BK BH 1989/425
KK BH 1989/425
1989.10.01.
A Btk. 42. §-ának (2) bekezdésében fel nem sorolt bűncselekmények miatt nem többszörös visszaeső elítélttel szemben összbüntetésül nem lehet fegyházbüntetést megállapítani csupán arra tekintettel, mert az a három évet meghaladja [Btk. 94. § (1) bek.].
Az elítélttel szemben a katonai bíróság az 1988. június 27-én jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésként 11 hónapi börtönbüntetést állapított meg.
Ezt követően a katonai bíróság az 1988. szeptember 21-én jogerőre emelkedett ítéletével csoportosan elkövetett garázdaság bűntette és más bűncselekmény miatt – amelyeket 1988. május 4-én és 5-én valósított meg – mint különös visszaesőt 10 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
A bíróság az 1988. december 7-én jogerőre emelkedett ítéletével pedig az 1987. január 12-én, augusztus végén, október 12-én, 26-án és november 2-án megvalósított 2 rendbeli társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, végül az 1988. december 15-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1987. szeptember 27-én elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége és más bűncselekmény miatt 4 hónapi fogházbüntetésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A katonai bíróság az ezen ítéletekben megállapított szabadságvesztéseket 3 évi és 2 hónapi fegyházbüntetésként foglalta összbüntetésbe.
Ezen ítélet ellen az elítélt a büntetés mérséklése érdekében, valamint a fegyház fokozat megállapítása miatt jelentett be fellebbezést.
A fellebbezés részben alapos.
A katonai bíróság törvényesen járt el, amikor a Btk. 92. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a Btk. 93. §-ának (1) és (2) bekezdés alapján – a (4) bekezdésben írtakat is figyelembe véve – a jogerősen kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta. Az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztésekből összesen 11 hónapot engedett el, és kiküszöbölte azt a hátrányt, amely abból ered, hogy a büntetések egyhuzamban kerülnek végrehajtásra, illetve azt is, amely abból következett, hogy bár cselekményei részben egy eljárásban is elbírálhatók lettek volna, de arra nem került sor. Ezért az összbüntetés mértékének enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés nem vezethetett eredményre.
Tévedett viszont a katonai bíróság, amikor összbüntetésként fegyházbüntetést állapított meg. Az elítéltet ugyanis a bíróságok börtön illetve fogházbüntetésekre ítélték. Nem többszörös visszaeső és az összbüntetés alapját képező ítéletekben egy alkalommal sem ítélték el olyan bűncselekményért, amely esetében a kiszabandó szabadságvesztést – ha az a 3 évet meghaladja – fegyházban kellene végrehajtani [Btk. 42. § (2) bek.]. Mindezekre figyelemmel a katonai bíróságnak az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 94. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően az alapítéletekben szereplő fokozatok közül a legszigorúbbnak az alapulvételével kellett volna megállapítania. A jelen esetben pedig az elítéltet – a 4 hónapi fogházbüntetéstől eltekintve – a bíróságok börtönbüntetésekre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság ezért a katonai bíróság ítéletét e körben megváltoztatta, s összbüntetésül a Btk. 94. §-ának (1) bekezdése alapján börtönbüntetést állapított meg. (Katf. I. 61/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás