PK BH 1989/404
PK BH 1989/404
1989.10.01.
Apaság megállapítása iránti perben a bizonyítékok mérlegelésének szempontjai [Csjt. 38. § (2) bek.].
Az 1986. január 8-án Sz. Cs. anyától született kiskorú felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az apja, mivel – állítása szerint – anyjának az alperessel 1984. tavaszától 1985. őszéig fennállott nemi kapcsolatából származik. Az alperessel szemben gyermektartásdíj iránti igényt is előterjesztett.
Az elsőfokú bíróság a széleskörű bizonyítási eljárást követően meghozott ítéletével az alperest a kiskorú felperes alapjának nyilvánította, és őt a gyermek születésétől kezdődő hatállyal a törvényes mértékű gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Ítéletét az alperes tagadásával szemben döntően az anya vallomására alapította, annak valódiságát ugyanis – az indokolás szerint – az egyéb bizonyítékok (vércsoport, HLA és antropológiai vizsgálat eredményei, tanúvallomások) megfelelően alátámasztották, az alperes által felajánlott bizonyítási eljárás adatai pedig nem cáfolták meg. A bíróság álláspontja szerint az anya és az alperes nemi kapcsolatáról a kiskorú felperes születéséig azért nem tudott senki, mert a tanár foglalkozású, nős családi állapotú alperesnek – a családi problémák és az esetleges munkáltatói felelősségre-vonás elkerülése érdekében – jelentős érdeke fűződött ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot az osztályfőnöksége alatt tanuló, a felnőtt kort el nem ért anya, az alperes kifejezett kérésére tartsa titokban. Az anya szavahihetőségét az első (1984. decemberi) terhesség megszakításának körülményei és a kiskorú felperes nagyanyjának tanúvallomása is alátámasztja, mely szerint ennek a terhességnek a megszakítása végett az alperes az anyát és a tanút saját gépkocsiján vitte be a kórházba. Az anya vallomásával szemben az alperes nem bizonyította, hogy a nemi közösülések lehetősége kizárt volt, és arra sem merült fel adat, hogy az anya a kiskorú felperes fogamzásának időszakában mással is közösült. Mindezt a természettudományos bizonyítékok is megfelelően alátámasztják. A bizonyítási eljárás adatai alapján tehát okszerű következtetés vonható le arra, hogy a kiskorú felperesnek az alperes az apja. A gyermektartásdíj fizetési kötelezettség az alperes apasága megállapításának következménye.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesnek a kiskorú felperes anyjával való nemi kapcsolat nem bizonyított. Életszerűtlen ugyanis, hogy egy nagyobb (iskolai) közösség keretében évekig tartó kapcsolatról a közösség tagjai ne szerezzenek tudomást. Az alperes és az anya kapcsolatának az anya által állátott formája és tartalma nem kizárt ugyan, az azonban – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – „az alperesre nem jellemző nagyfokú felelőtlenség lett volna”. Az alperes munkahelyi irodája egyébként, ahol az anya vallomása szerint a közösülések nagy része zárt ajtó mögött történt, nem zárható, az anya szavahihetősége tehát megdőlt, és az a vallomása sem nyert bizonyítást, hogy az alperessel többször járt nyilvános szórakozóhelyen. Értékelési körébe vonta a másodfokú bíróság azt is, hogy az anya a per tartama alatt más férfival együttélésre lépett, s tőle újabb gyermeket szült. A bizonyítékok mérlegelése alapján ezért a másodfokú bíróság a közösülés tényét nem állapította meg. Ebből vonta le azt a következtetést is, hogy a természettudományos bizonyítékok az adott esetben a per eldöntése szempontjából súlytalanok.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.
E rendelkezés helyes értelmezése mellett a bíróságnak a bizonyítékok együttes és megalapozott értékelésével kell elbírálnia, volt-e az anya és az alperes között nemi kapcsolat, és a felperes ebből a kapcsolatból származhatott-e. Ahhoz ugyanis, hogy a gyermek a vérszerinti apjával jusson jogilag is szülő-gyermeki kapcsolatba, jelentős társadalmi és egyéni érdek fűződik.
A perbeli esetben a másodfokú bíróság a bizonyítékok helytelen értékelésével állapította meg, hogy az anya és az alperes között a kiskorú felperes fogamzásának időszakában nem volt nemi kapcsolat.
Egymagában az, hogy egy nagyobb közösség keretében folyó viszonyról a közösség tagjainak nincs tudomása, a nemi kapcsolat tényét nem zárja ki. Az adott esetben – mikért azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – a nős családi állapotú, tanár foglalkozású alperesnek kiemelten fontos érdeke volt, hogy az osztálya egyik kiskorú (a saját leányával lényegében azonos életkorban levő) tanulójával folytatott kapcsolata titokban maradjon, ez ugyanis a családi és a hivatali életét hátrányosan érintette volna. Ezért a másodfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a nemi kapcsolatot éppen az alperes nős családi állapota, pedagógusi munkájának keretében pedig ifjúsági-felelősi feladata tette illetőleg tehette kizárttá. Az alperes személyi körülményei a kapcsolat titokban tartását, vagyis az elsőfokú bíróság okfejtésének helytállóságát, nem pedig a másodfokú bíróságoknak azt az önmagában is ellentmondó, feltételezett következtetését támasztják alá, hogy a kapcsolattartásnak az anya által állított formája és tartalma „az alperesre nem jellemző nagyfokú felelőtlenség lett volna”.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az anya szavahihetőségének gyengítéseként értékelte azt is, hogy az alperes hivatali szobája nem volt kulcsra zárható. Ez a tény valósága esetén sem teszi kizárttá, hogy az anya és az alperes között az említett irodahelyiségben is történt közösülés, egyébként pedig az anya az alperessel – vallomása szerint – nemcsak ott, hanem az alperes személygépkocsijában is többször közösült.
Kellő alap nélkül értékelte a másodfokú bíróság a kiskorú felperes terhére azt, hogy az anya nővére „egy elszámolatlan éjszaka után a szüleinek azt állította, hogy M.-nál (az alperes családjánál) aludt”. Az ezzel kapcsolatban feltárt adatok nem alkalmasak olyan következtetés levonására, hogy „az anya családjában már történt kísérlet arra, hogy az alperest meg nem történt kapcsolat gyanújába keverjék”, még kevésbé alkalmas annak alátámasztására, hogy a perbeli jogvitának hasonló alapja lehetne.
Nem értékelhette volna az anya szavahihetőségével összefüggésben a másodfokú bíróság azt sem, hogy az anya és az alperes nyilvános helyen történt szórakozásaira egyéb bizonyíték nem merült fel. Ez az értékelés az elsőfokú bíróságnak az anya szavahihetőségét az egyéb peradatok okszerű értékelésével alátámasztó indokait egyébként sem ronthatja le.
Végül, de nem utolsósorban az, hogy az anya a per tartama alatt élettársi kapcsolatot létesített más férfival, akitől újabb gyermeket szült, az anya szavahihetősége értékelésének szempontjából közömbös, azt tehát a másodfokú bíróság a jogvita elbírálásánál nem vonhatta volna mérlegelés körébe.
Az ítélkezési gyakorlat az apasági perekben különös súlyt tulajdonít az anya vallomásának, mivel az anyának az állított közösülésről vagy nemi viszonyról rendszerint egyedül van közvetlen tudomása. Ezért az ilyen perekben azt kell elsődlegesen vizsgálni, vajon forognak-e fenn olyan körülmények, állapíthatók-e meg olyan tények, amelyek az anya vallomását, hitelt érdemlővé és elfogadhatóvá teszik. Ennek eldöntéséhez a bíróságnak hivatalból is le kell folytatnia minden szükséges bizonyítást.
A kifejtettekből következik, hogy ha a másodfokú bíróságnak az anya és az alperes nemi viszonya fennállásáról, vagyis arról, hogy az anya és az alperes között a kiskorú felperes fogamzása időszakában nemi kapcsolat volt-e, kétsége merült fel, további természettudományos bizonyíték beszerzése, vagyis kromoszóma vizsgálat elrendelése iránt kellett volna intézkednie. Ennek a vizsgálatnak az eredményéből az egyéb természettudományos bizonyítékok mellett, a tudomány jelenlegi állásához képest a kiskorú felperesnek az alperestől való származása vagy ennek kizártsága felől valóban megalapozott következtetésre lehetett volna jutni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 238/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás