékelése önmagában véve lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását teszi szükségessé. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság által helyesen felsorolt büntetéskiszabási tényezőket figyelembe véve – azzal a kiegészítéssel, hogy az eshetőleges szándék további enyhítő körülmény – a főbüntetést 9 évi börtönre, a közügyektől eltiltást 7 évi tartamra súlyosította. (Legf. Bír. Bf. III. 378/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás