GK BH 1989/369
GK BH 1989/369
1989.09.01.
A bíróság a főkötelezett ellen kártérítés iránt indított perben nem hozhat ítéletet oly módon, hogy a főkötelezett által a közreműködők ellen benyújtott visszkeresetekkel indult ügyeknek csak egy részét egyesíti [GK 18. sz.].
A felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen az egyik szálloda egészségközpontjának késedelmes megvalósítása miatt forgalomkiesésből, kamatteherből, valamint árengedményből keletkezett összesen 5 305 287 Ft összegű kárának és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetése iránt. Előadta, hogy az I. r. alperessel kötött fővállalkozási szerződésben a teljesítési határidőt 1983. szeptember 30-ában határozták meg, a létesítmény azonban csak 1984. április 12-én készült el.
Az I. r. alperes közreműködői, a II. r. és a III. r. alperes ellen keresetet indított, és marasztalása esetére a kereseti követeléssel azonos összegű kártérítés és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezésüket.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, majd szakértői bizonyítást rendelt el, és az Igazságügyi Könyvszakértői Intézettől, valamint az Építésgazdasági és Szervezési Intézet 1. sz. Vállalati Gazdasági Munkaközösségétől szerzett be szakvéleményt. A felperes a szakértői vélemények alapján a keresetét 7 753 000 Ft-ra és kamatára felemelte.
A III. r. alperes védekezése szerint a per tárgyát képező késedelemért vállalata nem felelős. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes a III. r. alperes késedelmétől függetlenül is késedelembe esett volna. Előadta, hogy az ő tevékenységétől függetlenül 1984. februárjában még további munkavégzésre volt szükség, ezért késedelme és a felperesnél keletkezett kár között okozati összefüggés nincs. Végezetül kijelentette, hogy a szakvéleményeket nem tartja elfogadhatónak.
A II. r. alperes azt fejtette ki, hogy nem állapítható meg a kárnak olyan része, amely kizárólag valamely közreműködő késedelmére lenne visszavezethető.
Az I. r. alperes álláspontja az volt, hogy a közreműködők nem mentesülhetnek a felelősség alól arra tekintettel, hogy a kárt nem egyedül okozták. Hivatkozott a műszaki szakvéleményre, amely a II. és a III. r. alperes közrehatását értékelte, és ennek alapján kérte marasztalásukat.
A felperes bejelentette, hogy keresetét 5 730 000 Ft és kamata tekintetében tartja fenn, és ennek megfizetésére az I. r. alperes kötelezését kérte. Azt hangsúlyozta, hogy a fővállalkozói szerződésre tekintettel az I. r. alperes felelős a szakértői vélemények alapján összegszerűen is megállapított kár megtérítéséért.
A tárgyaláson a szakértő azt adta elő, hogy a kár keletkezésében szerinte az I. r. alperes közrehatása a legjelentősebb, de a keletkezett kárfelmerülése a közreműködők tevékenységével kapcsolatban is megállapítható, bár a kizárólagos közrehatást nem tartja kimutathatónak. A tárgyaláson az I. r. alperes indítványozta a szakvélemény kiegészítését. Az elsőfokú bíróság az indítványnak megfelelően kiegészítő műszaki szakvélemény készítését rendelte el. A kiegészítő szakvélemény szerint az I. r. alperes késedelme akkor is bekövetkezett volna, ha a II. r. és a III. r. alperes szerződésszerűen teljesít. A szakértők szerint az átadási késedelem elsősorban a klímaberendezés hiánya miatt következett be.
Az I. r. alperes azt adta elő, hogy a terhére írt azon mulasztás, amely szerint a klímaberendezés később került megvalósításra, az eddig perben nem álló közreműködőinek tevékenységével függ össze. Bejelentette, hogy ezek ellen a vállalatok ellen a fentiekre tekintettel keresetet indít. Megjegyezte, hogy az elmaradt haszon ősszegszerűségével kapcsolatban továbbra is vitatja a szakértői megállapításokat.
A folytatólagos tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy keresetét változatlanul fenntartja, az I. r. alperes pedig kérte, hogy a további közreműködők ellen előterjesztett keresetével indult ügyeket a bíróság a jelen ügyhöz egyesítse.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 5 730 000 Ft-ot és késedelmi kamatát. A bíróság elutasította az I. r. alperesnek a II. r. és a III. r. alperes ellen indított keresetét, majd rendelkezett a szakértői díj és az eljárási illeték megfizetéséről. Az ítélet indokolása szerint a bizonyítás eredménye alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az I. r. alperes szerződésszegése és a felperesnél keletkezett kár között okozati összefüggés áll fenn, az I. r. alperes pedig a felelősség alól nem tudta magát kimenteni. A Legfelsőbb Bíróság GK 18. számú állásfoglalásában megjelölt elveket figyelembe véve a bíróság az I. r. alperest marasztalta a kártérítés tekintetében, mert a közreműködőinek a kár keletkezésében való közrehatása nem nyert bizonyítást. Olyan kár nem volt kimutatható, amely a II. r. és a III. r. alperesekre áthárítható lett volna. Az I. r. alperes által jelzett újabb kereset a folytatólagos tárgyalás napjáig nem érkezett a bírósághoz, ezért az I. r. alperesnek a perek egyesítésére irányuló indítványa nem volt figyelembe vehető.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával közreműködőinek részbeni marasztalását. Kifejtette, hogy megállapíthatónak tartja olyan kár keletkezését, amely kizárólag a közreműködők magatartásával van okozati összefüggésben. Hivatkozott arra a szakértői megállapításra, amely szerint 1983. október végétől csak a II. r. és a III. r. alperes, valamint az újabb keresetének alpereseiként szereplő közreműködők voltak késedelemben. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a további közreműködők ellen indított keresetét.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Az I. r. alperes a kiegészítő szakvéleményre adott észrevételei keretében azt is közölte, hogy további közreműködői ellen keresetet indított. Mellékelte a bírósághoz 1988. október 18-i érkeztetéssel benyújtott keresetlevél-másolatát. Az újabb keresetét az I. r. alperes a kiegészített szakvélemény azon megállapítására alapozta, amely szerint az említett további közreműködők szolgáltatását képező klímaberendezés késedelmes megvalósításával függött össze az I. r. alperes késedelme.
A jelen ügyben az I. r. alperes fővállalkozó és a közreműködői közötti kármegosztás elbírálására irányadó, az elsőfokú bíróság által is hivatkozott GK 18. számú állásfoglalásában rögzített elveket kell figyelembe venni. Ennek értelmében az I. r. alperes a felelősséget annyiban háríthatja át közreműködőire, amennyiben a saját mulasztása nem állapítható meg, vagyis amennyiben a szerződésszegés a közreműködőknek róható fel. Erre tekintettel a per tárgyát képező kártérítési követelés, ezen belül pedig az esetleges kármegosztás tekintetében anélkül nem lehetséges a jogszabályoknak és a kialakult bírósági gyakorlat elveinek megfelelő döntés meghozatala, hogy a kártérítés alapját képező szerződésszegésben érintett valamennyi közreműködő tevékenysége, illetőleg felelőssége ne kerüljön vizsgálatra.
Az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor az I. r. alperes által a klímaberendezést szállító közreműködői ellen benyújtott keresettel indult ügyet nem egyesítette a jelen ügyhöz. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett helyezni, és az ügyben az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalás megtartására kellett felhívni a bizonyítás további – szükség szerint nagyobb terjedelmű – kiegészítése, illetőleg az ügyek egységes elbírálása érdekében. Csak az újabb bizonyítás eredménye alapján hozható megfelelő döntés a felperes kárának megtérítése, az esetleges kármegosztás tekintetében. Amennyiben az újabb bizonyítás a további közreműködők felelősségének megállapításához vezetne, a kármegosztás aránya, illetőleg összegszerűsége is bizonyítás tárgyát képezi.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 035/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás