PK BH 1989/399
PK BH 1989/399
1989.10.01.
A termék előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos hibás teljesítés miatt keletkezett veszteséget az újítási díj alapjául szolgáló hasznos eredmény számításánál figyelmen kívül kell hagyni (10/1983. (V. 12.) MT r.1 10. §, 12. §].
A felperes az alperes termelőszövetkezet alkalmazottjaként 8/1984. naplószám alatt újítást nyújtott be az alpereshez. Az újítás tárgya egy ún. tárvédő berendezés, amelyet a könyvelőgéphez kapcsolnak, és ez a hálózati áramszolgáltatás kimaradása esetére is biztosítja a tárolt adatok érintetlenségét. Az alperes a viszonylag új műszaki megoldást hasznosította: a berendezést előállította, és forgalomba hozta. 1984. októberétől kezdődően egy, év alatt az előállított berendezésekből ténylegesen forgalomba hozott (eladott) 743 db-ot. A termékek árbevételén képződő nyereség átlagosan 1170 Ft/db-ban határozható meg. A felperes munkaköri kötelességébe tartozott olyan megoldások kidolgozása, amelyekhez – tárgykörénél fogva – az újítás is tartozott. Az újítás kidolgozásához, létrehozásához az alperes az átlagosnál nagyobb mérvben segítette az alkotót.
Az alperes az újítási javaslatot elutasította. A felperes 200 000 Ft újítási díjat követelt a keresetében.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 2 %-os díjkulcs alkalmazásával újítási díj és perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
A felek perorvoslata folytán a másodfokú bíróság ítéletével a marasztalás összegét a főtárgyban 23 370 Ft-ra, az elsőfokú perköltséget pedig 2500 Ft-ra felemelte. Az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Az alperes által térítendő másodfokú perköltséget 600 Ft-ban határozta meg.
A jogerős ítélet indokolása szerint a díjalap meghatározásánál a ténylegesen eladott 743 db terméket kell figyelembe venni, a könyvszakértői véleményben kiszámított 1048,37 Ft-os darabonkénti átlagnyereséggel, összesen 778 939 Ft összegben. Az elsőfokú ítéletben meghatározott 2 % díjkulcs helyett 3 % díjkulcsot vett számításba, figyelemmel „...az alperes részéről történt bizonyos segítő közrehatásra”.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a jogerős ítélet ellen törvényességi óvást emelt. Az újítási díj összegének meghatározásánál figyelembe vett tényeket, illetőleg alkalmazott módszert találta törvénysértőnek és megalapozatlannak.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint helytálló.
Az újításról szóló, a vita elbírálásánál irányadó 10/1983. (V. 12.) MT rendelet (Ur) 16. §-a értelmében az újítással kapcsolatos viták eldöntése bírósági útra tartozik. Az Ur 10. §-ának (4) bekezdése szerint díjszerződés hiányában az újítási díj mértékét, folyósításának idejét és módját a bíróság határozza meg. Az újítási díj a hasznos eredménnyel arányos [Ur 10. § (1) bekezdés]; mértékének meghatározásakor a hasznosítás esetén az egy évi hasznos eredmény 5 %-ából kell kiindulni [Ur 12. § (1) bekezdés a) pontja].
Az Ur 12. §-ának (2) és (3) bekezdése tartalmazza azokat a legfontosabb díjkulcs-csökkentő, illetve növelő tényezőket, amelyeket a díjkulcs meghatározásánál kell figyelembe venni.
A másodfokú bíróság indokolatlanul tért el az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott díjkulcstól. A megoldás kidolgozása ugyanis a javaslattevőnek részben munkaköri kötelessége volt, és a megoldás kidolgozását a gazdálkodó szervezet jelentős mértékben segítette. E díjkulcs-csökkentő tényezőkkel szemben díjkulcs-növelő körülmény nem állapítható meg.
Az elsőfokú ítéletben meghatározott díjalap felülbírálása és megváltoztatása is csak részben volt helytálló. Helyesen mutat rá a törvényességi óvás arra, hogy az újítás díjalapjának nem az „árbevétel” tekintendő, mint ahogyan azt az elsőfokú ítélet indokolása feltünteti. A díjalap az a hasznos eredmény, amelyet az újítás hasznosítása pénzben mérhető vagy pénzben nem mérhető előnyként biztosít a gazdálkodó szervezetnek [Ur 2. § (4) bekezdés]. Az elbírált esetben ez a hasznos eredmény a termék forgalomba hozatalán képződő nyereségben tükröződik. Helyesen járt el ezért a másodfokú bíróság, amidőn a ténylegesen forgalomba hozott 743 terméken mérhető nyereséget vette alapul, figyelmen kívül hagyva az el nem adott „visszáruzott” termékeket. A képződő nyereség meghatározásához a könyvszakértői vélemény adatai szolgálnak támpontul, illetve bizonyítékul. Helyes a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a forgalomba hozott termékek nyereségét nem csökkentette az el nem adott termékekre történt ráfordítás veszteségével, de indokolatlanul vonta le az átlagszámítással meghatározott garanciális javítási költségeket. Nincs rá adat, hogy a garanciális javítások teljesítése az újítási megoldással, illetve annak kidolgozásával hozható összefüggésbe. Indokolatlan, hogy az újító a termékek előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos hibás teljesítés miatt előállt veszteségben osztozzék, illetőleg hogy ez az újítási díj alapjául szolgáló hasznos eredményt csökkentse. Az aggálytalan szakvélemény szerint az átlagolt garanciális költségek levonása nélkül az egyes termékekre vetített átlagnyereség 1170 Ft. A hasznos eredmény – a helyes számítás szerint – ennek az eladott mennyiséggel való szorzata, ami 869 310 Ft-ot tesz ki. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyes mérlegeléssel meghatározott 2 %-os díjkulcs számításával a jogosan követelhető díj 17 386 Ft. (P. törv. IV. 20 636/1989. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet, az utóbbit az 1995: XXXIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás