PK BH 1989/397
PK BH 1989/397
1989.10.01.
Ha a szabadalom-hasznosítási szerződés hatályának beálltát a felek a piackutatás eredményétől tették függővé, a jövőbeli megrendelői igények felmérésének eredménye jelenti a felfüggesztő feltételt [Ptk. 228. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy „a felek közötti 1982. október 27-én kötött hasznosítási szerződés megszűnt”, a felperes ezt meghaladó, 1 851 400 Ft megfizetésére irányuló keresetét azonban elutasította. Ítélete indokolásában megállapította: a felek 1982. október 27-én megkötött szerződése két elkülöníthető részből áll. A megállapodás első részének teljesítése – amely szerint a felperes 65 000 Ft kifizetése ellenében az alperes tulajdonába adta a 175 700 lajstromszámú szabadalmának felhasználásával kifejlesztett univerzális auto-diagnosztikai műszer „deszka példányát” és specifikációját, valamint azokat a kapcsolási és nyomtatott áramköri rajzokat, amelyek a műszer kísérleti példányának előállításához szükségesek – a felek között nem volt vitás.
A szerződés második része szerint a felperes kizárólagos jogot biztosított az alperesnek az előzőekben megjelölt szabadalmának az univerzális auto-diagnosztikai műszerben való hasznosítására, és ezért őt a műszer termelői árának a szerződésben meghatározott hányada illette meg.
A műszer gyártásának elmaradása miatt az alperes szerződésszegésére alapított kárigény elutasítását az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy a szerződés alapján az alperes az általa folytatott piackutatás eredményét mérlegelve volt jogosult dönteni a gyártásról. Miután az alperes megfelelő piackutatás után a gyártás és az értékesítés lehetőségét kedvezőtlennek ítélte, a felek által kikötött határidő alatt értesítette a felperes álláspontjáról, ezért szerződésszegést nem követett el, és a felperes a sorozatgyártás elmaradása miatt kártérítési követelést nem érvényesíthet.
Az elsőfokú bíróság lényegében a felek egyező nyilatkozata alapján állapította meg, hogy az általuk kötött hasznosítási szerződés „megszűnt”.
Az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az alperes szerződésszegést követett el azáltal, hogy éveken át elmulasztotta a piackutatáshoz nélkülözhetetlen mintapéldányok előállítását, és a megrendelői igények felmérésére alkalmatlan eszközöket vett igénybe. A felperest hosszú ideig bizonytalanságban tartó és az említett okból szerződésszegő magatartás – a felperes szerint – megalapozza az alperes kártérítési felelősségét.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.
A felek 1982. október 27-i szerződésének 5. és 6. pontja az alperes számára döntési jogot biztosított abban a kérdésben, hogy kívánja-e kérdéses műszert gyártani, vagyis a műszer előállításával a felperes szabadalmát hasznosítani. Értelemszerűen e döntéstől függően lépett hatályba a szerződésnek az a része, amely a műszer gyártásával összefüggésben a felperes részére hasznosítási díj (a szerződésben: „találmányi díj”) kifizetéséről rendelkezett. A megállapodásnak ez a része ezért a Ptk. 228. §-ának előzőekben idézett rendelkezései alapján volt elbírálandó.
Az alperesnek a gyártásról való (nemleges) döntése olyan folyamat eredménye, melyben a felek együttműködtek. Ezt jelzik a tárgyalásaikról szóló „emlékeztetők”, így az 1986. július 24-én készült emlékeztető is, amelyben az alperes a piackutatást 1986. november 30-ig jelezte befejezni. Ezt a felperes egyetértően tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a piackutatás, a megrendelői igények felmérése érdekében megfelelő intézkedéseket tett, és különös tekintettel a felek 1986. július 24-i megállapodására, az alperes a döntése meghozatalával kapcsolatban nem valósított meg olyan felróható magatartást, amely kártérítési felelősségét megalapozhatná. Döntéséről a felperest a szerződés 5. pontjában írt határidőn belül értesítette, ezért az sem állapítható meg, hogy a felperest indokolatlanul hosszú ideig bizonytalanságban tartotta, amelynek következtében a felperes akadályozva volt abban, hogy a szabadalma hasznosítása tárgyában esetleg mással szerződést kössön.
Az elsőfokú ítélet, fellebbezéssel támadott rendelkezése a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helytálló. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azt helyben hagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 095/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás