BK BH 1989/386
BK BH 1989/386
1989.10.01.
A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségéért kiszabott fogházbüntetés végrehajtásának fel nem függesztése miatt emelt törvényességi óvás elutasítása a gondatlanság magas foka és a bekövetkezett eredmény súlyossága miatt [Btk. 89. § (2) bek., 187. § (2) bek. b) pont].
Az alapügyben eljárt elsőfokú, illetve másodfokú bíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű, nős, két kiskorú gyermekes terhelt 1976 évtől autóbuszvezetőként dolgozott. 1986-ban balesetmentes vezetésért elismerő jelvényt kapott.
A vádlott a vádbeli napon este 3/4 9 órakor vezette az autóbuszt mintegy 60-63 km/óra sebességgel, 30-35 utast szállítva. A szemerkélő esőben haladva a 6 m széles, számozatlan mellékúton a tompított fényszóró világításában késve, mintegy 25-27 méter távolságból észlelte a menetiránya szerinti jobb oldalon, a jobb szegélytől 0,6 – 1,2 m távolságban a hátsó fényvisszaverő prizmával ellátott kerékpárját toló D. P. sértettet. Fékezéssel és balra kormányzással akarta a balesetet elkerülni, de ez nem járt eredménnyel. A járművének első részével elütötte a sértettet, majd áthaladva az út bal oldalára, frontálisan ütközött a szemből személygépkocsival közlekedő T. I. járművével. Ezután az autóbusz a baloldali árokba haladva az oldalára borulva állt meg.
A baleset következtében D. P. és T. I. sértett a helyszínen meghalt, míg az autóbusz utasai közül egy személy súlyos, egy pedig könnyű sérülést szenvedett. Valamennyi utas élete és testi épsége közvetlen veszélybe került.
D. P. sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, de ezt a terhelt az adott körülmények között nem észlelhette. Elütését 36 km/óra sebesség mellett kerülhette volna el a terhelt, a baleset a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében írt közlekedési szabály megszegésével áll összefüggésben.
A jogerős határozatok ellen a szabadságvesztés végrehajtásának fel nem függesztése miatt emelt törvényességi óvás alaptalan.
A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzése azért törvénysértő, mert az elhalt sértettek közlekedési szabályt szegő magatartása döntően közrehatott a baleset bekövetkezésében, és ez jelentősen csökkenti a terhelt bűnösségének mértékét, továbbá a terhelt személyi körülményei egyébként is a Btk. 89. §-a (2) bekezdésének alkalmazását indokolják.
A törvényességi óvásban említett ezek az indokok, érvelések az eljárás anyagának ismeretében tévesek.
D. P. sértett valóban ittas volt és ezért éppen a közlekedési szabályoknak megfelelően járt el, amikor nem ült fel a kerékpárjára, hanem azt az út jobb szélén tolva gyalogosan közlekedett, amint azt a KRESZ 21. §-ának (3) bekezdése előírja. Az elütése szorosan az út jobb szélén történt, tehát a sértett esetleges bizonytalan mozgása semmiképpen nem hatott közre a balesetnél és azt a terhelt az észlelési távolság rövidsége folytán előzetesen nem is észlelhette, amint arra a másodfokú bíróság helytállóan rámutatott. A nem hajtott kerékpár világítása pedig nem is működhetett, ennek hiánya ezért nem róható a sértett terhére. A kerékpár viszont el volt látva szabályos hátsó fényvisszaverő prizmával, amely a megfelelő észlelés reális lehetőségét előírásszerűen biztosította. E sértett terhére tehát egyetlen közlekedési szabály megsértése sem róható, az őt ért baleset kizárólag a terhelt hibájából következett be azért, mert nem a látási és útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett a járművével.
T. I. sértett járművének haladási sebességére az eljárás nem szolgáltatott konkrét adatot. Ezért alaptalan a törvényességi óvásnak az a hivatkozása, hogy a korlátozott látási és útviszonyok ellenére „eltúlzottan nagy”, legalább 80 km/óra sebességgel közlekedett a személygépkocsijával, és ezzel közrehatott a baleset bekövetkezésében.
Az eljárt szakértő a kerékpárját toló személy elkerülésének lehetőségét vizsgálva állapította meg azt, hogy feltételezve T. I. 80 km/óra vagy annál nagyobb haladási sebességét, sem volt meg a két jármű között a biztonságos kerüléshez szükséges távolság, ám ez korántsem jelent konkrét sebesség megállapítást. T. I. egyébként is a közlekedési szabályok betartásával közlekedett, az esetleges relatív sebesség-túllépés nincs és nem is lehet okozati összefüggésben a balesettel. Az autóbusz balra térése nélkül, ugyanis nem következett volna be a baleset, mert T. I. a járművét szabályos helyen és irányban vezette.
A sértettek – csupán feltételezett, de valójában meg nem állapítható – közrehatása ezért nem csökkentheti a terhelt bűnösségének fokát. A két teljességgel vétlen személy halálát eredményező és a tömegszerencsétlenség közvetlen lehetőségét magában hordozó veszélyhelyzettel járó baleset kizárólag a terhelt magas fokú gondatlanságára, jelentős felelőtlenségére vezethető vissza.
Ezért a kedvező személyi, illetve terhes családi körülményei ellenére sem törvénysértő a helyes tartamban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a fel nem függesztése. Nincsenek ugyanis olyan különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyek a Btk. 89. §-a (2) bekezdésének alkalmazását lehetővé tennék. Ezt az álláspontot tükrözi az állandó ítélkezési gyakorlatot kifejező VII. számú Büntető Elvi Döntés is, amely szerint általában nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása annál a nem szándékos bűncselekmény elkövetőjénél, akinél a gondatlanság foka magas és a bekövetkezett eredmény súlyos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság elutasította az alaptalan törvényességi óvást. [B. törv. IV. 891/1988. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás