PK BH 1989/403
PK BH 1989/403
1989.10.01.
I. A járulékos jellegű lakáshasználat esetén, a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Csjt. 31/C. §; Ptk. 157. §, 159. §].
II. A visszatérési szándék nélkül távozott házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére csak bérlakás esetén tarthat igényt [Csjt. 31/D. §].
A peres felek 1981. április 24-én kötött házasságból két gyermek született: 1981-ben Viktor és 1982-ben Kornél. Utolsó közös lakásuk egy két szobás összkomfortos, 56 m2-es szövetkezeti lakás volt. A lakást, a házasságkötést megelőzően a felperes szülei vásárolták egyedül a felperes részére, a maguk számára holtig tartó haszonélvezeti jog kikötésével. A lakás megszerzésében az alperes – saját előadása szerint is – semmilyen formában nem vett részt.
A peres felek között az életközösség 1987 nyarán megszakadt, az alperes a lakásból elköltözött, és azóta albérletben él.
A felperes a keresetében a házasság felbontását, a gyermekeknek nála történő elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte. Igényt tartott a lakás kizárólagos használatára is.
Az alperes a módosított ellenkérelmében a házasság felbontását, valamint a felperesnek a gyermekekkel kapcsolatos kérelmeit nem ellenezte. A volt házastársi közös lakás használatának a megosztását kérte, de abban az esetben, ha a bíróság erre nem látna lehetőséget, 112 000 forint lakáshasználati ellenértéket igényelt. Az elsőfokú eljárás során a felperes ennek csupán az összegszerűségét kifogásolta, és úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb 40 000-50 000 forintot tud az alperesnek felajánlani.
A városi bíróság jóváhagyta az egyezséget, amellyel a felek a gyermekeket a felperesnél helyezték el és rendezték az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást. Ezt követően ítéletével a házasságot felbontotta, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a lakás kizárólagos használatára pedig a felperest jogosította fel azzal, hogy őt 15 napon belül 50 000 forint lakáshasználati ellenérték megfizetésére kötelezte. Az indokolásban – egyebek mellett – kifejtette, hogy bár a felek a felperes különvagyoni lakásában laktak, és a lakás megszerzésében az alperesnek semmilyen szerepe nem volt, az alperes a Csjt. 31/C. §-a értelmében a használati jog ellenértékének rá eső részére igényt tarthat a kizárólagos használatra feljogosított felperessel szemben. Tekintettel viszont arra, hogy a lakás a felperes különvagyona, az alperesnek a lakáshasználati jog ellenértéke 1/3-nál kisebb összegű pénzbeli térítés jár.
Az ítélet ellen a lakáshasználati ellenérték mellőzése, illetve lényeges csökkentése érdekében a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a peres felek nem a felperes tulajdonjoga, hanem a felperes szülei, mint haszonélvezők engedélye alapján ingyenes, szívességi lakáshasználóként laktak az ingatlanban. Az alperesnek ez a szívességi lakáshasználati joga az elköltözésével megszűnt, de a felperesnek is ki kell költöznie a lakásból, mert annak használatát szülei most már testvérének kívánják biztosítani. A fellebbezési tárgyaláson a felperes igazolta, hogy a perbeli lakásból kijelentkezett, és beköltözött szülei lakásába.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán azt emelte ki, hogy a lakáshasználat, illetőleg a lakáshasználati jog ellenértékének a kérdését a felek egymás közötti jogviszonya alapján kellett elbírálni.
Tekintettel arra, hogy a volt közös lakás használója (vagy a megfelelő cserelakásra jogosult) egyedül a felperes maradt, az alperes a lakáshasználati jog ellenértékére igényt tarthatott. Az a körülmény, hogy a felperes utóbb a lakásból elköltözött, ezen nem változtat.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az adott esetben a házastársak a felperes különvagyonát képező lakásban laktak, de ezen a lakáson a felperes szüleinek a haszonélvezeti joga áll fenn. A Ptk. 157. §-a értelmében tehát a lakás használatának és hasznosításának a joga a felperes szüleit illette meg. A Ptk. 159. §-ának (2) bekezdése alapján a haszonélvezőknek joguk van a haszonélvezeti jog gyakorlásának az átengedésére. Ilyen esetben a haszonélvezők, és a dolgot ténylegesen használók közötti szerződés tartalma alapján kell a használat jogcíme tekintetében állást foglalni akkor is, ha az a személy, akinek a haszonélvezők a használatot átengedték, maga a tulajdonos és annak házastársa.
A felperes szülei a lakás tényleges használatát ingyenesen, a visszavonásig érvényes hatállyal engedték át leányuknak és a vejüknek. A peres feleket tehát – e jogviszony tartalma alapján – családjogi kapcsolaton alapuló szívességi lakáshasználóknak kell tekinteni. Ez pedig a jelen per szempontjából azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a felperes a lakás használati jogával nem rendelkezhet, és az alperest lakáshasználati ellenérték nem illeti meg.
A Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső részére jogosult, de a (2) bekezdés a lakáshasználati jog ellenértékének mértéke körében két esetcsoportról rendelkezik: az egyik, ha a lakás a házastársak vagy valamelyik házastárs tulajdona, a másik pedig, ha a lakás bérlakás. A bírói gyakorlat értelmében a távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére az említett eseteken túlmenően akkor is igényt tarthat, ha a volt házastársak lakáshasználata nem tulajdonjogon, illetőleg bérleti jogosultságon, hanem egyéb vagyonértékű jogosultságon (pl. haszonélvezeti jogon, haszonbérleti szerződésen) alapul (BH 1988. évi 8. szám, 275. sorsz. határozat).
A lakáshasználati ellenértékre vonatkozó jogosultságnak azonban valamennyi említett esetben feltétele, hogy a volt házastársak önálló lakáshasználati jogcímen használták a lakást, a használati jogosultságuk tehát nem járulékos jellegű. A járulékos jellegű lakáshasználat esetén ugyanis (és ebbe a körbe tartozik a szívességi lakáshasználat is) a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezések alkalmazására nem kerülhet sor.
Egyébként az alperesnek a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső része akkor sem járna, ha a felperes különvagyonában levő lakást haszonélvezeti jog nem terhelné, vagy a haszonélvezők a Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése alapján a haszonélvezeti jogukkal nem éltek volna.
Az alperes ugyanis 1987 nyarán önként, a visszatérés szándéka nélkül távozott el a perbeli lakásból. Ilyen esetekben pedig a Csjt. 31/D. §-a értelmében az eltávozott házastárs csak akkor tarthat igényt a használati jog ellenértékének rá eső részére, ha a volt házastársi közös lakás bérlakás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet a lakáshasználatra vonatkozó részében megváltoztatva a felperes marasztalását mellőzte. (P. törv. II. 20 152/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás