BK BH 1989/429
BK BH 1989/429
1989.11.01.
I. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának feltételei [Btk. 167. §].
II. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál irányadó körülmények [Btk. 166. § (2) bek, d) pont; 15. sz. Irányelv].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, ezért 8 évi börtönbüntetésre, és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a következő.
A vádlott és a sértett sógorok. Kapcsolatuk még 1985-ben romlott meg családi nézeteltérések következtében, majd ehhez járult még az is, hogy a családban bekövetkezett halálesetek folytán örökösödési vita alakult ki közöttük.
A vádbeli napon a vádlott este 10 órakor fejezte be a munkáját, majd megvacsorázott, és az autóbuszra szállt fel, közel az első ajtóhoz. Ugyanezen az estén a sértett a leányától és vejétől hazafelé indult, és ugyanerre az autóbuszra szállt fel a hátsó ajtónál. A vádlottal kölcsönösen felismerték egymást. A vádlott tudta, hogy a következő megállóban együtt fognak leszállni, nem akart vitát, ezért az első ajtóhoz ment. A megállóban azonban előbb a hátsó ajtó nyílott ki, így a sértett már hamarabb odaért az első ajtónál leszálló vádlotthoz, és a reklámtáskájával szó nélkül a vádlott feje irányába ütött. Az ütés a vádlottat tarkótájékon érte. Az autóbusz közben elindult, mialatt a vádlott a sértettet nagy erővel a 4-5 méterre levő vaskerítésnek lódította. A sértett reklámtáskája már az ütéskor kiesett a kezéből.
A kerítés mellett a sértett és a vádlott dulakodni kezdtek, a vádlott zakójának belső zsebéből eközben kiesett a tőrkés. Mialatt dulakodtak, nekiestek egy kapunak, amelyen keresztül a partoldal aljába zuhanva a földön birkóztak, ütötték egymást. A sértett eközben megharapta a vádlott jobb kezének kisujját.
A dulakodás közben a vádlott kivette a zsebéből, és jobb kezébe fogta az egyébként szereléshez használt nagyméretű (8 cm nyélhosszúságú és 10 cm hosszú fémrészből álló) csavarhúzóját, és azt marokra fogva nagy erővel a sértett feje, nyaka és mellkasa irányába szurkált, amelynek következtében a sértettet 35-40 szúrás érte. A szúrások általában 3-6 cm mélységűek voltak. A szemtájékon ért szúrások többsége a szemüregekbe mélyen behatolt, a jobb szemüregbe hatoló egyik szúrás a szemideget is megsértette, a sértett erre a szemére megvakult. A bal fület ért szúrás olyan erejű volt, hogy a fülkagylót háromnegyed részben leszakította. Egy további szúrás a bal arc-félen át behatolt a szájüregbe, és a nyelvben is kb. 1 cm mély, erősen vérző sérülést okozott.
Az előbbiekben említett, a szemideget megsértő, illetőleg a nyelvet roncsoló szúrás után a heves fájdalomérzet miatt a sértett már képtelen volt a védekezésre. Ezen kívül 6-8 szúrás érte a mellkas bal oldalát, a szívtájék felett, ezek azonban a mellüreget nem nyitották meg.
Végül megállapítható, hogy a vádlott egyik szúrása folytán a rágóizom mellső perem közelében az állcsonton átforduló vaskos arci visszér is megsérült, és a belélegezés következtében nagy mennyiségű levegő jutott az érrendszerbe. A kialakult légembólia okozta e sérülés elszenvedésétől számított néhány percen belül a sértett halálát. A halálos eredményt a szájüreg vérző sérüléseiből a légutakba került vér (fulladás folytán) 1-2 perccel siettette.
A vádlott a verekedés során mindössze két – 8 napon belül gyógyuló – sérülést szenvedett.
A fenti események után a vádlott észlelte, hogy a sértett magatehetetlen, és kezében a csavarhúzóval felmászott a partoldalra. A sértett korábbi segélykiáltásaira odaérkező személyekkel pár szót beszélt, és elküldte őket, majd zseblámpájával világítva átkutatta az autóbusz megálló környékét, szatyrát és tőrkését keresve. A későbbiekben a helyszínre érkező mentők már csak a sértett halálát tudták megállapítani.
A megyei bíróság a tényállás adataiból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére.
A védő az adott cselekmény kapcsán a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét látta megállapíthatónak. A Legfelsőbb Bíróság sem ezzel az állásponttal, sem pedig az elsőfokú ítéletben megállapított jogi minősítéssel nem értett egyet az alábbiak szerint.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés a Btk. 166. §-ának (1) bekezdéséhez képest ún. különös törvényi tényállást tartalmaz, amelynek lényege szerint az elkövető az ölési cselekményt méltányolható okból származó erős felindulásban valósítja meg. Az indulatnak az elkövetőn kívül álló ok hatásaként kell létrejönnie, erkölcsileg menthetőnek kell lennie. Ugyanakkor az indulat mértékére az jellemző, hogy az erős felindulás hatására az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, és ebben az állapotban a meggondolás és a megfontolás szokásos kialakulása lehetetlenné válik. Mindezek hatására pedig a cselekmény véghezvitele szinte rögtönösen történik.
Az adott esetben a cselekmény-sorozat valóban külső ok hatására, a sértett támadó magatartására indult meg. Ezt követően azonban a vádlott részéről indult támadás előbb a sértett testi épsége ellen, majd ez a sértett élete elleni cselekménysorozattá fokozódott. Ez idő alatt a vádlott kétségkívül az ilyen cselekményeknél szokásosan fellépő dühindulati állapotban volt. Ez az állapota azonban korántsem volt olyan, amelyben tudata elhomályosult volna, és a Btk. 167. §-ának alkalmazásához megkívánt meggondolás vagy megfontolás kialakulása lehetetlenné vált volna. Erre nézve a cáfolatot éppen a vádlott saját előadása szolgáltatta: védekezésében teljes részletességgel adta elő a verekedés alkalmával történteket, amely önmagában is kizárja a tudat-elhomályosult állapotot, de ezt támasztja alá a vádlottnak közvetlenül a cselekmény utáni tudatos, célszerű és megfontolt viselkedése is. A Btk. 167. §-ának alkalmazása az adott ügyben tehát kizárt.
Ugyanakkor nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által alkalmazott minősítéssel sem. Tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette alapesetének tekintette. A Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja határozza meg a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének II/4. pontja kifejtette, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi és erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján vonható következtetés az elkövetés embertelenségére.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekmény-sorozatának már említett egyes szakaszait egységesen vizsgálta, és ennek eredményeként összhatásában a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének elkövetését állapította meg. A vádlott a cselekmény elkövetéséhez olyan eszközt használt, amely méreténél és jellegénél fogva és az adott esetben az elkövetési módot tekintve még a különösen veszélyes eszköznek minősített késnél is lényegesen nagyobb fájdalommal, gyötrelemmel járó sérüléseket képes okozni. A nagyméretű csavarhúzóval a vádlott 35-40 nagy erejű szúrást adott le. A csavarhúzó viszonylagosan nem hegyes, és él nélküli eszköz. A sértett arcán, mellkasán roncsoló, illetve szúrt sérülések voltak. Különösen nagy fájdalmat okoztak azok, amelyek a sértett szemébe hatoltak, arcát szakították át, nyelvét sebezték fel, illetőleg az egyik fülét majdnem teljes egészében leszakították. A tényállásból megállapíthatóan ezek a sérülések is még élő emberen keletkeztek. A sértett felfogta a saját teljesen kiszolgáltatott helyzetét, hiszen segítségért kiabált, és a sértett teljesen kiszolgáltatott helyzete, a szúrások igen nagy száma, tehát lényegében a sértett szenvedése támasztja alá azt is, hogy a vádlott tudata szintén átfogta a végrehajtás különös kegyetlen jellegét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által alkalmazott jogi minősítést megváltoztatta, és a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A súlyosabb minősítésű, ennélfogva magasabb büntetési tétel alá tartozó bűncselekmény miatt a 8 évi szabadságvesztést a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával tekintette kiszabottnak, mert súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a büntetés mértékének megváltoztatására törvényes lehetőség nem volt. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság fegyház büntetés-végrehajtási fokozatot állapított meg. (Legf. Bír. Bf. II. 1104/1988. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás