PK BH 1989/353
PK BH 1989/353
1989.09.01.
I. Szerződéskötés hiányában nem alapozza meg a szerzői díjfizetési kötelezettséget az a körülmény, hogy az átvett kéziratról a kiadó négy hónapot meghaladó ideig nem nyilatkozik [1969. III. tv.1 3. §, 13. § (3) bek.; Ptk. 205. § (1) bek.; 1/1970. (III. 20.) MM. r. 6. § (1) bek.].
II. A kézirat késedelmes visszaszolgáltatása önmagában nem alapozza meg a kiadó kártérítési felelősségét (Ptk. 6. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 30 000 Ft szerzői jogdíj megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában a bíróság megállapította: az alperes a felperes 15 ív terjedelmű kéziratát átvette, és négy hónap elteltével sem a visszautasításáról, sem pedig az átdolgozás iránti kívánságáról nem nyilatkozott. A kiadói szerződésekről szóló jogszabály értelmében a művet ezért elfogadottnak kell tekinteni, és a felperes szerzői díjkövetelése esedékessé vált. A szerzői díj összegét – a keresettel egyezően – ívenként 2000 Ft-ban állapította meg.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban is előadott védekezését, amely szerint a felperes saját kezdeményezésére, a kiadó előzetes megbízása nélkül nyújtotta be kéziratát elbírálás végett az alpereshez. Kiadói szerződést a felek a kézirat átvételét követően sem kötöttek, a mű felhasználására nem került sor. Mindezek alapján a felek jogviszonyára nem irányadóak a kiadói szerződésekre vonatkozó rendelkezések. Ebből következik, hogy az alperes a szerzői díj fizetésére sem köteles.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv (Szjt.) 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása esetén – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – díjazás illeti meg. A felhasználási szerződést – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – írásban kell megkötni (Szjt. 27. §). Az Szjt. 3. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
A fellebbezéssel támadott elsőfokú ítélet szerint a felek felhasználási (kiadói) szerződést kötöttek, és az alperes a művet kiadásra elfogadta. Az alperes a szerződéskötés tényét a másodfokú eljárásban is vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban ebben a kérdésben kellett állást foglalnia.
A felperes a perben elismerte, hogy a 15 ív terjedelmű művének kéziratát előzetes felkérés nélkül, megbízottja útján juttatta el az alpereshez. Az alperes képviseletében a főszerkesztő a kéziratot azzal a megjegyzéssel vette át tanulmányozás – tehát a kiadói szerződés megkötésének megfontolása – céljából, hogy a felhasználásról való állásfoglalás legalább 6-8 hónapot vesz igénybe. Az alperes által megbízott lektor a kézirat kiadását nem javasolta. E vélemény 1987. februárjában kelt, alperes ezt követően a kéziratot, a felperes sürgetésére 1988. tavaszán visszaküldte, és a felperest tájékoztatta, hogy a művet nem kívánja felhasználni.
A fentiek szerint irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek a mű felhasználására kiadói szerződést kötöttek. A feleknek a mű felhasználására vonatkozó és a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint megkívánt kölcsönös és egybehangzó akarat-kifejezése ugyanis nem jött létre. Nem alkalmas a szerződés létrejöttének megállapítására a kihallgatott tanú vallomásában állított, telefonon történt érdeklődésére adott alperesi közlés sem, amely szerint az alperes főszerkesztője olyan tájékoztatást adott, hogy „a dolog sínen van”. A másodfokú eljárásban ismét kihallgatott tanú ugyanis maga sem állította, hogy az alperes a kézirat kiadására vonatkozó szándékát kifejezésre juttatta volna, csupán arra hivatkozott, hogy a közlésnek ő tulajdonított ilyen értelmet.
Kiadói szerződés megkötése nélkül pedig a felek jogviszonyára nem alkalmazhatók az 1/1970. (III. 20.) MM rendelet előírásai, így az elsőfokú döntés alapjául szolgáló 6. § (1) bekezdése sem. Szerződéskötés hiányában ugyanis nem alapoz meg szerzői díjfizetési kötelezettséget az a körülmény, ha az átvett kéziratról a kiadó négy hónapot meghaladó ideig nem nyilatkozik.
A kifejtettek alapján a felperes szerzői díjra nem tarthat igényt, az elsőfokú bíróság e jogcímen marasztaló rendelkezése tehát téves.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy a felperes keresete más jogcímen nem mutatkozik-e megalapozottnak.
A Ptk. 6. §-a alapján a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
A felperes által a másodfokú eljárásban felmutatott és dr. P. M. által 1988. május 9-én készített vélemény alapján megállapítható, hogy a keresettel érintett mű témája ma is időszerű, aktualitása nem csökkent azáltal, hogy a kézirat 1986. őszétől 1988. februárjáig az alperes birtokában volt. A felperes számára ezért a kézirat visszavételét követően is fennáll annak (elvi) lehetősége, hogy más kiadót bízzon meg a mű megjelentetésével. Kára tehát nem származott abból, hogy az alperes a kéziratot az átvételkor jelzett 8 hónapon túl is magánál tartotta. A kár tényén túl azonban hiányoznak a törvényi tényállás fentiekben idézett egyéb elemei, így az alperes szándékos magatartása és a felperes önhibájának a hiánya is.
A felperesnek ugyanis – észlelve az alperesi döntési folyamat elhúzódását – már korábban vissza kellett volna kérnie a kéziratot, illetve más kiadót kellett volna felkeresni a kiadás érdekében.
Az alperes ezért a Ptk. 6. §-a alapján nem tartozik fizetési kötelezettséggel a felperes részére, és a fellebbezésében megalapozottan sérelmezte az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezéseit. A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel az elsőfokú ítélet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította (Legf. Bír. Pf. IV. 20 101/1989. sz.)
1
Lásd az 1990: LXXVI. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás