PK BH 1989/444
PK BH 1989/444
1989.11.01.
A házastárs haszonélvezeti jogának megváltásával kapcsolatos jogvita rendezési szempontjai [Ptk. 616. §; 6/1958. (VII. 4.) IM r. (He) 64. (1) bek., 72/C. §].
Az 1987. április 12-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó törvényes örököse a leánya, a felperes, az örökhagyó túlélő házastársát, az alperest pedig özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához szövetkezeti lakás (560 000 forint), 45 000 forint készpénz és 68 007 forint értékű egyéb ingóság tartozott.
A törvényes örökös a hagyatéki eljárás során előadta, hogy az örökhagyó néhány nappal a halála előtt a garázsingatlana eladása ellenében 100 000 forintot vett fel, a hagyatékához tehát ilyen összegű készpénz is tartozik. Bejelentette, hogy ennek a készpénznek a vonatkozásában az özvegyi haszonélvezeti jogot meg kívánja váltani.
Az özvegy arra hivatkozott, hogy a temetési költségek, valamint egyéb tartozások kifizetését követően az örökhagyó után mindössze 10 100 forint készpénz maradt a birtokában. Ezt az összeget a hagyatéki eljárás alatt bírói letétbe helyezte. A haszonélvezeti jog megváltására vonatkozó kérelem teljesítését ellenezte.
A közjegyző végzésével a leltárban felsorolt hagyatékot 45 613 forint hagyatéki teherrel törvényes öröklés jogcímén a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten az örökhagyó gyermekének adta át, és a törvényes örökösnek az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásával kapcsolatos igényét egyéb törvényes útra utasította. A hagyatékadó végzés 1987. szeptember 8-án fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes a 9/F/1. alatti módosított keresetében a hagyatékhoz tartozó készpénzt 100 000 forintban, az ingóságok értékét 55 689 forintban jelölte meg, hagyatéki teherként 27 213 forintot ismert el, és ennek alapján 128 476 forintban jelölte meg azt a hagyatéki vagyont, amelyre vonatkozóan az alperes haszonélvezeti jogát meg kívánta váltani. Kérte, hogy a bíróság az alperest a megváltás folytán őt illető 1/2 rész kiadására, vagyis 64 238 forint megfizetésére kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az örökhagyó néhány nappal a halála előtt 100 000 forint eladási árat készpénzben felvett, de arra hivatkozott, hogy ő (alperes) ebből a pénzből 99 780 forint kiadást rendezett s a társadalombiztosítástól csupán 2000 forint térült meg, a felperes igénye ezért a készpénzzel kapcsolatban alaptalan. Az ingóságokkal összefüggésben az alperes arra utalt, hogy olyan általa használt berendezési és felszerelési tárgyakról van szó, amelyekre a Ptk. 616. §-ának (3) bekezdése értelmében a haszonélvezet megváltását nem lehet kérni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20 114 forintot, valamint 2200 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt illeték viseléséről. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a haszonélvezet megváltására vonatkozó igénye a készpénz vonatkozásában azért alapos, mert az alperes az örökhagyó által 1987. április 9-én felvett 100 000 forintból az örökhagyó tartozásaira, valamint az eltemettetésével kapcsolatos költségére 61 713 forintot igazoltan kifizetett, amelyből 2000 forint megtérült. A Ptk. 616. §-ának (4) bekezdése alapján a haszonélvezet megváltása fejében elszámolandó összeg a fennmaradó 40 287 forintnak az 1/2 része, azaz 20 114 forint, a másik 1/2 részt pedig az alperes köteles a felperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva megállapította, hogy az örökhagyó hagyatéka készpénzben 50 827 forint, az alperes pénzbeli marasztalását pedig mellőzte, s ennek megfelelően módosította az elsőfokú ítéletnek a perköltségre, valamint a le nem rótt illetékre vonatkozó rendelkezéseit.
A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a hagyatékhoz tartozó ingóságokra nézve a haszonélvezet megváltásának az adott esetben nincs helye. Az alperes a vitás 100 000 forint készpénzből 3860 forintot még az örökhagyó életében kifizetett, így az örökhagyó halálakor 96 140 forint készpénzzel rendelkezett. Az alperes javára elszámolható hagyatéki teher 45 313 forint, az örökhagyó készpénz hagyatékának tiszta értéke tehát 50 827 forint. A készpénz hagyatékkal kapcsolatos özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának azonban nincs helye, mert az örökösök között öröklési jogi vita nem lévén, a közjegyzőnek a hagyatéki eljárás során külön végzéssel kellett volna döntenie a haszonélvezet megváltása kérdésében ahelyett, hogy a felperest egyéb törvényes útra utasította. A felperes a külön végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fordulhatott volna a megváltás kérdésében a bírósághoz. Tekintettel arra, hogy a hagyatékadó végzés jogerőre emelkedett, és a közjegyző a haszonélvezeti jog megváltásáról nem döntött, a felperes a perben ilyen igényt nem érvényesíthet.
A jogerős ítéletnek a készpénz hagyatékon fennálló haszonélvezet megváltásával kapcsolatos elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 616. §-ának (3) bekezdése szerint az örökös kérheti a házastárs haszonélvezeti jogának a megváltását. Az (5) bekezdés értelmében a megváltást a hagyatéki eljárás során, annak hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletnek (He) a 3/1978. (III. 16.) IM rendelettel beiktatott 72/C. §-a (4) bekezdése értelmében pedig, ha a bíróság utóbb öröklési jogi vita felől dönt, és ez a megváltás alapjául szolgáló hagyaték megosztása tekintetében változást eredményezhet, az érdekelt a megváltáshoz fűződő jogát bíróság előtt legkésőbb az elsőfokú határozat hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig érvényesítheti.
A másodfokú bíróság a fenti jogszabályok téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a jelen perben a készpénzen fennálló haszonélvezet megváltására vonatkozó igényt nem érvényesíthet. Az adott esetben ugyanis a felek között az örökhagyó készpénz hagyatékának a mértéke már a hagyatéki eljárás során vitás volt. A vitás ingóságokat – és ebből a szempontból ingóság a készpénz is – a közjegyzőnek a He 64. §-a (1) bekezdése alapján a hagyatékból ki kell hagynia, és figyelmeztetnie kell az örökösöket, hogy az azokra vonatkozó igényüket a törvény rendes útján érvényesíthetik. A közjegyző nem hozhat a megváltással kapcsolatban olyan végzést, amely az örököst a haszonélvezeti jog megváltására vitás és így a hagyatéki eljárásból kirekesztett ingóság vonatkozásában jogosítja fel. A He 72/C. §-ának (4) bekezdésében említett per szempontjából tehát értelemszerűen öröklési jogi vita az is, ha a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak köre vitás.
Mindezekre tekintettel a közjegyzőnek legfeljebb az alperes által letétbe helyezett és akkor még nem vitatott 10 100 forint megváltása tekintetében lett volna módja a megyei bíróság ítéletében említett külön végzés meghozatalára. Ennek az elmulasztása viszont nem járhat azzal a felperesre nézve súlyosan hátrányos jogkövetkezménnyel, hogy a bíróság az ennek az összegnek a többszörösét kitevő teljes készpénz hagyatékra vonatkozó megváltási kérelmet elkésettség miatt elutasítsa, éspedig különösen akkor nem, amikor a perben az alperes végső elszámolása szerint már a 10 100 forint is vitatottá vált. A felperes ugyanis a megváltási kérelmét a törvény által előírt határidőben már a hagyatéki eljárás során előterjesztette, így az igény érvényesítésében mulasztás nem terheli. Ilyen körülmények között a bíróságnak a teljes készpénz hagyaték megváltása kérdésében érdemben kellett volna döntenie.
A kifejtettekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor a készpénz hagyatékon fennálló özvegyi haszonélvezeti jog megváltására az ítéletében foglaltak alapján nem látott lehetőséget.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet, óvással támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítélet szerint az alperest terhelő marasztalási összeget pedig a másodfokú bíróság által megállapított hagyatéki érték figyelembevételével megfelelően felemelte. (P. törv. II. 20 011/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás