MK BH 1989/39
MK BH 1989/39
1989.01.01.
Az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásának nem feltétele, hogy a baleset üzemi jellegének kérdésében a társadalombiztosítási szerv határozatot hozzon. A dolgozó nem indíthat keresetet a munkáltatója ellen csupán annak megállapítása iránt, hogy üzemi balesetet szenvedett, ha a munkáltató összegszerű marasztalásának nincs akadálya [Mt. 62. § (1) bek.; Pp. 123. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r.1 253. § (1) bek., 256. § (1) bek. c) pont].
A gépkocsivezető foglalkozású felperes az 1986. november 12-én felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv szerint 1985. november 4-én munkavégzés közben balesetet szenvedett oly módon; hogy egy kb. 230 kg súlyú vascső emelése, átrakása közben erős deréktáji fájdalmat érzett, megemelte magát: Munkáját tovább folytatta, panasza azonban fokozódott, ezért november 11-én orvoshoz ment, aki betegállományba vette. A baleset tényét az üzemi baleseti naplóban rögzítették.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében táppénzkülönbözet megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A döntőbizottság a határozatával a kérelmet elutasítatta azzal az indokolással, hogy a baleset a munkavégzéssel nem állt összefüggésben, az nem üzemi baleset.
A felperes keresetében előadta, hogy betegállományának ideje alatt 1986. február 4-től február 20-ig kórházban állt kezelés alatt. Első kórházi kezelése után panaszai nem szűntek meg, megállapították, hogy a 4. és 5. csigolya elcsúszott, és ez műtéti beavatkozást tett szükségessé. A baleset következtében 1985. november 11-től november 22-ig, majd 1986. januárjától május 30-ig volt táppénzes betegállományban, amely alatt baleseti táppénzt folyósítottak részére. 1986. július 1. napjától 85 %-os táppénzben részesült. A balesetet megelőzően a nehéz fizikai munkákat maradéktalanul, panaszmentesen elvégezte, a táppénzes állományba vételét, kórházi kezelését és a végzett műtétet a balesete idézte elő. Az elszenvedett baleset következtében felmerült kára az 1986. június 1-jétől keresete benyújtásáig eltelt idő alatt a munkabére és a táppénze közötti különbözet, valamint a kórházi kezelés alatt élelmezésfeljavítás címén felmerült napi 150 forint, 30 napra 4500 forint. Kereseti kérelme szerint ezeknek a károknak, valamint a tényleges fizetése és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözet jövőbeni megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a végzésével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, és a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1985. november 4-én elszenvedett balesete üzemi balesetnek minősül, amelynek alapján kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 253. §-ának (1) bekezdése szerint a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetve határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a társadalombiztosítási tanácshoz, illetve ha ilyen a munkáltatónál nem működik vagy az igényt elbíráló szerv társadalombiztosítási igazgatóság, úgy a munkáltató székhelye szerint illetékes fővárosi, illetve megyei társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalással élni. A baleset üzemi jellegének elbírálása ezeknek a szerveknek a hatáskörébe tartozik, ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a szövetkezeti döntőbizottság a hatáskörét túllépve járt el, így határozatát a Pp. 357. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján, hatályon kívül helyezte. Miután a döntőbizottság azt állapította meg, hogy a felperes által elszenvedett baleset nem minősül üzemi balesetnek, e kérdés eldöntése előtt üzemi baleseti kártérítési igénnyel nem lehet élni a munkáltató ellen, így a felperes keresete idő előttinek minősül, ezért azt a bíráság a Pp. 13. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes a keresetében annak megállapítása mellett, hogy az 1985. november 4-én elszenvedett balesete üzemi baleset, egyben felmerült kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Pp. 123. §-ának második mondata szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A perbeli esetben a megállapítási kereset előterjesztésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Maga a felperes is tartalmában marasztalás iránti keresetet terjesztett elő: az üzemi balesetből eredő, azzal okozati összefüggésben felmerült kára megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság az egyébként helyesen előterjesztett kereseti kérelmet tévesen értelmezve jutott arra a megállapításra, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt jogszabályi lehetőséggel élve az érdekelt abban a kérdésben fordult a bírósághoz, hogy üzemi baleset történt-e. E téves értelmezésnek a következménye az is, hogy a munkaügyi bíróság a kereseti kérelmet idő előttinek minősítette.
Az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásának nem fel tétele, hogy a baleset üzemi jellege kérdésében a társadalombiztosítási szerv határozatot hozzon. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésére alapított kártérítési igény megalapozottságának elbírálása körében a jogszabályi feltételek fennállását érdemben megvizsgálja. (M. törv. I. 10 081/1988. sz.)
1
A rendeletet a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet, az utóbbit a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás