BK BH 1989/43
KK BH 89/01/43
1989.01.01.
A társadalmi tulajdont szándékosan károsító elkövetőnek a rendőri állományban téves meghagyása és előzetes mentesítésének indokolatlan kimondása [Btk. 131. § (1), (2) bek., 136. §].
A katonai bíróság a rendőr tiszthelyettes vádlottat csalás bűntette, valamint ittas járművezetés vétsége miatt végrehajtásában felfüggesztett börtönre, lefokozásra, pénzmellékbüntetésre, továbbá a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a rendőr tiszthelyettes súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a tulajdonát képező személygépkocsit, s egy jobbra ívelő kanyarban a lakott területen kívül elvesztette uralmát a jármű felett, amely így a bal oldali árokba haladt és felborult. A vádlottat egy óra múltán eszméletlen állapotban az arra közlekedő közforgalmi autóbusz vezetője találta meg, s intézkedett kórházba szállítása iránt. Az ittas járművezetés vétsége miatt az eljárás megindult. Ennek ellenére, amikor néhány nappal ezt követően a járművében keletkezett kár rendezését kérte a biztosító helyi fiókjánál, ittasságát és az ellene folyamatban levő eljárást elhallgatva, arra hivatkozott, hogy az úttesten átfutó őz miatt rántotta el a kormányt, s ez okozta a balesetet. A biztosító a terheltnek ezek után mintegy 61 000 forintot fizetett ki.
A terhelt és a védője által bejelentett fellebbezések folytán a másodfokon eljárt bíróság az ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terheltet lefokozás helyett 1 évi időtartamra eggyel alacsonyabb rendfokozatba vetette vissza, egyben előzetes bírósági mentesítésben részesítette.
A másodfokú ítélet ellen a lefokozás mellőzése és az előzetes bírósági mentesítés miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanis már több esetben rámutatott, hogy a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományától megkívánt erkölcsi követelményekre és példamutató magatartás kívánalmára tekintettel a társadalmi vagyont szándékosan károsító személyek általában nem hagyhatók meg rendfokozatukban, s e testületek hivatásos állományában. Különösen vonatkozik ez a rendőrség tagjaira, akinek hivatása éppen a bűncselekmények felderítése, a bűnösök felelősségre vonásának biztosítása. Lefokozásuk mellőzésére ezért ilyen bűncselekmény elkövetése esetén csak kivételesen kerülhet sor, ha az eltulajdonított érték vagy az okozott kár nem jelentős, s személyi oldalon is oly nyomatékos enyhítő körülmények állapíthatók meg; amelyek a kivételes elbánást indokolják, mint pl. az igen hosszú szolgálati idő, a szolgálat terén tanúsított kimagasló érdemek vagy magas szintű teljesítmény.
A jelen ügyben azonban ilyen kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg. Önmagában az okozott kár sem tekinthető jelentéktelennek, a bűncselekmény elkövetését megelőzően a terhelt nem szerzett oly kimagasló érdemeket, amelyek rendkívüli elbánást indokolhatnának. Tévedett ekként a másodfokon eljárt bíróság, mikor arra a következtetésre jutott, hogy a bűnüldözésre hívatott testület tagjaként a társadalmi tulajdont jelentékenyebb összeggel károsító terhelt magatartása folytán a testület és a rendfokozat tekintélye nem szenvedett oly súlyos sérelmet, mely méltánytalanná tenné őt a rendfokozat viselésére, s a testület kötelékében való meghagyásra. Erre figyelemmel pedig alaptalanul mentesítette őt előzetesen az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól is, mert cselekményének jellege folytán e kedvezményre sem mutatkozott érdemesnek.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa minderre tekintettel a terheltet lefokozásra ítélte, az előzetes bírósági mentesítését pedig mellőzte. (Eln. Tan. Kat. törv. 116/1988. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás