PK BH 1989/356
PK BH 1989/356
1989.09.01.
A lakásbérleti jogviszonynak az együttélés szabályainak durva megsértésére alapított, előzetes figyelmeztetés nélküli felmondása érvényességének megállapítása iránti perben különösen fontos a tényállás részletes feltárása [1/1971. (II. 8.) Korm. r.1 71. § (1) bek. b) pont, 72. § (4) bek.; Pp. 206. § (1) bek és 164. § (2) bek.].
A perbeni ingatlannak a felperesek a tulajdonosai. Az ingatlanban bérlőként laknak az alperesek egy-egy olyan lakásban, amely egy szobából és konyhából áll. Az alperesek bérleményéhez tartozik a kert fele része is. A felek között hosszabb idő óta igen rossz viszony van.
A felperesek az alperesek lakásbérleti jogviszonyát az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 71. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 1986. május hó 31. napjára felmondták. A felmondás okaként azt közölték, hogy 1986. április 23-án délután 1/2 16 óra tájban – amikor a II. r. felperes egy szilvafaág levágása miatt az I. r. alperest felelősségre vonta – az I. r. alperes a II. r. felperest durva szavakkal szidalmazta, átlépett a felperesek birtokában levő kertrészre, és a kezében levő ásóval ütlegelte a II. r. felperest.
Az alperesek a felmondást nem fogadták el.
A felperesek keresetükben a felmondás érvényességének megállapítását és az alpereseknek a lakás kiürítésére való kötelezését kérték azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy az I. r. alperes bántalmazta a II. r. felperest. Állították, hogy ők nem sértegetik a felpereseket, hanem a felperesek akarják őket eltávolítani a lakásból, és amikor hazatérnek, a felperesek kiabálnak reájuk durva és trágár szavakat.
A felmondás alapjául szolgáló eset miatt büntetőeljárás indult. A büntetőeljárás még folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a felmondás érvényességét. Kötelezte az alpereseket, hogy a lakást 15 nap alatt kiürítve bocsássák a felperesek rendelkezésére, s hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 650 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletét 9. sorszám alatt kiegészítette azzal, hogy az alperesek elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
Az ítélet indokolása szerint a kihallgatott tanúk vallomása alapján tényként állapította meg a bíróság, hogy az I. r. alperes a felperesekkel szemben a szocialista együttélés szabályaiba ütköző durva, botrányos magatartást tanúsított. Ez a magatartás – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – olyan súlyos volt, hogy a felmondást nem kellett előzetes felhívásnak megelőznie. A felmondás az R. 71. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 72. § (4) bekezdésének második fordulata alapján érvényes.
A
z ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, s vele szemben a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy közte és az I. r. alperes között folyt házassági bontóperben a felek jogerős végzéssel jóváhagyott olyan egyezséget kötöttek, mely szerint a „volt közös lakás” kizárólagos használatát a II. r. alperes kapta meg. Az I. r. alperes pedig vállalta, hogy a lakást elhagyja. E kötelezettségének eleget tett, a lakásból elköltözött, majd oda a későbbiekben önkényesen tért vissza. Álláspontja szerint ezért az I. r. alperes magatartására alapított felmondás reá nem hat ki. A fellebbezési tárgyaláson azt adta elő, hogy az I. r. alperes visszaköltözését ő engedte meg arra az időre, amíg a lakásproblémáját meg tudja oldani. Előadta még, hogy az I. r. alperest a büntető ügyben a bíróság első fokon felmentette, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet – megalapozatlanság miatt – hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárás folyamatban van.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyes indokok alapján állapította meg a felmondás érvényességét. Az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes beleegyezésével költözött vissza a lakásba, ezért a bérlővel együttlakó olyan személynek tekintendő, akinek magatartása az R. 71. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében alapul szolgálhat a felmondásra.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 71. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmondhatja, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személyek a bérbeadóval ... szemben a szocialista együttélés követelményeivel ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak.
Az R. 72. §-ának (4) bekezdése pedig egyebek mellett kimondja, hogy a felmondást nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a lakásbérleti jogviszony fenntartását nem lehet elvárni.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperesek előzetes felhívás nélkül, az R. 71. § (1) bekezdésének b) pontja alapján mondtak fel az alpereseknek. Ilyen esetben a bíróságoknak mindig fokozott körültekintéssel kell megvizsgálniuk, hogy a felmondás okaként megjelölt magatartás megvalósult-e. E vizsgálódás körében nem mellőzhető az állított eseményekkel kapcsolatban a felek részletes személyes meghallgatása. Ugyanis csak így lehet megnyugtatóan megállapítani, hogy milyen kérdésekben van eltérés a felek előadása között, s ennél fogva a tényállás megállapítása érdekében milyen körülmények további tisztázása szükséges.
Az adott esetben a bíróságok elmulasztották a felek részletes meghallgatását, nem történt meg az előadások egyértelmű egybefüggő rögzítése sem. Ezt a hiányt a megismétlendő eljárás során pótolni kell. Meg kell tehát részletesen hallgatni a feleket, s őket a tanúkkal a szükséghez képest szembesíteni kell. Csak azután dönthet a bíróság abban a kérdésben, hogy szükséges-e további bizonyítás lefolytatása vagy sem.
Tévedtek továbbá a bíróságok, amikor – legalábbis rövid betekintésre és a tárgyaláson való ismertetésre – nem szerezték be a felmondási perrel egyidejűleg folyamatban levő büntetőeljárás iratait. Ez az adott esetben annál is inkább szükséges lett volna, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a büntető bíróság az ügyben egy alkalommal felmentő ítéletet hozott. A bizonyítékoknak a maguk összességében való mérlegelése [Pp 206. § (1) bekezdése] körében nem közömbös az, hogy a büntető bíróság az I. r. alperes bűnösségét megállapítja-e és az sem, hogy a büntetőeljárás során milyen bizonyítékok merültek fel. Ezért szükséges lett volna a büntetőeljárás iratainak beszerzése [Pp 164. § (2) bekezdése] és azok tartalmának a tárgyaláson való ismertetése és az egyéb bizonyítékokkal való összevetése.
Mindezekre tekintettel mindkét fokú ítélet megalapozatlan, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. III. 21 079/1988. sz.)
1
Lásd az 1993. LXXVIII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás