MK BH 1989/421
MK BH 1989/421
1989.10.01.
Ha a munkáltató a lakásépítésének támogatására kölcsönt nyújt a dolgozójának, és az e tárgyban kötött szerződésben a dolgozó vállalja, hogy meghatározott ideig a munkáltatónál a munkaviszonyát fenntartja, a szerződés e rendelkezésének megszegése esetén a dolgozót a szerződésben ehhez fűzött következmények terhelik. A vállalt kötelezettségének a dolgozó abban az esetben is köteles eleget tenni, ha egészségi állapota folytán a szerződésben megjelölt munkahelyen nem alkalmas a munkavégzésre, a munkáltató más munkahelyén azonban nincs akadálya a munkavégzésnek [26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM r.1].
A felperes 1980. január 1-jétől állt földalatti műszerész munkakörben, az alperes alkalmazásában. 1980. március 5-én a peres felek munkaszerződés-kiegészítésnek nevezett – valójában lakásépítési kölcsönszerződés – megállapodást kötöttek. A szerződés alapján az alperes 85 590 forint kölcsönt adott a felperesnek, annak visszafizetési kötelezettségét azonban 10 évre felfüggesztette. A felperes a megállapodásban vállalta, hogy „10 éven keresztül, megszakítás nélkül a munkáltatónál földalatti munkakörben munkát végez”. Szerződésszegése esetén, vagy ha a munkaviszonya fegyelmi elbocsátás büntetés kiszabásával szűnik meg, köteles a kölcsönt és kamatait 30 napon belül egy összegben visszafizetni.
A felperes 1983. július hótól hosszabb időre táppénzes betegállományba került, majd – egészségi állapotára tekintettel – 1983. december 16-tól, a földalatti munkakörből külszíni munkakörbe helyezték. A felperes 1987. március 13-án megszüntette az alperessel fennálló munkaviszonyát. Az alperes ezért fizetési felszólításban kötelezte a felperest a 85 590 forint visszafizetésére.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a visszafizetés kötelezettsége alól való mentesülésre irányuló kérelmét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével mentesítette a felperest a kölcsön visszafizetésének kötelezettsége alól. Az ítélet indokolása szerint a felperes természetes okú megbetegedése folytán került külszíni munkakörbe. A munkaviszonyát neki fel nem róható okból szüntette meg, miután az új munkáltatónál magasabb jövedelemre tett szert, mint a rehabilitáció keretében biztosított munkakörben.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A lakásépítési kölcsönszerződésben a felperes vállalta, hogy a munkaviszonyát az alperesnél 10 évig fenntartja.
A földalatti vagy külszíni munkakörök kikötése életszerűtlen, miután a munkakör megváltoztatására számtalan esetben – objektív körülmények miatt is – sor kerülhet.
Az alperes szándéka is arra irányult, hogy a felperest a munkaviszony fenntartására késztesse. Erre utal az a körülmény is, hogy a külszíni munkakörbe történt áthelyezést nem tekintette szerződésszegő magatartásnak.
Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor a felperes munkaviszonyának 1987. március 13-án történt megszüntetését neki fel nem róható magatartásnak minősítette.
Az alperes a megbetegedését követően – rehabilitáció keretében – megfelelő munkakört biztosított a felperesnek, aki ebben a munkakörben 1984-től a munkaviszony megszüntetéséig dolgozott. Önmagában az a körülmény, hogy az új munkáltatónál magasabb bérre tehetett szert, nem tette lehetővé a munkaviszony megszüntetését. E magatartása szerződésszegésnek minősül. (M. törv. II. 10 024/1989. sz.)
1
A 26/1971. (VI. 24.) PM rendeletet a 48/1982. (X. 7.) PM–ÉVM együttes rendelet, az utóbbit a 77/1988. (XII. 27.) PM–ÉVM együttes rendelet hatályon kívül helyezte. Ezt a rendeletet a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet helyezte hatályon kívül. Lásd a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás