BK BH 1989/383
KK BH 1989/383
1989.09.01.
I. Indítvány, illetve kereseti kérelem hiányában alaptalan a kártérítésre kötelezés [Be 56. §; Pp. 121. § (1) bek. e) pont].
A katonai bíróság ítéletében a honvéd terhelttel szemben kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége és más bűncselekmény miatt büntetést szabott ki, s egyúttal kötelezte az elöljárója részére kártérítés címén 3930 forint, ennek kamata, az államnak pedig 300 forint eljárási illeték megfizetésére.
A vagyon elleni bűncselekmény tekintetében megállapított tényállás szerint a terhelt a szolgálati helyén működő ÁFÉSZ kantintól 3930 forint értékű árut vett át bizományba. Annak ellenértékét azonban saját céljára elköltötte. A hiányt később a terhelt helyett elöljárója térítette meg.
Az ítélet fellebbezés hiányában a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen a Be. 284. §-ának (1) bekezdése alapján a kártérítésre és az eljárás illeték megfizetésére kötelezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a terheltet kötelezte a kár összege és annak kamata, valamint az eljárási illeték megfizetésére.
A büntetőeljárásban valóban lehetőség van a bűncselekménnyel okozott és az azzal összefüggő kár érvényesítésére. Ez egyúttal fontos pergazdaságossági kívánalom is azért, hogy a bíróság ne kényszerüljön két eljárásra olyan kérdésben, ami egy eljárásban is érdemben elintézhető.
A Be. 56. §-a, illetőleg a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a polgári jogi igény tárgyában való döntésnek a büntetőeljárásban is csak erre irányuló indítvány vagy kérelem esetén lehet helye, tehát a kártérítés hivatalból büntető ügyben sem ítélhető meg.
A Be. 55. §-ának (1) bekezdése szerint pedig magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít, ugyanakkor e szakasz (4) bekezdése értelmében a polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti. A Be. 211. §-ában foglaltak szerint a magánfél, illetve az ügyész a Be. 212. §-ának (6) bekezdésében írt tanácsülésig terjesztheti elő a polgári jogi igényt.
A rendelkezésre álló bűnügyi iratokból viszont az állapítható meg, hogy az eljárás nyomozati szakában sem a katonai ügyész, sem pedig az ÁFÉSZ sértett képviselője polgári jogi igényt nem terjesztett elő. Ugyanakkor a Be. 221. §-ának (2) bekezdése alapján szerkesztett rövidített jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalásán sem a katonai ügyész, sem pedig a sértett törvényes képviselője nem vett részt, következésképpen a polgári jogi igény érvényesítésére az eljárás tárgyalási szakában sem kerülhetett sor.
A fentieken túl még az időben előterjesztett polgári jogi igény esetén sem lett volna helye a terhelt elöljárója javára a kár megtérítésére kötelezésnek. A Be. hivatkozott rendelkezései ugyanis kizárólag a bűncselekménnyel okozott kár megfizetésére kötelezést teszik lehetővé. Mivel pedig a terhelt az ÁFÉSZ sérelmére valósította meg a büntetőeljárás tárgyát képező sikkasztás vétségét, ebből következően kizárólag az ÁFÉSZ-nek okozott kárt. A terhelt elöljárója a későbbiekben a sértett kárát megtérítette ugyan, az ő követelése azonban nem bűncselekmény folytán keletkezett. A közöttük létrejött megállapodás értelmében a terhelt a pénzösszeget kölcsöntartozás címén, részletekben köteles megfizetni elöljárójának. Harmadik személy követelése viszont nem képezheti a polgári jogi igény tárgyát.
Mindebből egyértelműen következik, hogy az elöljáró javára történő kötelezésnek még erre irányuló kérelem esetén sem lenne helye. A terhelttel szemben fennálló követelését a nevezett csak egyéb törvényes úton érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján – a törvényességi óvást alaposnak találva – megállapította, hogy a katonai bíróság jogerős ítélete a terheltnek a kár megtérítésére, annak kamatai, valamint az eljárási illeték megfizetésére kötelezés tekintetében törvénysértő. Ezért azt e részében hatályon kívül helyezte. (Kat. törv. I. 516/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás