BK BH 1989/343
BK BH 1989/343
1989.09.01.
A személyi szabadság megsértése megállapítható, ha az elkövető a sértettet a járóbotjának elvételével teszi járóképtelenné [Btk. 175. (1) bek., (2) bek. a) pont].
A bíróság a vádlottat a személyi szabadság megsértésének bűntette miatt 2 évi időtartamra, próbára bocsátotta.
A sértett a templomból ment hazafelé, amikor is a vádlott és a sértett között vita keletkezett. Ennek során a vádlott kifogásolta, hogy a sértett az évekkel korábban odaadott járóbotjukat használja, és kitért arra is, hogy a sértett lánya és az ő lánya peres ügyében „ellene” tanúskodott.
A vita hevében a vádlott kivette a sértett kezéből a botot, azt eldobta, és a sértett könyörgésére sem adta vissza, hiába hivatkozott arra, hogy bot nélkül nem tud hazamenni. A közelben tartózkodó H. F. felfigyelt az eseményekre, és ő is kérte a vádlottat, hogy adja vissza a botot, a vádlott azonban akkor felkapván a botot, azt még messzebbre, saját kertjébe dobta. A sértettet végül is H. F. kísérte a lakásába, mivel bot nélkül nem tudott közlekedni.
Az a tény, hogy a sértett csak tárgyakban kapaszkodva, nehezen tud járni bot nélkül, ismert volt a környék lakói, így a vádlott előtt is. A sértett évek óta csípőizületi meszesedésben szenvedett, amely állapota járásában korlátozta, támbot használata nélkül csak kerítésbe, falba kapaszkodva tudott közlekedni, bot nélkül bizonytalanul, elesés veszélyével tudna csak járni.
A sértett által előterjesztett magánindítványt követően a vádlott ellen az ügyészség személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vádat.
A vádlott a terhére rótt bűncselekményben való bűnösségét tagadta. Előadta azt is, hogy a sértett nem szorul támbot használatára, anélkül is tud közlekedni.
A bíróság a vádlott ilyen irányú védekezését nem fogadta el.
Azt a körülményt, hogy a sértett támbot nélkül tudna közlekedni, cáfolja a beszerzett igazságügyi orvos-szakértői vélemény.
A vádlott tényállásban leírt cselekménye megvalósítja a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntettét.
Figyelemmel arra azonban, hogy a vádlott büntetlen előéletű, a cselekmény elkövetése óta viszonylag hosszabb idő telt el, a bíróság megítélése szerint vele szemben büntetés kiszabása szükségtelen.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a helyes tényállás alapján törvényes volt a vád tárgyává tett bűncselekmény jogi minősítése is, a minősítés jogi indokaival azonban az elsőfokú bíróság adós maradt.
Az ember cselekvési szabadságának egyes elemei, mint a mozgás, helyváltoztatás és a tartózkodási hely megválasztása, azok az érdekek, amelyeket a Btk. 175. §-ában véd.
E jogok megsértése lehet tartós és időleges, akár pillanatnyi is. Megvalósítható akár tevőlegesen, akár mulasztással. Gyakori megjelenési formája, amikor más erőszakos személy elleni bűncselekmény elemeként valósul meg a személyi szabadság korlátozása, ilyenkor rendszerint elveszti bűncselekményi önállóságát. Megjelenhet azonban más bűncselekmény mellett halmazatban is, mégpedig akár anyagi, akár alaki halmazatban.
A törvény nem sorolja fel, hogy melyek azok a cselekmények, amelyek a sértettet megfosztják a mozgási, helyváltoztatási és a tartózkodási hely megválasztásának szabadságától. Az ítélkezési gyakorlat ennek legkülönfélébb módozatait ismeri. A leggyakoribb a sértett elfogása, bezárása, feltartóztatása, lefogása. Ilyen lehet a gépkocsi utasának a jármű megállítása iránti igény nem teljesítése, rokkant ember járóbotjának vagy gyengén látó ember szemüvegének elvétele, fürdőző ember ruháinak elvétele, a helyiség elhagyására szolgáló létra, palló elvétele. Hasonló a sértettnek megkötése, a rokkant ember járművének visszafogása, szándékos megrongálása, járműről jogtalan eltávolítása, felállásban korlátozása.
Az elkövetési módok sokfélesége mellett a lényeg minden esetben, hogy a bűnös magatartás objektíve alkalmas legyen a személyi szabadság bármilyen mérvű megfosztására.
Mivel az irányadó tényállás alapján a vádlott magatartását peres ügyben a sértett lánya által tett terhelő tanúvallomás elhangzása motiválta, terhére az aljas indok, mint minősítő körülmény is megállapítható.
A másodfokú bíróság egyetértett az első bírói állásponttal, amely szerint a büntetlen előéletű vádlottal szemben a Btk. 37. §-ban megfogalmazott célintézkedés alkalmazásával is elérhető, s mivel a vádlott és a sértett között haragos viszony áll fenn, jelenleg is szomszédok, a viszonylag hosszabb tartamban megállapított próbaidő is megfelelő. (Fővárosi Bíróság 24. Bf. II. 8972/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás