BK BH 1989/380
KK BH 1989/380
1989.09.01.
Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak téves megállapítása kollégiumi portás sérelmére [Btk. 230. § c) pont, 170. § (1) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak büntette, valamint gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt 6 hónapi – 1 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás lényege szerint a vádlott kimaradása alkalmával, katonatársaival szórakozott. Este az egyik szakközépiskola kollégiumához mentek, mivel az egyikük találkozni akart az ott lakó barátnőjével. A látogatási idő lejárt, emiatt a kollégiumba nem tudtak bemenni, így valamennyien továbbindultak.
A vádlott azonban visszament az épülethez és becsengetett. Erre a láthatóan alkoholosan befolyásolt idős K. I. sértett portás nyitott ajtót, és közölte, hogy miután vége a látogatási időnek, senki nem mehet be a kollégiumba. A vádlott ekkor K. I.-t ököllel, nagy erővel homlokon ütötte, majd hátracsavarta a karját, és lerángatta a kb. 10 fokú lépcsőn, miközben a sértett elesett, és a bal oldali kis vállizület ficamát szenvedte el, amely nyolc napon túl gyógyult.
Az elsőfokú bíróság tévedett a vádlott cselekménye jogi minősítésénél.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 69. számú állásfoglalásában irányt mutatott arra, hogy kit kell közfeladatot ellátó személynek tekinteni. Eszerint azok a személyek vonhatók a fokozott büntetőjogi védelem alá, akik közérdekű célból teljesítenek őr, ügyeleti, portás vagy más szolgálatot, amelynek során bizonyos igazgatási, ellenőrzési és rendészeti tevékenységet is ellátnak. A pusztán őrzési teendők ellátásával megbízott személy viszont nem részesülhet e fokozott büntetőjogi védelemben. K. I. sértett a kollégium portása volt, tényleges őrzési teendőket végzett, igazgatási, ellenőrzési, illetőleg rendészeti feladatai nem voltak. A Legfelsőbb Bíróság pedig a hivatkozott állásfoglalással összhangban korábban arra is rámutatott, hogy a munkásszállás portása nem közfeladatot ellátó személy, így tettleges bántalmazása esetén nincs helye a hivatalos személyekkel azonos büntetőjogi védelemben részesítésének (BH 1983/2-52. sz.). A kollégiumnál, illetőleg a munkásszállásnál teljesített portási feladat viszont lényegében azonos megítélés alá esik.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott K. I. bántalmazásával nem valósította meg a Btk. 230. §-ának c) pontjában meghatározott közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét.
Az elsőfokú bíróság akkor is tévedett, amikor a vádlott cselekményét gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségeként értékelte.
Az irányadóul elfogadott tényállásból következik, hogy amikor a vádlott előbb ököllel, nagy erővel megütötte az ittas és előrehaladott korú K. I.-t, majd hátracsavarta a kezét és lerángatta a lépcsőn úgy, hogy az elesett, szándéka testi sértés okozására irányult. Élettapasztalatából is felismerte ugyanakkor, hogy az említett tulajdonságokkal rendelkező K. I. ilyen körülmények között jelentősen sérülhet. Így tehát a tudata átfogta a súlyos sérülés bekövetkezésének lehetőségét is. Olyan esetben pedig, amikor a testi sértés okozására irányuló magatartás szándékos, még ha a nyolc napon túli gyógytartamú sérülés okozására nem terjed is ki a szándék, az egész cselekményt szándékosnak minősíti a jogi gyakorlat.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtettek alapján a vádlott cselekményét egységesen a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének minősítette. (Katf. I. 82/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás