BK BH 1989/395
BK BH 1989/395
1989.10.01.
Ha az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása téves ténybeli következtetés folytán megalapozatlan, a másodfokú bíróságnak módja van arra, hogy a ténybeli következtetést helyesbítve bizonyítottság hiányában mentő ítéleti rendelkezést hozhasson [Be 239. § (2) bek. d) pont, 258. § (1) bek. a) pont, 214. § (3) bek. b) pont].
A megyei bíróság az V. r. vádlottat – egyéb vagyon elleni bűncselekmények mellett – bűnösnek mondta ki a Btk. 252. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő, szövetkezet önálló intézkedésre jogosult tagja által folytatólagosan, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében is.
Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.
A termelőszövetkezet gesztorsága alatt működő szakcsoport varroda részlegének a vezetője, az V. r. vádlott mintegy fél év leforgása alatt Sz. S. kisiparostól 200 000 forint körüli juttatásban részesült, mely összeget a kisiparos azért adta az V. r. vádlottnak, hogy a szakcsoport megrendeléseket biztosítson a részére.
Ebben az időben Sz. S. a termelőszövetkezet pénztárából több mint 800 000 forintot vett át.
Az eljárás során az V. r. vádlott mindenkor tagadta, hogy Sz. S.-tól pénzt kapott volna. A megyei bíróság előtt a tanúként megidézett Sz. S. a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra hivatkozással a vallomástételt megtagadta, ezért a megyei bíróság a tényállást K. Gy. és F. M. vallomására alapította. Az érdektelen K. Gy. ugyanis jelen volt egy alkalommal, amikor az V. r. vádlott és Sz. S. megbeszélést folytattak, F. M. pedig közvetetten bizonyította, hogy az üzletet megkötötték.
A felmentés végett bejelentett fellebbezések alaposak.
A vesztegetés megállapítása szempontjából lényeges tényekre vonatkozóan az elsőfokú bíróság olyan megállapításokat tett, amelyek nincsenek összhangban a bizonyítás anyagával, iratellenesek, ezért megalapozatlanok.
Iratellenes annak ténybeli rögzítése, hogy Sz. S. kisiparos folyamatosan mintegy 200 000 forint körüli összeget adott át az V. r. vádlottnak azért, hogy további megrendelést kapjon. A megyei bíróság ítéletének indokolásában azt is rögzítette, hogy K. Gy. részt vett Sz. S. és az V. r. vádlott között folyt egyik megbeszélésen, amely az V. r. vádlott lakásán történt, és itt a részesedés mértékét egyeztették.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság formailag utalt arra, hogy figyelmen kívül hagyta a tényállás megállapításakor Sz. S. terhelő vallomását, mivel a nevezett a tárgyaláson élt a mentességi jogával. Az iratokból kitűnően azonban a pénz összegszerűsége tekintetében a mentességi jogával élő tanú nyomozati vallomása áll csak rendelkezésre, és a bíróság nyilvánvalóan ezt a vallomást vette figyelembe. A felhívott tanúk vallomásai semmi adatot nem tartalmaznak a pénz összegszerűségére vonatkozóan, csupán Sz. S.-nak a vesztegetés tényét tartalmazó közlését.
A bizonyítékokból adat áll rendelkezésre, hogy ebben az időben a végzett munkája ellenértékeként Sz. S. a termelőszövetkezet pénztárából összesen 875 798 forintot felvett. Ebből a bizonyított tényből nem következik az, hogy legalább 200 000 forintot Sz. S. az V. r. vádlottnak átadott. A bizonyítékoknak ilyen önkényes, a törvényesség követelményeit sértő értékelése kizárt.
A közvetett tanúk vallomásának az elsőfokú bíróság azok tartalmától eltérő jelentőséget tulajdonított, ennek eredményeként téves ténybeli és jogi következtetésre jutott. Az ilyen alapvetően téves ténybeli következtetések a másodfokú bíróságot nem kötik, azok helyesbítésére mód van.
K. Gy. vallomásán alapul az a megállapítás, hogy részt vett egy lakáson történt megbeszélésen. A tanú az V. r. vádlott személyére vonatkozóan bizonytalan volt, nem ismerte fel az V. r. vádlottat, holott a közvetlenség során észlelhető, hogy a nevezett termete, de különösen az arca olyan jellegzetes, amely mindenki mástól lényegesen megkülönbözteti. K. Gy. tanú Sz. S., valamint a beszélgető partner közt lezajlott megbeszélés tartalmára sem tudott nyilatkozni. Vallomása szerint távolabb ült a lakásban, nem figyelt, nem hallott semmit, mert konyakozott. Így e vallomáson alapuló olyan ténybeli következtetés, hogy Sz. S. és az V. r. vádlott beszélgetése a részesedés mértékére vonatkozott, megalapozatlan.
Ezért a lényegét tekintve megalapozatlan tényállást a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéleti tényállásból mellőzte. Mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok közül egyetlen adat sem merült fel a 200 000 forint átadására és egy megismételt eljárástól sem várható, hogy az V. r. terhelt következetes tagadásával szemben a cselekmény bizonyítottá válna, az elsőfokú ítéletnek a Be. 262. §-a szerinti hatályon kívül helyezése indokolatlan, mert a megalapozatlanság kiküszöbölése mindenféleképpen a vádlott felmentését eredményezné.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az V. r. vádlottat a szövetkezet önálló intézkedésre jogosult tagja által folytatólagosan, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján, bizonyítottság hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bf. I. 759/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás