GK BH 1989/365
GK BH 1989/365
1989.09.01.
A tervezési hiba miatt a tervező javaslatára végrehajtott, de célszerűtlen javítás a megrendelőnél nem eredményez értéknövekedést, és annak költségét a tervező köteles viselni [Ptk. 310. §; GKT 76/1973. sz.].
A felperessel kötött szerződés alapján az I. r. alperes tervezte, a II. r. alperes kivitelezte a perbeli lakóépületet. Az épület északi fekvésű lakásainak tulajdonosai a városi bíróságnál pert indítottak a felperes, mint a lakások eladója ellen amiatt, hogy a lakások belső hőmérséklete nem éri el a megfelelő értéket. Abban a perben a bíróság a hiba okának tisztázása végett H. B. szakértőtől kért szakvéleményt, aki szerint „a szélső helyiségek előírtnál alacsonyabb belső hőmérséklete abból adódik, hogy a tervező nem alkalmazott megfelelő nagyságú égtájpótlékot”. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy a kivitelező terv szerint készítette el a fűtési rendszert, a terv szerinti hőleadókat építette be, arra tett javaslatot, hogy az északi fekvésű szobák radiátor fűtőfelületét 5-10 %-kal növeljék meg.
A bíróság a fenti szakértői vélemény alapján a felperest arra kötelezte, hogy a lakások északi szobáiban levő radiátorok cseréjét végezze el, továbbá fizessen 5000 Ft perköltséget.
A felperes a II. r. alperestől megrendelte a radiátorok cseréjét, majd az ezért a munkáért fizetett 46 564 Ft vállalkozói díj megfizetése érdekében keresetet terjesztett elő az alperesek ellen. A bizonyítás eredményétől függően a hibásan teljesítő tervezőt, illetve kivitelezőt kérte ezen összeg megfizetésére kötelezni.
Az alperesek tagadták a hibás teljesítést, ezért az első fokon eljárt bíróság a felperes és az I. r. alperes indítványára szakértői bizonyítást rendelt el, s a fűtési elégtelenség okára nézve D. L. szakértőtől kért szakvéleményt.
D. L. szakértő megállapította, hogy az alulfűtöttség fennállt, de szerinte a tervezési hibát ki kell zárni. A hiba okaként a tervtől eltérő építőelemek és szerkezetek vagy azok minőségi hibái jöhetnek számításba. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy az alulfűtöttséget szigetelési és ablakhibák okozták, amely hibák miatt a kérdéses szobák hővesztesége a tervezetthez képest eltérő. A hiba kijavításának megfelelő módja az okok megszüntetése, nem pedig további hőleadó felületek beépítése.
Az elsőfokú bíróság D. L. szakértői véleménye alapján hozott ítéletében a II. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 46 564 Ft-ot.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Hangsúlyozta, hogy a polgári perben eljárt és a jelen eljárásban kirendelt szakértő véleménye között lényeges ellentmondás van, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban a bíróság S. J. okl. gépészmérnököt rendelte ki szakértőként. A szakértő szerint a fűtési rendszer kezdetben megfelelően működött, a panaszok akkor jelentkeztek, amikor a hő-központra rákötötték a később megépült iskolát. Ez utóbbi körülmény miatt jelentősen megnőtt a keringetett secunder vízmennyiség, és csökkent a keringtető szivattyú hatásos nyomása. Ez feltétlenül indokolta volna a lakóépület belső fűtési rendszerének az újraszabályozását. A rendszer ugyanis hőszükséglet szempontjából olyan mértékben túlméretezett, hogy gondos beszabályozással a szóban levő helyiségek alulfűtöttsége megszüntethető lett volna a fűtőtestbővítés nélkül is. Erre azonban senki nem gondolt. A szakértő ugyanakkor azt is megállapította, hogy a radiátorcsere következtében a rendszer mintegy 30 %-kal nagyobb kapacitással rendelkezik, ami az eredeti terv szerinti élettartam 5-8 évvel történő meghosszabbodását eredményezi. Véleménye szerint ennek folytán az üzemeltető a bővítés során felmerült kijavítási díjjal azonos értékben értéknövekedéshez jutott.
Az elsőfokú bíróság a fenti szakvéleményre alapított ítéletével a keresetet elutasította. A szakértővel egyezően arra az álláspontra jutott, hogy a radiátorcsere folytán a felperes javára olyan értéknövekedés következett be, amelynek összege közel azonos a radiátorbővítésre (cserére) fordított összeggel.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a keresetnek helyt adó határozat meghozatala érdekében a felperes fellebbezett.
Tagadta, hogy a radiátorcsere folytán olyan értéknövekedéshez jutott, ami a keresetét alaptalanná teszi. Szerinte a szakvélemény alapján nem tekinthető kellően bizonyítottnak a fűtési rendszer élettartamának meghosszabbodása, az sincs bizonyítva, hogy hibátlan teljesítés esetén a radiátoroknak mennyi lett volna az élettartama. Tagadta, hogy a perbeli esetben olyan költségekről van szó, amelyek a GKT 76/1973. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint értéknövelő jellegűek. Értéknövekedés megállapítása esetén is vitatta, hogy azt ő köteles viselni. Rámutatott, hogy a radiátorok cseréjét bírósági határozat alapján végeztette el, és az így felmerült költségei olyan kárnak minősülnek, amelyek az alperes hibás teljesítése miatt merültek fel. A fellebbező arra hivatkozott, hogy az értéknövelő költségeknek a felperes által történő viselésére az alperes nem terjesztett elő viszontkeresetet, a bíróság ezért sem utasíthatta volna el a keresetét.
A szakértő a fellebbezés ismeretében fenntartotta szakvéleményét. Azt azzal egészítette ki, hogy a tervezőnek a felmerült probléma okával tisztában kellett lennie, így azt is tudnia kellett, hogy az iskolának a fűtési rendszerre történt rákapcsolásával összefüggésben az épület egyes lakásaiban bekövetkezett alulfűtöttség az épület fűtési rendszerének átszabályozásával megoldható. A szakértő szerint a tervezőnek – aki az északi lakásokba eredetileg nem megfelelő nagyságú fűtőtesteket tervezett be – a fentieket akkor is tudnia kellett, ha egyébként a hő-központnak és a később épült iskolának nem ő volt a tervezője. A helyes megoldás tehát a hiba bekövetkezése után – miután az épületnek volt megfelelő hőtartaléka – nem a radiátorbővítés, hanem a megfelelő újraszabályozás lett volna. Ezeket, a csak hőszükséglet-számítással tisztázható kérdéseket viszont a szakértő szerint a kivitelező nem ismerhette fel.
A fenti szakvélemény alapján a felperes az I. r. alperes tervezőt kártérítés címén kérte kötelezni a radiátorbővítéssel felmerült költségei megfizetésére.
A fellebbezés alapos.
A fellebbezési eljárásban kiegészített szakértői véleménynek a műszaki megállapításait a Legfelsőbb Bíróság aggálytalannak találta, és a maga részéről is elfogadta az ítélkezés alapjául, abból azonban az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetéseket vont le.
A szakvéleményből egyértelműen megállapítható, hogy egyrészről az északi fekvésű lakásokban már eredetileg is nagyobb felületű, (több) radiátort kellett volna betervezni és beépíteni. Másrészről – helyes tervezés esetén – a déli fekvésű lakásokba kisebb felületű radiátor is elegendő lett volna. Ebből következik, hogy a felperes a radiátorbővítéssel nem jutott a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás szerint értéknövelőnek minősülő szolgáltatáshoz. Amennyiben ugyanis a tervező eredetileg helyesen oldotta volna meg a radiátorok kiosztását, a szakvélemény értelmében ez – az északi és a déli fekvésű lakások radiátorszükségletének helyes megválasztásával – nem eredményezett volna olyan többletköltségeket, ami eredetileg is a felperest terhelte volna.
A tervező egyrészt abban hibázott, hogy eredetileg rosszul osztotta ki a radiátorokat, másrészt, amikor az északi fekvésű lakásokban a fűtési elégtelenség jelentkezett, és erről a tervező értesült, illetve vele szemben emiatt igényérvényesítésre került sor, a maga részéről is a radiátorcserét tartotta megfelelő megoldásnak, erre tett javaslatot. Ez tűnik ki a felek között 1986. szeptember 1-jén tartott egyeztetésről felvett, az iratokhoz F/9 alatt csatolt jegyzőkönyvből és az I. r. alperes F/7 alatt csatolt 1986. szeptember 15-i keltű, a felpereshez írt leveléből. Ez utóbbi levélben a tervező – vitatva az északi szobák nem kielégítő hőmérsékletével kapcsolatos tervezési hibát – a meglevő fűtőtestek helyett azonos nagyságú, növelt hő-teljesítményű fűtőtestek felszerelését javasolta. A tervező tehát ahelyett, hogy az újabb fogyasztó belépése folytán megbomlott hőegyensúly szabályozással történő kiküszöbölésére tett volna javaslatot, a többletköltséget eredményező radiátorcserét tartotta a megfelelő megoldásnak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tervezőnek a fentiekben részletezett magatartása, tehát egyrészt az eredetileg hibás teljesítése, másrészt a javítási mód megválasztásával kapcsolatos mulasztása megalapozza a felperes vele szembeni kártérítési igényét (Ptk. 310. §).
Az a körülmény, hogy a radiátorbővítés következtében a rendszer a szakértő által említett többletkapacitáshoz jutott, illetve az élettartama megnövekedett, a már hivatkozott állásfoglalásban részletesen kifejtettek alapján nem minősíthető úgy, hogy ezáltal a felperes olyan értékesebb szolgáltatáshoz jutott, amelynek költségei őt terhelnék. Az adott esetben nem állapítható meg olyan többletérték, amelynek meg nem fizetése esetén a felperesnél a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján visszatérítendő jogalap nélküli gazdagodás jelentkezik.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése figyelembevételével részben megváltoztatta, a felperes keresetének a tervezővel szemben helyt adott.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 134/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás