PK BH 1989/398
PK BH 1989/398
1989.10.01.
A találmány értékesítésében közreműködő személyeket megillető közreműködői díj érvényesítésével kapcsolatos kérdések [11/1983. (V. 12.) MT r.1 5. §; 7001/1985. (FK. V.) OTH-PM-OMFB Irányelv].
A felperes 1981 óta a H.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (a továbbiakban: TSZ) ipari tevékenység végett létrehozott gazdasági társaság a műszaki igazgatóságának alkalmazásában állt műszaki igazgató-helyettesként. Közbenjárása révén a TSZ az ipari tevékenységét kiterjesztette egy különleges csatorna-javítási eljárás hasznosítására, amelyre az engedélyt az S-nevű eljárás szabadalmasításaitól szerződéssel megszerezték (1983). Az árbevétellel arányos folyó licencia díjat meghatározó szerződésben azt is kikötötték, hogy a TSZ a találmány értékesítéséhez igénybe vett közreműködők díjazásának fedezetére a licencia díj 10 %-áig terjedő összeget számíthat fel az árban. A közreműködőkkel – a perben nem álló B. Á.-val és a felperessel – 1983. augusztus 8-án kötött szerződést a TSZ. A szerződés szerint a közreműködők kötelesek az említett, fedezetként felszámítható 10 %-os bevételhányadnak megfelelő díj folyamatos fizetése ellenében „...minden tőlük telhetőt megtenni ... a körülírt találmány minél szélesebb körű nagyüzemi megvalósíthatóságáért és ezzel a termelőszövetkezet nyereségét növelni”.
A külföldi hasznosítás esetére is kötöttek közreműködői díjszerződést, ugyancsak bevétel-arányos mértékben.
A később kifejlesztett H. nevű eljárásra is létrejött licencia-szerződés; a szabadalomnak a TSZ is (szolgálati) jogosultja volt. A TSZ a hasznosítás (egyedüli) jogáért a termelés mennyiségével összefüggően meghatározott arányos díjat vállalt fizetni a szabadalmas-társnak, a találmány feltalálóinak pedig ugyancsak a termelés arányában meghatározott feltalálói díjat. Ez utóbbinak 10 %-os hányadában kifejezett díj felszámítása szolgál – a szerződés szerint – fedezetül a szükségesnek tartott közreműködők díjazására. A közreműködők (a perben nem álló dr. S. E., K. B. és a felperes) részére fizetendő közreműködői díjat a TSZ az érdekeltekkel 1984. március 22-én írásban foglalt külön szerződésben határozta meg.
A TSZ az eljárással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket szerződéssel átruházta az alperesre. 1985. július 10-én az alperes újabb szerződést kötött dr. S. E. és a felperes közreműködőkkel, amelyben a korábbi szerződést úgy módosították, hogy a közreműködői díj számítási alapja „...a végzett csatornajavítás illetve hasznosítás” megfelelően számított hosszméretében kifejezett mennyisége (folyóméterdíj), 1989. december 31-ig tartó hatállyal.
Ezután az alperes újabb – a további díjkövetelést egy összegre korlátozó – módosítási ajánlatot tett a felperesnek, majd ennek sikertelensége után a díjfizetést beszüntette. 1986. július 1-jén a felperes munkaviszonya és egyúttal a perbeli díjazás alapjául szolgáló szerződéses viszonya megszűnt.
Tényként állapítható meg, hogy az 1984. október 1. és 1985. július 10. közötti időszakban hatályos szerződéses feltételek szerint a felperes részére fizetendő közreműködői díj összege 182 771 Ft, amelyből az alperes 94 600 Ft-ot (nettó 85 501 Ft) teljesített; ezt követően az 1986. június 30ig terjedő időszakban pedig 163 900 Ft díj vált esedékessé. A hátralék összesen 252 071 Ft.
A felperes az 1987. március 5-én benyújtott keresetében 358 812 Ft hátralékos közreműködői díjat és késedelmi kamatait követelte. Keresetét a tárgyaláson 252 071 Ft-ra leszállította, és kártérítési – megállapítási – igényt is előterjesztett a késedelmes teljesítés miatt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes az 1984 októbert követő időszakban nem fejtett ki olyan „érdemi közreműködői tevékenységet”, amely után közreműködői díj iránt jogos követelést támaszthatna. A tárgyaláson viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben „az ellenszolgáltatás nélkül felvett” 85 500 Ft díj visszafizetésére kérte a felperest kötelezni. Azzal is érvelt, hogy a felperes 1984. október 1-jét követően állt az alperessel munkaviszonyban, az ezt megelőző időben teljesített közreműködői tevékenység esetleges ellenértékéért nem az alperes köteles helytállni; az elszámolás tárgya csak az említett időpontot követően teljesített tevékenység elszámolása lehet. Ez alatt pedig a felperes közreműködői munkának minősített szolgáltatást nem teljesített.
Az elsőfokú bíróság a szerződések megkötésénél résztvevő személyeket meghallgatta, okirati, tanúbizonyítást, majd szakértői vizsgálatot folytatott, mind a felperes elvégzett tevékenységére, mind a szerződésben kikötött díjak esedékességére és teljesítésére nézve. Ítéletében – a felperes díjkövetelését tartalmazó módosított keresetnek helyt adva az alperest 252 071 Ft és ennek késedelmi kamata, továbbá 18 000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. A kártérítési keresetet, valamint az alperes viszont-keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az érvényes közreműködői szerződés alapján köteles az alperes a szerződés feltételei szerint teljesítendő és hátralékos díjat kifizetni. Rámutatott arra, hogy a felek a szerződés tartalmát szabadon állapították meg; a köztük létrejött és hatályos szerződés a jogszabály kifejezett tilalmába nem ütközött. A késedelmes fizetés folytán esetlegesen bekövetkező kárért való felelősség megállapítására irányuló igény azonban idő előtti, a Pp. 123. §-ban megkívánt együttes feltételek sem állnak fenn.
A felperesnek a kártérítéssel kapcsolatos keresetét elutasító rendelkezés ellen a felek nem fellebbeztek; az ekként jogerőre emelkedő ítéleti rendelkezést a másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság nem érintette.
Az ítélet marasztaló és a viszont-keresetet elutasító rendelkezése ellen az alperes fellebbezett.
Álláspontja szerint az alperes nem követett el szerződésszegést a kikötött díj teljesítésének megtagadásával, mert éppen a felperes volt az, aki az alperessel fennállt jogviszonya alatt nem fejtett ki ilyenként értékelhető közreműködői tevékenységet.
Az alperes jogelődjével kötött szerződés a felperes szolgáltatását úgy határozza meg, hogy „köteles mindent megtenni”; ez azonban csak úgy értelmezhető, hogy a munkaköri kötelességén túl végzett szolgáltatások jöhetnek figyelembe ellenszolgáltatásra okot adó teljesítésként. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú, bíróság a szolgáltatás-ellenszolgáltatás szembeállításánál figyelmen kívül hagyta a felperesnek az alperesnél kezdődő jogviszonya időpontját, mert csak az alperesnél teljesített esetleges közreműködői szolgáltatások után járhat díj.
A felperes az ítélet megtámadott rendelkezéseinek a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem helytálló.
Az alperes védekezése – tartalmát értelmezve – a szerződés érvénytelenségére is utal, és ennek jogkövetkezményeként, a felperes értékelhető szolgáltatásárnak hiányában, a saját szolgáltatás visszatérítését követelte. Hivatkozott a felek jogviszonya idején hatályos 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (Tr) 5. §-ára: eszerint közreműködői szerződés a találmány értékesítésében munkaköri kötelességüket meghaladó mértékben közreműködő személyekkel köthető. A felperesnek, aki műszaki igazgatóhelyettes volt, munkaköri kötelességei közé tartozott a munkáltatója tevékenységét kitevő S hasznosítás, és a munkáltató nyereségét célzó intézkedések megtétele. Ami az alperessel fennállt jogviszonyát megelőzően tett ilyen, közreműködésnek tekinthető esetleges tevékenységét illeti, ezért az alperes nem köteles helytállni, az alperesnél fennállt munkaviszony idején pedig nem volt bizonyíthatóan végzett közreműködés. A találmányokkal és újításokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló jogszabályok végrehajtására kiadott 7001/1985. (FK. VI.) OTH-PM-OMFB együttes irányelv kimondja, hogy nem minősül közreműködésnek az üzemszerű gyártás, forgalomba-hozatal keretében végzett munka. Közreműködői tevékenységnek a munkaköri kötelességet meghaladó mértékű előmozdító, segítő teljesítmény ismerhető el; a munkaköri feladatként munkabérért végzett tevékenység nem minősülhet közreműködői tevékenységnek egyedül azon az alapon, hogy kapcsolatban van a találmány értékesítésének termelési vagy kereskedelmi folyamatával. A közreműködői díjat pedig a munkaráfordítással arányosan [Tr 5. § (2) bek.] kell megállapítani a szerződésben. A közreműködői díj konkrét munka ellenértéke – függetlenül a találmány hasznos eredményétől.
A felperes ezzel szemben azzal érvelt, hogy az együttes irányelv egyrészről nem jogszabály, amely a jogalkalmazót kötné, másrészt a felek szerződéses szabadsága körébe tartozott az, hogy miként értékelik a közreműködőként megjelölt fél szolgáltatását a tekintetben is, hogy az a munkaköri kötelességet mennyiben haladja meg és milyen ellenszolgáltatással arányos.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek és az elsőfokú bíróságnak az ítéletben kifejtett álláspontjával ért egyet.
A szerződés alaki érvényességéhez nem fér kétség, a kötelezettségek átruházása folytán pedig az alperes helytállni köteles azért a díjért, amely a szerződés feltételei szerint esedékessé vált, függetlenül attól, hogy magának a szerződéses szolgáltatásnak az elvégzése mikor történt. Érvényes szerződés esetére a kikötött díj összegszerűségé illetve kifizetésének esedékességi időpontja a felek között nem volt vitás, azt feltételezve, hogy a felperes tevékenysége a kikötött szerződéses szolgáltatásnak megfelel.
A Tr. 5. §-ában meghatározott közreműködői szerződés a találmány értékesítésében a munkaköri kötelességet meghaladó mértékben vállalt tevékenységre köthető. A jogszabály nem határozza meg tüzetesen a közreműködői szolgáltatásnak minősülő tevékenységeket. A vizsgált szerződés tartalmából, illetőleg a felek nyilatkozataiból és a körülményekből az állapítható meg, hogy a felperes az S nevű találmányokkal kapcsolatos hasznosítási (értékesítési) intézkedéseiben a szerződéses szolgáltatás jellegét illetően gondossági típusú kötelezettséget vállalt, amely a munkáltatónál betöltött és egyéb tevékenységi körre is kiterjedő munkaköri feladatát mennyiségben és minőségben meghaladhatta, kiterjedően minden olyan feladat ellátására, amely az eredményességet, nyereséget növelni alkalmas. A sem feladatkörben, sem munkaidőben nem korlátozott gondossági kötelezettség meghatározása arra utal, hogy ennek ellátása a munkaköri kötelességet meghaladó mértékű. Helyesen mutatott rá a felperes arra, hogy az ilyen, előre részletesen, pontosan meg nem határozható kötelezettség pénzbeli értékelése sem munkaidőben, sem a munkavégzés mennyiségében nem határozható meg. Ez a magyarázata annak, hogy a várható munkaráfordítás – a gondossági feladatok teljesítése – magának az ügynek a gazdasági eredményességével, tehát a hasznosítással elért eredménnyel arányban értékelhető. Ehhez képest nem áll a jogszabállyal, ellentétben a díjkikötés; az elbírált esetben a közreműködői díj a munkaráfordítással arányosan meghatározottnak tekinthető. Közömbös ebből a szempontból, hogy a közreműködői feladat teljesítése (a munkavégzés) ténylegesen a találmány értékesítési folyamatának mely szakaszában, milyen intenzitással történt, annál is inkább, mert az eredményesség – a megrendelés sikeres megszerzése vagy éppen teljesítése – nem közvetlenül a közreműködői tevékenység hatásaként és azzal időben egybeesően jelentkezik. Ez különösen így van egy találmány fejlesztésével összefüggő innovációs eljárás során, amidőn is az egyes intézkedések hatása csak nagyobb összefüggésekben, időbeli eltolódásokkal ismerhető fel. Ez a szemlélet nem mond ellen az irányelvben kifejtett kívánalmaknak, amelyek a szerződéskötésre nézve általános érvényű tájékoztatást adnak. Az egyes eseteket egyedileg elbírálva, a jogszabályban írt követelményekkel összhangban ítélhető meg az, hogy az adott szerződés milyen jogviszonynak minősül, illetőleg az anyagi jogban meghatározott szerződéstípus szabályozásának megfelel-e, ütközik-e a jogszabálynak esetleges eltérést nem engedő rendelkezésébe, vagy éppen más nem nevesített, de egyébként nem tiltott jogviszony ismérveinek felel meg.
Az adott esetben a bíróság helyesen értékelte a felek szerződését olyan közreműködői szerződéses jogviszonynak, amely jogszabály eltérést nem engedő rendelkezésébe nem ütközött, és ehhez képest a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel nem érvénytelen. Más érvénytelenségi okra az alperes nem hivatkozott, a szerződést nem is támadta meg. A lefolytatott bizonyítás adatai szerint nincs annak megállapítására ok, hogy a felperes a szerződésben körvonalazott szolgáltatási kötelezettségét megszegte, ehhez képest az alperes a díj kifizetését jogosan tagadhatná meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítélet a fent kiegészített indokokkal helybenhagyta [Pp 253. §-ának (2) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 053/1988. sz.)
1
A rendeletet a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet, az utóbbit az 1995: XXXIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás