BK BH 1989/384
BK BH 1989/384
1989.10.01.
A bírósági mentesítés iránti kérelem téves elutasítása a várakozási idő számítására vonatkozó szabályok helytelen alkalmazása miatt [Btk. 48. §1 (1) és (2) bek., 103. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a kérelmezőnek a bírósági mentesítés iránt előterjesztett kérelmét elutasította.
A kérelmezőt a bíróság társtettesként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 1500 forint vagyoni előny megfizetésére ítélte.
Az elítélt a szabadságvesztés büntetését 1980. december 9. napján kezdte meg, és a szabadságvesztésből 1982. április 9. napján feltételes kedvezménnyel szabadult, a feltételes szabadság 1983. április 9. napján eredményesen letelt.
Az elítélt 1987. december 23. napján kérelmet terjesztett elő, hogy a bíróság mentesítse azon hátrányos következmények alól, melyeket a fenti elítéléshez a jogszabály fűz.
A Btk. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság a bűntett miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kiállásától, illetőleg végrehajthatósága megszűnésétől egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén öt év eltelt.
A fentebb leírtakból kitűnően a kérelmező vonatkozásában a bírósági mentesítéshez szükséges, a szabadságvesztés végrehajthatósága megszűnésétől számított 5 év még nem telt el, így a bíróság a bírósági mentesítésben részesítéshez szükséges érdemesség vizsgálata nélkül a kérelmet, mint idő előttit elutasította.
Az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy az elítélt vonatkozásában a mentesítés törvényi előfeltétele, az öt éves várakozási idő még nem telt el, így a kérelme idő előtti. A várakozási idő számítását illetően figyelmen kívül hagyta a Btk. 48. §-a (2) bekezdésének rendelkezését.
Ha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, és ez anélkül telt el, hogy megszüntették volna, a büntetést azon a napon kell kiállottnak tekinteni, amikor a feltételes szabadság letelt. Ez azonban méltánytalan lenne, ha a szabadságvesztés hátralévő része egy évnél rövidebb, mert G. 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, magánindítványt azonban nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt kezdődő személyiségzavarban szenved, az azonban a kóros szintet nem éri el, így az a beszámítási képességét nem érinti.
A megyei bíróság ítéletének büntetést kiszabó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság az ítéletnek indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket helyesen tárta fel. Az elsőfokú ítélethez képest a terhelt bűnösségét egy újabb bűncselekményben is megállapította, ennek ellenére a szabadságvesztés tartamát enyhítette, bár újabb és lényeges enyhítő körülményeket nem tárt fel.
A terhelt javára enyhítő körülményként kell értékelni a beismerését, a megbánását és fiatal felnőtt korát. Az utóbbinak azonban igen csekély a büntetés kiszabásánál értékelhető súlya, mivel a terhelt sorozatosan szembeszegült az együttélési szabályokkal, és fiatal kora ellenére már többször állt bíróság előtt. Ugyanakkor terhére súlyosító körülmény éppen a korábbi életmódja, életvezetése, italozó magatartása, s hogy a legutóbb bűncselekményeit is ittas állapotban követte el. A terhelt agresszivitásra hajlamos, és a korábbi cselekményei alapján megállapíthatóan az erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése nem idegen tőle.
A különös visszaeső minőségen túl a többszörös halmazatban levő bűncselekményei közül további kettőt visszaesőként követen el. Figyelemmel arra, hogy a legutóbb elbírált bűncselekményeit nem sokkal a szabadulását követően valósította meg, megállapítható, hogy az előző büntetések nem érték el a céljukat, így a megyei bíróság által kiszabott főbüntetés tartama törvénysértően enyhe, mert nem igazodik kellően a visszaesőkkel szembeni, egyénesített felelősségre vonás következményeihez.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a másodfokú bíróság megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és a terheltet 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. (B. törv. II. 1330/1988. sz.)
1
Utóbb a Btk. 48. §-ának (1) bekezdését az 1998: LXXXVII. törvény 6. §-a, a 103. § (1) bekezdését az 1993: XVII. törvény 27. §-ának (1) bekezdése módosította.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás