GK BH 1989/373
GK BH 1989/373
1989.09.01.
A kijavítást elrendelő ítélet végrehajtására kötelezett vállalkozó nem kérheti a végrehajtási eljárás megszüntetését abból az okból, hogy ún. értéknövelő javítási munkára is szükség van [Vht.1 (1979: 18. tvr.) 44. § (1) bek.; GKT 76/1973. sz.].
A megyei bíróság ítéletében kötelezte a II. r. alperest – a jelen perbeli beavatkozót -, hogy az alperes egészségügyi létesítménynél végzett övárok, áteresz építési és tereprendezési munkák hibáinak kijavítására szolgáltasson kijavítási tervet, és kötelezte az I. r. alperest – a jelen per felperesét -, hogy a kijavítási terv alapján a hibákat javítsa ki. A bíróság megállapította, hogy a kijavítási költségeket az I. r. alperes 30 %-os, a II. r. alperes 50 %-os, míg a felperes – a jelen per alperese – 20 %-os arányban köteles viselni.
Az ítélet ellen az I. r. és a II. r. alperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében helybenhagyta.
A jogerős ítélet végrehajtására az alperes kérelmére az elsőfokú bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki. A felperes keresetet indított a végrehajtási eljárás megszüntetése iránt. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes a végrehajtás tekintetében késedelemben van, mert a kijavításra alkalmas tervet nem biztosította, a munkaterületet kivitelezésre alkalmas állapotban nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, továbbá nem biztosította a javítási munkák pénzügyi fedezetét. Előadta, hogy az építési munkák eredeti vállalási összege 364 986 Ft volt, a kijavítási terv költségvetése pedig 1 360 290 Ft ellenértékű munkát irányoz elő. A kijavítási terv olyan munkákat is tartalmaz, amely a kijavítás körén kívül esik, így ezek elvégzését nem vállalhatja. Kitért arra, hogy időközben a kijavításra váró létesítményben olyan mértékű állagromlás következett be, amelyre tekintettel a kijavítást már nem is látja lehetségesnek. Újabb beadványában a felperes arra is hivatkozott, hogy a kijavítási terv szolgáltatása óta a tervdokumentáció három éves alkalmazhatósági ideje már lejárt, mert az alperes nem gondoskodott a korszerűségi nyilatkozat beszerzéséről. Hangsúlyozta, hogy a fentiekre tekintettel a végrehajtási kérelmet idő előttinek tartja, ezért kérte a végrehajtás megszüntetését. Vagylagosan olyan kérelmet is előterjesztett, hogy a bíróság a természetben végzendő kijavítás helyett a kijavítási költségek megfizetésére kötelezze.
Az alperes előkészítő iratában kifejtette, hogy a felperes időközben megszüntette építőipari kapacitását, ennek következtében a jogerős ítéletben meghatározott kijavítási kötelezettségnek nem tud eleget tenni. Véleménye szerint a végrehajtási eljárás megszüntetésére irányuló keresetének indoklásában megjelölt kifogások megalapozatlanok, és azokra a felperes csak azért hivatkozik, mert kijavítási kötelezettségét nem tudja teljesíteni. Előadta, hogy korábban a felperessel folytatott tárgyalások eredménye alapján ahhoz is hozzájárult, hogy a felperes más kivitelezővel végeztesse el a kijavítást. Állította, hogy a kijavítási tervek a kivitelezésre alkalmasak. Indítványozta a felperes kötelezését a kijavítási költségek viselésére azzal, hogy a kellő időben szolgáltatott kijavítási tervhez mellékelt költségvetés szerinti 1 360 290 Ft-ot meghaladó költségeket – a jogerős ítéletben meghatározott költségviselési kötelezettségén túlmenően – a felperes teljes mértékben viselje. Bejelentette, hogy pernyertessége érdekében a tervező vállalatot – az előzményper II. r. alperesét – perbe hívja.
Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson a felperes indítványozta szakértő kirendelését annak megállapítása érdekében, hogy a kijavítási terv a kivitelezésre alkalmatlan. A tárgyaláson az alperes bejelentette, hogy a munkaterület a felperes rendelkezésére áll, a kijavítás bármikor megkezdhető. Megjegyezte, hogy a felperes bevonásával, két kivitelezővel is tárgyaltak, amely kivitelezők a terveket a megvalósításra alkalmasnak találták.
A tervező vállalat bejelentette, hogy a perbe az alperes pernyertessége érdekében be kíván avatkozni. A beavatkozást a bíróság megengedte. A beavatkozó előkészítő iratában előadta, hogy az 1984. december 18-i egyeztető tárgyaláson a felperes a kijavítási tervvel kapcsolatban kifogást nem tett. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes magatartása miatt nem került sor a tervkészítéstől számított három éven belül a kijavításra. Megalapozatlannak minősítette azt a felperesi állítást, amely szerint a munkaterület nem állna rendelkezésre. A beavatkozó továbbá bejelentette, hogy 1987-ben már nyilatkozatot tett az általa szolgáltatott terv korszerűségére vonatkozóan. Kifejtette, hogy az eredeti terv az övárok és a szivárgó védelmére vonatkozó előírásokat nem tartalmazott, ezért csak látszólagos a felperes azon kifogása, hogy a kijavítási tervek a felperes által vállalt munkák körét meghaladó munkákra is kiterjednének. A bíróság a folytatólagos tárgyaláson tanúként meghallgatta az alperes gazdasági igazgatóját. A tanú előadta, hogy korábban tett olyan nyilatkozatot, amely szerint az értéknövelő költségek megfizetését vállalják.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság az eljárás során felmerült bizonyítékok alapján megállapította, hogy a felperes a jogerős ítéletet négy év óta nem hajtotta végre, és semmit nem tett a végrehajtás érdekében. Megalapozatlannak bizonyult a felperes azon hivatkozása, hogy a kijavítási terv alkalmatlan lenne, továbbá hogy nem állna rendelkezésre az alperesnél az őt terhelő kijavítási költségek pénzügyi fedezete. Megállapítást nyert, hogy a tervező vállalat a jogerős ítéletben meghatározott kötelezettségét teljesítve kijavítási tervet szolgáltatott, a felperes azonban nem végezte el a kijavítást, mert megszűnt az építőipari részlege. Tekintettel arra, hogy a kijavításra a felperes köteles, a kijavítási munkákhoz szükséges pénzügyi fedezetet elsődlegesen maga köteles biztosítani, és csak a teljesítést követően léphet fel a költségek megtérítése iránt. Megalapozatlannak bizonyult a felperesnek az időelőttiségre vonatkozó álláspontja.
A jelen ügyben nem merült fel olyan körülmény, amelyre tekintettel az 1979. évi 18. tvr. 44. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a végrehajtási eljárás megszüntetése indokolt lenne. Tekintettel arra, hogy a bíróság a Ptk. 307. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint kötve van a jogosult által választott szavatossági joghoz, ezért az alperes ilyen irányú kérelme hiányában a felperes a természetbeni kijavítás helyett nem kötelezhető csupán a kijavítási költségek viselésére.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Megismételte korábbi állításait, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt a szakértő kirendelésére irányuló indítványának.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő megalapozott ítéletet hozott, amikor a felperesnek a végrehajtás megszüntetése iránti keresetét elutasította. Az elsőfokú ítéletben a bíróság a döntést helyes indokokkal támasztotta alá.
A végrehajtási eljárás alapját képező jogerős ítéletben a felperes azon kötelezettségét határozta meg a bíróság, amely szerint a kijavítási tervek alapján köteles az ítéletben meghatározott létesítmény kijavítására. A jelen per beavatkozója a jogerős ítéletben meghatározott kötelezettségét teljesítve kijavítási terveket szolgáltatott. Az a tény, hogy a kijavítási tervek olyan – a létesítmény megvalósításához műszakilag szükséges – munkarészek elvégzését is előírják, amelyek az eredeti tervben nem szerepeltek, nem jelenti annak akadályát, hogy a kijavítási kötelezettségét teljesítse a felperes. A kialakult bírósági gyakorlat szerint, amennyiben a kijavítás csak az eredeti tervdokumentációban foglaltakat meghaladó, az eredeti tervekben nem szereplő szerkezet vagy munkarész megvalósításával végezhető el megfelelően, a szavatossági felelősséggel tartozó vállalkozó minden szükséges munkálatot köteles elvégezni, az így keletkezett értéknövelő költségek megfizetésére viszont általában a megrendelő köteles (lásd a GKT 76/1973. sz. állásfoglalást). Ilyen esetben azt lehet megállapítani, hogy az értéknövelő költség alapját képező munkarészt a felek megfelelő megállapodása esetén a szerződésben, annak ellenértékét pedig a költségvetésben eredetileg is szerepeltetni kellett volna. Az állagromlás következményei pedig a kijavítással késedelmeskedő felperest terhelik.
A per adatai szerint az alperes tett is olyan nyilatkozatot, amely szerint a kijavítás során jelentkező értéknövelő költségek viselését vállalja. A felperes megalapozatlanul hivatkozik a végrehajtás akadályaként az eredeti tervben nem szereplő munkákra, mert ezeket a fentiek alapján a kijavítás keretében szavatossági felelőssége folytán el kell végeznie. Nélkülözi a jogi alapot a felperes azon álláspontja, amely szerint az eredeti tervben nem szereplő munkarészeket csak külön szerződés alapján lenne köteles elvégezni. Az pedig a jogszabály rendelkezéséből következik, hogy a felperes a javítás alkalmasságáért is szavatossági felelőséggel tartozik.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes hivatkozott arra is, hogy az eredeti tervben meghatározott munkákat meghaladó, de a kijavítási tervben előírt munkák elvégzésére képtelen, mert nem rendelkezik ehhez szükséges építőipari részleggel. A jogerős ítéletben meghatározott felperesi kötelezettség teljesítésének ez a tény ugyancsak nem lehet akadálya, mert ebben az esetben a felperes szükség szerint más vállalkozó igénybevétele útján is köteles a végrehajtásra. Megjegyzendő, hogy a felperes a szavatossági felelőssége alapján köteles viselni annak kockázatát, hogy kapacitását, valamint szakértelmét meghaladó munkák elvégzésére vállalkozott, illetőleg hogy e munkák kijavítására alkalmas részlegét időközben megszüntette. (Legf. Bír. V. 30 083/1989. sz.)
1
Lásd az 1994: LIII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás