PK BH 1989/402
PK BH 1989/402
1989.10.01.
Ha az egyik házastárs által a házasságkötést megelőzően kötött adásvételi szerződés tárgyára a felek az életközösség alatt a közös vagyonból – a vételár jelentős összege erejéig – együttes törlesztéseket teljesítettek, a közös kifizetések és ráfordítások az adásvételi szerződésben nem szereplő fél javára a közös törlesztéssel arányos mértékben tulajdoni igényt keletkeztethet. [Csjt. 27. §].
A felek 1977. március 26-án megkötött házasságát a kerületi bíróság ítéletével felbontotta. A felek az életközösséget 1984. júniusában szakították meg.
Az életközösség megszakadásakor a felek tulajdonát képezte egy boglárlellei üdülőingatlan, a Kamaraerdőben levő ingatlanbérlet, melyen a felek telepítéssel 40 000 forint értéket hoztak létre, és egy faházat építettek, továbbá egy LADA személygépkocsi és ingóságok, melyek közé – a felek által eltérő mennyiségben és értékben megjelölt – ékszerek tartoztak. Vitás volt a felek között az utolsó közös lakást képező szövetkezeti lakásingatlan tulajdoni helyzete is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a házastársi közös vagyont megosztotta. A boglárlellei üdülőingatlannak a felperest megillető 1/2 tulajdoni illetőségét 150 000 forint megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta, a kamaraerdei ingatlan használatára a felperest jogosította fel. A LADA személygépkocsit a felperesnek adta, az ingóságokat pedig a kialakult birtokhelyzetnek megfelelően osztotta meg. A felperesnek a lakásingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét alaptalannak találta, ezért az alperest a közösen törlesztett OTP részletek kamattal megnövelt összegének a megfizetésére, mint közös vagyonból a különvagyonba történt költekezés megtérítésére kötelezte.
Ilyen elszámolás mellett megállapította, hogy a felperes a közös vagyonból 392 078 forint, az alperes 382 835 forint erejéig részesült. A felperest az alperesi különvagyoni ékszereinek az eltulajdonítása fejében 10 500 forint és ennek 3342,50 forint kamata, valamint az ingóságok megosztása során jelentkező 4621,50 forint értéktöbblet megfizetésére, az alperest pedig a különvagyoni ingatlanába történt közös OTP törlesztés kamatokkal növelt összege felének a megfizetésére kötelezte, és a két tétel különbözeteként a felperest 24 312 forintban marasztalta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú döntést több kérdésben támadva: elsősorban annak megállapítását kérte, hogy a lakásingatlanra kötött adásvételi szerződés időpontjában, 1973. december 20-án az alperessel már élettársi kapcsolatban élt, az ingatlan előtörlesztéséhez anyagilag ténylegesen hozzájárult, ezért az ingatlan közös vagyont képez.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés részben, a lakásingatlannal kapcsolatos döntés vonatkozásában alapos.
A Legfelsőbb Bíróság erre nézve meggyőzőnek találta az elsőfokú bíróság ténymegállapításait, melyek a bizonyítékok részletes és okszerű mérlegelésén alapulnak, ezért a felperesnek a szerződés megkötésében való közvetlen közreműködését – az elsőfokú ítélettel egyezően – nem látta megállapíthatónak. Helyes az elsőfokú bíróság érvelése abban a vonatkozásban is, hogy az alperes nem bizonyította a szerzés időpontjában az életközösség fennállását. A házasságkötést megelőző és vagyonközösséget keletkeztető élettársi kapcsolat a felek érzelmi közösségén túl szélesebb körű gazdasági együttműködést, az összetartozásnak szorosabb tartalmi elemeit feltételezi, mint amit a perben a felperes igazolni tudott, és erre utal az is, hogy a felek a felperes házasságának a felbontását követően csak másfél év elteltével kötöttek házasságot.
Közreműködött viszont a felperes a lakás vételárának a kifizetésében annyiban, hogy a peres felek az életközösség fennállása alatt közösen törlesztették a felvett OTP kölcsön részleteit. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, mely szerint a felperesnek a vételárrészletek közös törlesztésével kapcsolatban csak megtérítési igénye keletkezett. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis méltányolja azt, ha az egyik házastárs által a házasságkötést megelőzően kötött adásvételi szerződés tárgyára a felek az életközösség alatt huzamos ideig a közös vagyonból – a vételár jelentős összege erejéig – együttes törlesztéseket teljesítenek. Ebben az esetben a közös kifizetések és ráfordítások az adásvételi szerződésben nem szereplő fél javára tulajdoni igényt keletkeztetnek abban a terjedelemben, amelyben a közös törlesztés a vételárhoz aránylik. Meg kell tehát állapítani az adott esetben azt, hogy a közös törlesztésnek a felperesre eső 1/2 része az ingatlan vételárának milyen hányadát tette ki, továbbá tisztázni kell az ingatlannak a forgalmi értékét, és a felperes igényét ennek az aránynak megfelelően, kell meghatározni a felek kérelméhez, illetőleg a bíróság megítéléséhez képest természetben (tulajdoni illetőségben) vagy pénzben. (Csjt. 27.)
Minthogy ebben a részben a tényállás tisztázatlan, és az a körülményekhez képest szélesebb körű bizonyítást tesz szükségessé, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak a szóban forgó ingatlanra támasztott igény elbírálására vonatkozó rendelkezéseit – a perköltség viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította. (Pf. II. 20 886/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás