PK BH 1989/401
PK BH 1989/401
1989.10.01.
Polgári per keretében elbírálandó öröklési jogi vita az, hogy az örökhagyó látáscsökkenése miatt magánvégrendelet tételére végrendelkezési képességgel rendelkezett-e [Ptk. 624. §, 629. §; 6/1958. (VII. 4.) IM. r. (He) 36. §, 52. §; 58. §; PK 85.].
Az 1987. augusztus 27-én meghalt örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint korábban elhalt testvérének a gyermeke: K. S.-né lenne jogosult örökölni. Az örökhagyó azonban az 1981. április 4-én kelt saját kezűleg írottnak és alakilag érvényesnek látszó magánvégrendeletben minden vagyonát Sz. I.-re hagyta.
A hagyatéki eljárásban az örökhagyó törvényes örököse a végrendeletet nem fogadta el érvényesnek. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó a látását még 1972-ben 95 %-ban véglegesen elvesztette, így érvényesen csak közvégrendeletet tehetett volna. A végrendeleti örökös előadta, hogy bár az örökhagyó rosszul látott, írni tudott, és a végrendeletet maga írta meg. Másodlagosan öröklési igényét az örökhagyó szóbeli végrendeletére alapította, amelynek érvényességét a törvényes örökös ugyancsak vitatta.
A közjegyző a szóbeli végrendelet két tanújának meghallgatása után hagyatékátadó végzést hozott, és a hagyatékot teljes hatállyal az örökhagyó törvényes örökösének adta át. A közjegyző a végzés indokolásában megállapította, hogy az örökhagyó 95 %-ban vak volt. A becsatolt írásbeli magánvégrendelet tehát „az örökhagyó vaksága alatt készült, és lényegtelen, hogy az örökhagyó írta, vagy csak ő írta alá”. A két tanú vallomása alapján pedig nem volt megállapítható, hogy az örökhagyó érvényesen szóban végrendelkezett volna.
A másodfokú bíróság végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta, kiemelte, hogy sem az írásbeli magánvégrendeletnek, sem a szóbeli végrendeletnek nincsenek meg a törvényben megszabott alaki kellékei. „A közjegyző helyesen állapította meg végzésében, hogy az örökhagyó, aki 1972. óta 95 %-ban vak volt, a Ptk. 624. §-a (3) bekezdése alapján, írásbeli magánvégrendeletet nem tehetett érvényesen. A Ptk. 634. §-a szerinti szóbeli végrendeletre vonatkozó törvényes feltételek együttes fennállását sem bizonyította a végrendeleti örökös. A 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 61. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a végrendeletnek, amelyre az örökös igényét alapítja nincsenek meg a törvényben megszabott alaki kellékei, a vitás hagyatékot a törvényben megszabott kellékekkel rendelkező végrendeletben megnevezett örökösnek, illetőleg a törvényes örökösnek kell ideiglenesen átadni. A végrendeleti örökös bíróság előtt érvényesítheti igényét”.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 58. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a hagyaték teljes hatályú átadásának csak akkor van helye, ha az örökösök között öröklési jogi kérdésben nincs vita, és a hagyaték átadásának nincs törvényes akadálya.
Az adott esetben a törvényes örökös vitatta az írásbeli magánvégrendelet érvényességét. Az érdekelteknek ez a vitája öröklési jogi vita.
A hagyatéki eljárásban a közjegyző csupán azt vizsgálhatja, hogy az örökhagyó után maradt irat megfelel-e a végrendelet minimális kellékeinek – tehát végrendeletnek minősül-e vagy sem (PK 85. számú állásfoglalás). Ennek tisztázása után a közjegyzőt – a He 52. §-a (3) bekezdésének, illetőleg a He 36. §-a (1) bekezdésének keretei között – a végrendelet érvényességével és hatályosságával, illetőleg az egyéb jogi kérdésekkel kapcsolatban útbaigazítási, tájékoztatási kötelezettség terheli. Ha az arra jogosult személy a tájékoztatás alapján a végrendelet érvénytelenségére vagy hatálytalanságára hivatkozik, és ezt az érdekelt nem ismeri el, a közjegyző a He 60. §-ának megfelelően csak ideiglenes hatályú hagyaték-átadó végzést hozhat.
Ennek keretében pedig – vita esetében – csupán a végrendelet alakiságai kérdésében foglalhat állást és a He 61. §-a (2) bekezdésének megfelelően rendelkezhet a hagyaték átadásáról.
Az írásbeli magánvégrendelet alakiságait a Ptk. 629. §-a tartalmazza; a közjegyző tehát az alakiságok meglétét, illetőleg hiányát csak ebben a körben vizsgálhatja.
Az a körülmény, hogy az adott esetben az örökhagyó vak volt-e, és így a Ptk. 624. §-ának (3) bekezdése értelmében érvényesen csak közvégrendeletet tehetett volna, nem a végrendelet alakiságaira tartozó kérdés a végrendeletnek a Ptk. 624. §-a (3) bekezdésébe ütköző hibája esetén a végrendelet a végrendelkezési képesség hiánya miatt lesz érvénytelen. Ennek az érvénytelenségi oknak a fennállását pedig polgári per keretében csak a bíróság vizsgálhatja.
Az adott esetben a közjegyző és a másodfokú bíróság túllépte a hagyatéki eljárásról szóló jogszabályban megszabott jogkörét, amikor az érdekeltek közti öröklési jogi vitában, érdemben állást foglalt, és az ideiglenes hatályú átadást is mellőzhetőnek látta. (Egyébként a másodfokú végzés e körben önmagának is ellentmondó: megállapíthatja ugyanis, hogy a hagyatékot a törvényes örökösnek kell ideiglenesen átadni, ennek ellenére helybenhagyja a közjegyző teljes hatályú hagyatékátadó végzését.
Az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete saját-kezűleg írt végrendeletnek tűnik, és tartalmazza a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti alakiságokat is. Ezért a hagyatékot az alakilag érvényesnek látszó írásbeli magánvégrendelet alapján, de az öröklési jogi vitára tekintettel, ideiglenes hatállyal a végrendeleti örökösnek kellett volna átadni. A közjegyző és a bíróság ezzel ellentétes döntése jogszabályt sért.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyző végzését megváltoztatta, a hagyatékot ideiglenes hatállyal a végrendeleti örökösnek adta át. (P. törv. II. 20 065/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás