BK BH 1989/437
BK BH 1989/437
1989.11.01.
A kényszergyógykezelésnek a kényszergyógykezelt távollétében történt törvénysértő felülvizsgálata [Be 192. § (3) bek. b) pont, 373. §].
Az elsőfokú bíróság a kényszergyógykezelt kényszergyógykezelését nem szüntette meg.
A végzés ellen a kényszergyógykezelt fellebbezett – értelemszerűen – a kényszergyógykezelés megszüntetéséért.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elmeorvos-szakértői vélemény szerint a kényszergyógykezelt betegségére tekintettel a tárgyalásra előállítható, állapota olyan jelentős mértékben javult, hogy tartós adaptációs szabadságra bocsátását javasolták.
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet éves jelentésében úgy foglalt állást, hogy a kényszergyógykezelt tárgyalásra történő előállítása aktuális állapotának a függvénye. Ezzel szemben a bírósághoz küldött átiratában azt közölte, hogy a kényszergyógykezeltet a tárgyalásra nem áll módjában előállítani, a robbanékony, indulatos beteget a tárgyalás eseményei felizgatnák, mivel betegségbelátása és bűntudata amúgy sincs, ez állapotában visszavetné.
Az elsőfokú bíróság az átiratot ismertette, és a tárgyalást a kényszergyógykezelt távollétében megtartotta.
A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy a kényszergyógykezeltnek a távollétében a tárgyalás kizárólag a Be. 192. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak fennállása esetén tartható meg.
Az átiratban foglaltak ezt az okot nem valósítják meg, egyebekben pedig tartalmi ellentmondás van az IMEI véleményében foglaltak és az átirat között, mivel az elő nem állítás indoka ellentétes az elmeorvosi szakvélemény állásfoglalásával.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság határozatát, mert a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. (Legf. Bír. Bf. III. 48/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás