PK BH 1989/359
PK BH 1989/359
1989.09.01.
A lakás elhagyására kötelezett házastárs a használati jog ellenértékére csak akkor tarthat igényt, ha ilyen irányú kérelmet terjesztett elő. Arra azonban nincs szükség, hogy térítési igényét viszontkeresettel érvényesítse [Csjt. 31 /C. §; Pp. 215. §].
A peres felek 1978. november 25. napján kötöttek házasságot, amelyből 1984. január 23. napján Gábor utónevű gyermek született. Utolsó közös lakásuk egy szobás összkomfortos tanácsi bérlakás volt, amelyet a lakásügyi hatóság határozott időre, 1988. december 31. napjáig, illetőleg OTP-lakás biztosításáig utalt ki a részükre.
A felperes keresetében a házasság felbontását, a közös kiskorú gyermeknek nála történő elhelyezését, az alperesnek gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését, valamint a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte.
Az alperes a kereseti kérelemre nem nyilatkozott, a tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a kiskorú gyermeket a felperesnél helyezte el, és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A tanácsi bérlakáson fennálló bérlőtársi jogviszonyt megszüntette, és az alperest a lakás elhagyására kötelezte azzal, hogy elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni. A bíróság a felperest – egyidejű teljesítés mellett – 24 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásában hivatkozott a Csjt. 31/C. §-ának (1) és (5) bekezdéseire, melyek összevetéséből az állapítható meg, hogy a lakásból távozó házastársat, alakszerű viszontkereset előterjesztése nélkül is megilleti a lakáshasználati jog ellenértéke. Ez olyan igény, melyről a bíróságnak hivatalból is kell döntenie. A lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűségére vonatkozó döntést megalapozatlannak találta a másodfokú bíróság, annak megváltoztatására azonban erre irányuló fellebbezés hiányában nem volt lehetőség.
A jogerős ítéletnek a lakáshasználati jog ellenértékéről történő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog rá eső részére jogosult. A (2) bekezelés szerint a lakáshasználati jog ellenértéke bérlakás esetén legalább a hasonló tanácsi bérlakásnál a lakásügyi hatóság javára történő lemondás esetén fizetendő térítés mértékének megfelelő összeg. A (3) bekezdés értelmében a távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel arányosan megilleti.
Az (5) bekezdés rendelkezése szerint a lakáshasználati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.
A Pp. 215. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. Ezt a rendelkezést a házastársak lakáshasználatának rendezése iránt indított perben is alkalmazni kell, ezért a lakás elhagyására kötelezett házastárs a használati jog ellenértékére csak akkor tarthat igényt, ha ilyen irányú kérelmet terjesztett elő. Arra azonban nincs szükség, hogy térítési igényét viszontkeresettel érvényesítse.
Amennyiben a bíróság kérelem nélkül, azaz hivatalból dönt a használati jog ellenértékének a megfizetéséről, ez azzal jár, hogy a lakás elhagyására kötelezett házastárs akkor is hozzá jut a térítési díjhoz, ha arra nem is tart igényt. Ilyen a perbeli eset is, amikor a házastárs – szabályszerű idézés ellenére – a tárgyaláson nem jelent meg, írásbeli ellenkérelmet sem terjesztett elő, tehát számára teljesen közömbös volt, hogy a bíróság milyen döntést hoz.
A fentieken túlmenően a bíróság a lakáshasználati jog ellenértékének megállapítása előtt nem kereste meg a lakásügyi hatóságot annak tisztázása érdekében, hogy a lakásbérleti jogról történő lemondás esetén a bérlők milyen térítésre tarthatnának igényt, ezért a döntése megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a lakáshasználati jog ellenértékével kapcsolatos rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a felperesnek a lakáshasználati jog ellenértéke megfizetésére való kötelezését mellőzte.
(P. törv. II. 20 112/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás